Hogyan hatna egy ország gazdaságára, ha csak a férfiak dolgoznának?

Elmennél kozmetikusnak meg fodrásznak?

Dolgoznál fehérnemű boltban?

Na, látod.

Az első válaszban megfogalmazottak a legkisebb probléma. Mit gondolsz, mit tenne a fél ország? Annak tudatában, hogy nem tehet semmit. És mit gondolsz, mit tenne a fél ország? Annak tudatában, hogy mindent neki kell megtennie.

Egyre ne gondolj, a békés fejlődésre.

Nagyon nehéz. Hogy mondjam el, hogy a gazdaság állapotának a munkanélküliség nem oka, hanem következménye? Hogy mondjam el, hogy a munkanélküliek túlnyomó része nem tudja elvégezni azokat a munkákat, amelyeket el kéne végezni? Nem ért hozzá, azért munkanélküli. Olyan munkára, amire képes lenne, jelenleg nem tartanak igényt. Hogy mondjam el, hogy a munka elvégzésének hány feltétele van, a hozzáértéstől a szervezésen át a megbízhatóságig, aminek semmi köze a létszámhoz? Hogy mondjam el, hogy az ország gazdasági (és minden más) problémájára itt nem, hanem egészen másutt kell keresni a választ?

Hogy mondjam el, ha így lenne, ahogy képzeled, a mostani helyzetedtől függetlenül a nagyon boldogtalanok és nagyon elégedetlenek táborába tartoznál? Ahogy a nagy többség.

És akkor a nõk dolga mi lenne? Néha hanyattvágni magukat?

Tiszta szerencse, hogy nem rajtad múlik az ilyesmi!

Japánban többé-kevésbé hasonló a modell, csak ott a társadalmi hagyományok mondják ki, hogy a férfinak kell dolgoznia és annyit keresnie, amiből el tudja tartani az egész családot. Nem is sűrűn látják őket az otthoniak. Ha pedig egy nő megy el dolgozni, a megbecsültsége a bányászbéka feneke alatt van (a férfiaké is, de nekik legalább van matematikai esélyük az előléptetésre, egy nőnek nincs).

Arról már inkább nem is beszélek, hogy mit kezdenél a gyermeküket egyedül nevelő anyákkal.