Kedves liberális és neoliberális barátaim, ezek után hogy lesz?

„Nem vagyok egy közgazdasági lángelme, de nekem evidenciák”

Világos az okfejtésed, és úgy érzem hogy a kérdést nem értette sok válaszoló.

Az hogy valaki liberális az nem biztos hogy a gazdasági orientációja neoliberális, ami fordítva is igaz hiszen akkor nem ez lenne a világon a helyzet. De az a gazdaságpolitika amit folytatunk fiskálisan és az a kiszolgáló magatartás az neolíb, persze nem a teljes működési formáját tekintve.

De a liberálisoknak is át kell értékelniük a saját működési alapelveit, ami a kis és passzív államot részesíti előnybe. De aki a szellemiségét tekintve liberális, talán az is megérthetné hogy ha Qrvákat szeretne meg drogot akkor azt is vállalnia kell hogy a társadalmi hatások reflexív hatásait is kezelni kellene.

Mert az efféle szabadság az felelősséggel is jár, és nekem kellene magam köpködni ha megkérdezem hogy ezt hogy is oldaná meg. Az meg hogy ma már maguk a liberális mogulok is helytelennek tartják a kelet Eu s országok gazdaságterápiáit az jól mutatja hogy mit folytat velünk az IMF, és hogy ezt nem szabad hagyni

„Úristen, nektek aztán tényleg fogalmatok sincs, hogy mi az a liberális meg neoliberális:O”

Sajnos én pontosan tudom hogy mi a különbség, neked viszont gőzöd nincs arról hogy én miről beszélek.

És liberális gondolkodásúnak vallom magam, globalizáció-párti vagyok, de emellett protekcionista gazdaságpolitika mellett foglalnék állást.

Ennek örülök, mert nem az a baj hogy ha valaki egy elvet tart fontosnak a maga számára, a gond ott kezdődik amikor arra is rá akarja húzni amire nem megy rá. Magyarország számára nem járható a neoliberalizmus ezt bizonyítja az elmúlt 20 és a józan és, viszont a protekcionizmus tényleg megkerülhetetlen. Gondoljunk csak arra hogy szinte minden rendszerünket át kell konstruálnunk és ezt a tőke nem teszi meg, ehez az állam kell és a potekcionista induktivitás.

Az eddig elolvasott hozzászólásokkal kapcsolatban két megállapítást szeretnék tenni:

1. A "neoliberális", mint gazdaságpolitikai ág és mint népszerű szitokszó, köszönőviszonyban sincs a liberalizmussal, mint eszmeiséggel vagy érzülettel, ami főleg abban üt el a konzervatív látásmódtól, hogy a szabad döntést helyezi a középpontba, míg a konzervativizmus a hagyományt. Ez nem gazdaságpolitika, hanem a világ minden eseményével kapcsolatos felfogás, attitűd. Vagyis: a neoliberális gazdaságpolitika és a liberális felfogás mint politikai terminus se nem feltételei se nem következményei egymásnak. Ahogy Soros György se az.

A neoliberalizmus, a liberalizmus egy bizonyos túlburjánzott iránya, aminek a lényege (természetesen csak gazdaságilag) hogy a szabad termelés és kereskedelem, már mások szabadságát és érdekeit sérti.

Szóval az alapelvtől, annyira elszakadt a megvalósulás folyamán, hogy a maga anomáliájává vált.

2. Bizonyára sok Jobbikos, "skandálva magyar" figurának nehéz lesz felfogni, amit most mondok, de próbáljátok csak meg. Annak ellenére, hogy ti jellemzően "vezérben" gondolkoztok, nem mindenki így működik. Soros nem egy lángoszlop, aki csak kinyilatkoztat, mi meg isszuk a szavait. Ez egy gazdag fazon, aki biztos tud bánni a pénzel, de nem "maga a liberalizmus". Lehet hogy nektek a Jobbik maga Vona Gábor, a Fidesz meg maga Orbán Viktor, és ebből a néha perverzióba hajló személyiség-kultuszból eljutottatok oda, hogy Soros György meg akkor biztos maga a liberalizmus. Hát nem. Nagyon nem.

Azért mert Jobbikos vagyok, még az individualizmus eszmeiségét ismerhetem.

De tévedsz amikor azt hiszed hogy mi vezérben gondolkodunk, mi lokális fejlődésben és értékekben látjuk a megoldást, és az ember aki a „vezér” csak a megvalósítás fontos eszköze.

Soros pedig lehet hogy nem az igazi liberálisok szíve csücske, de sajnos ő az egyik legmeghatározóbb a magyar ballíb politika kívülről terelgetői közül. Bár mi is történt eddig az országban, mindig az volt az első hogy a ballíb politikusok előbb hozzá és csak aztán tárgyalni mentek.