Mi volt a valódi oka, hogy a tatárokkal és a törökökkel is háborúzott Magyarország?

Félnek egy ősi szövetség újraéledésétől.

Ez az összefüggés a kettő között.

A tatárok és a törökök nem Magyarországot jöttek meghódítani. Nem magyar érdekeket szolgáltak az ellenük vívott háborúk, hanem elsősorban vatikáni és Habsburg érdekeket. A tatárok és a törökök nem Magyarországot akarták megtámadni, hanem a velünk is mindig ellenséges nyugatot.

Az is tény, hogy a tatárok és a törökök többször ajánlottak szövetséget Magyarországnak, de az idegen érdekek befolyása döntő volt a magyar ügyek irányításában. Magyarországot keleti turáni testvérnépeink ellen fordították, és ezzel rendkívül nagy károkat okoztak Magyarországnak.

"Annyi bizonyos, hogy Ogotáj nagy kán 1241-ben vezéreit hadparancsban a német-római császárság megsemmisítésére utasította, nem pedig Magyarország megsemmisítésére! Ennek értelmében Batu kán követeket küldött IV. Béla királyunkhoz és a Nyugat ellen indítandó hadjáratában szövetséget ajánlott fel neki."

"a független magyar királyság nem a fegyverek döntésén, hanem Nyugat árulásán, nem 1526-ban, hanem 1538-ban azon a tényen bukott el, hogy a szultán, 12 évi várakozás után, úgy látta, hogy Magyarország soha sem lesz megbízható szövetségese. De még akkor sem támadta meg Magyarországot, hanem csak 1547-ben, amikor látta, hogy Magyarország inkább húzott a Nyugathoz, mint véreihez."

"A magyar nyelvet “diplomáciai nyelvként használták vagy 200 éven át a magas portán; a török kormány magyar nyelven levelezett nemcsak a bécsi udvarral, hanem a Vatikánnal is!”

"hála a vatikáni méregkeverésnek, a két turáni testvérnemzet kétszáz évig tartó titáni harcban egymást kimerítette. (Tudunk vatikáni lovagok által aljasul legyilkolt, Mátyás udvarába tartó, török követekről.) Így lettünk mi a “kereszténység védőbástyája”."

"Batu kán békét ajánló követei sem kerültek a magyar király elé, erről keresztes lovagok idejében gondoskodtak. Árpád házi királyaink még büszkék voltak (a papok nem kis bosszúságára) keleti eredetükre és családfájukat Atilláig és Nimródig vezették. IV. Béla, bölcs király lévén, nem valószínű, hogy elutasította volna a szintén keleti tatárok békeajánlatát, szabad elvonulást biztosítva. Nem nehéz elképzelni, mi lenne ma nemzetünk a tatár és a török pusztítás nélkül. Sajnos a magyar nemzeti érdekeket ekkor már – hála a szentistváni politikának – vatikáni keresztény és német érdekek váltották fel. A magyar királyi udvar hemzsegett az idegen “tanácsadóktól”, akiknek java része pap volt."

"Már a kalkai csata híreiből ismerte a magyarság az Ázsia méhéből orkánszerűen feltámadó és egyre nyugatabbra hatoló Dzsingisz-kán alakította tatár birodalmat. Kötöny a polovci kunok királya, már 1223-ban csatát vesztett velük és mikor az astrakáni csatát is elvesztette Batuval szemben, pár év múlva Magyarországra kérezkedett. A tatárok közeledésének hírére indulnak útnak az első keleti kutatók 1235-ben fráter Ottó és később Júlián barát, hogy az ázsiai részeken fennmaradt “Magna Hungáriát” felkeressék. Róma nem nézte jó szemmel ezeket a vállalkozásokat, tartva attól, hogy a magyarság egyesül testvérnépével és akkor fennáll a veszély, hogy “feladja nyugatot védő bástya szerepét”."

"Miután a török a “Mohácsi vész” utáni harmadik hónapban elhagyta hazánkat, az azt követő tizenöt esztendő alatt kétszer vonult Bécs ellen. Nem Buda ellen. A török hadsereg háromszori /Mohács-Buda-Bécs-Bécs/ kivonulása után mindannyiszor Ferdinánd földúlta a dunántúli városainkat, erődjeinket egészen Tokayig…

A cél a törökök ingerlésével Magyarországot hadszíntérré változtatva fölfogni a nyugat elleni támadásokat. A szultán hazánkat a Habsburgoktól és Fuggerektől függetlennek akarta tudni. Ezt remélte megvalósulni a nemzeti király, Szapolyai megválasztásával, kinek védelmére is kelt…"

"..a töröknek nem egy letiport hanem egy semleges Magyarország volt az érdeke, ezt akadályozta meg Európa, amikor Ferdinánd a pápa pénzén, és a magyarok adóiból fönntartott seregeivel szüntelenül betört Magyarországra, hogy provokálja a szultánt és elérje Magyarország elözönlését, gyengítését."