Szobor és utca Horn Gyulának?

Szobor: Felőlem...

Utca:Felőlem...

Úgyis probléma a városokban a türelmi zónák kijelölése most pont eszembe jutott egy utcanév ahová ki lehetne telepíteni az örömlányokat. A két gondolatmenet között SEMMILYEN párhuzam sincs, pusztán a véletlen eredménye, hogy egy hozzászólásban szerepelnek...

Szobor és utca helyett inkább megvetést érdemel az az ember, aki egy megszálló hatalmat kiszolgálva a saját népére fegyvert fog. Horn semmivel sem volt különb, mint a német megszállással hatalmat kapó nemzetiszocialista csendőr, aki zsidó honfitársait küldte a halálba.

Hornról az a téves kép él, hogy az ő bátor fellépése nyomán omlott le a vasfüggöny. Az igazság az, hogy semmilyen szerepet nem játszott ebben, sőt párt- és kormánytársa, Németh Miklós úgy fogalmazott, hogy Horn volt az utolsó, aki támogatta a határnyitást. Aztán miután lebontották a vasfüggönyt, kiharcolta, hogy a sajtó előtt ő vághasson át Alois Mock osztrák alkancellárral egy visszaépített díszletet – amelyet hajlítható alumíniumdrótból építettek, hogy könnyen átvághassák.

Horn mocskos múltja ellenére nem volt hajlandó eltűnni a politikából, sőt a magyarságot szemen köpve azt felelte a karhatalmista múltjára vonatkozó kérdésre: „Na és?”

Hornék azzal váltották meg Nyugaton a szalonképességüket, hogy a külföldi cégek prédájává tették a magyar gazdaságot. Még állami profitgaranciát is kaptak egyes közműszolgáltatók, ami példátlan. Közben az ellenzéki sajtót gyakorlatilag megfojtották.