Ki volt a legjobb miniszterelnök?

Horn.

Ő nem bántotta úgy a prolit,mint a többi.

Bajnait azért nem írom,mert ő csak 1 évig kormányzott még,bár nála csökkent az adósság.Hornéknál is.

Orbán egyértelműen.

Antal eladta az országot, a többiről egy szót se.

Antall József. Ő egy olyan konzervatív, jobboldali politikus volt, aki egyfelől már 1956-ban is politikai szerepet vállalt, amikor ezért akár halál is járhatott, vagyis nem "vádolható" sem mszmp-s, sem kisz-es, sem semmikyen kompromitáló múlttal (sőt, már a családja is a jobboldali politikát képviselte, az apja a kisgazdáknál vállalt szerepet), ő az volt, akinek mutatta magát. Nagyon kevesen vannak, akik ilyen szempontból olyan hitelesek voltak, mint ő.

Emellett ő már akkor tizenötmillió magyarról beszélt, amikor azoknak léte még alig volt ismert tény, csak egy szűk, ezzel foglalkozó rétegben, azaz nem egy - mai szóval élve - píár fogás volt.

És ugyanígy kiállt Horthy kormányzó mellett, amikor - ne felejtsük, néhány évvel a rendszerváltás után voltunk -, ő még mint egy fasiszta diktátor élt a köztudatban, amely megint nem egy szavazatszerző megnyilvánulás volt tőle.

Hány ilyen, politikailag hiteles személyt ismersz, aki őszintén képviseli a jobboldali konzervatív értékrendet? Aki nem fordul mindig arra, ahonnan több szelet tud a vitorláiba fogni, és ami fő, semmilyen módon nem köthető a rendszerváltás előtti hatalmi elithez, sőt, múltja van az azzal való szembehelyezkedésének? Mert én sajnos egyetlen, mai politikai személy mögé sem tudok teljes magabiztossággal így beállni, mint ahogy hozzá tudnék.

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__402..

A kormánya és pártja egyetemi tanárokból, írókból, költőkből, azaz értelmiségiekből, és volt '56-osokból állt. Mint Jeszenszky Géza(szintén nemesi származású, művelt egyetemi tanár, nem megélhetési politikus, ahogy Antallnak is tanári múltja volt, és neki volt a nagy port kavart írásai is a cigánysággal kapcsolatos vérfertőzésekről, és az azt eredményező genetikai fogyatékosságokról), de ő - talán nem véletlenül - távoltartja magát minden mai párttól. Ő Antall kormányában egyébként külügyminiszter volt. Vagy Sólyom László, Boross Péter, Andrásfalvy Bertalan (egyetemi tanár mivolta mellett muzeológus is), Bod Péter Ákos (szintén egyetemi tanár), Keresztes K. Sándor (erdélyi születésű magyar, MTA-s régészeti szakértő), Balsai István (a Dávid Ibolya-féle eldeformálódott MDF ellenzője).

Antall tisztában volt vele, hogy számos népszerűtlen, de szükségszerű intézkedést meg kellett hoznia, hogy legyen jövőnk, noha tudta, hogy a szavazók tetszését nem fogja elnyerni. Ő maga ezt mondta:

"Tudom jól, hogy mi kamikaze kormány vagyunk."

"Őszintén csodálkoznék azon, ha a közvélemény elégedett lenne a kormánnyal."

Ami ismét nem a mai felfogást tükrözi, hogy csak a következő kampányt nyerjük meg, és minden rendben újra 4 évre. A felelős kormányzást képviselte. Valóban szolgált, a szó legnemesebb értelmében.

(Azt csak félve merem megjegyezni, hogy nem vagyok feltétlenül meggyőződve éppen a fentiek miatt, hogy természetes halál érte ideje korán, még a ciklust sem tudva kitölteni. A rákos megbetegedés a radioaktív sugárzás velejáröja is lehet, ami pedig a KGB, és minden azt lemásoló ex-szocialista ország államvédelmi szerve körében bevett módszer. Litvinenkó is hasonló tüneteket mutatva halt meg, és mint kiderült, polóniummal mérgezték meg. Aztán '94-től jött az MSZP, a forradalom leverésében való önkéntes szereplése miatt kitüntetett, híresen véreskezű megtorló alakulatot vezető pufajkás Horn kormánya. De ezt a részt inkább hagyjuk is.)

A rendszerváltás igen szerencsétlenül zajlott le, ez igaz. Ehhez hozzájárult az ebben való tapasztalatlanság (hányan csináltuk volna jobban?), és a túlzott elnéző hozzáállása a kommunistákkal szemben. Én magam radikálisabb lettem volna a kérdésben, amire ő valószínűleg nekem is azt válaszolta volna "tetszettek volna forradalmat csinálni!". Akkor ugyanis elfogadható az agyonlövés és a statárium. Az ő hozzáállása az volt, hogy polgári demokratikus keretek között, aminek ő feltétlen híve volt, nem beilleszthető semmilyen politikai erőnek, és senkinek a meghurcolása. Egyszerűen befeketítené az egészet. Ezért indulhatott az MSZMP utódpártja is a választásokon, tisztességes megmérettetést akart. Én úgy gondolom, egy erőszakos hatalommal szemben nem kell így viszonyulni, hanem - éppen a polgári demokrácia védelmében - betiltani azokat. Ám elfogadható érvelés ezellen, hogy Rákosiék uyanerre hivatkoztak a politikai ellenlábasaik kizárásakor, és hogy az egyetlen legitim ítéletet a szabad, általános, titkos és egyenlő választások jelentik.

Voltak olyan jószándékú és eredendően helyes intézkedések is a rendszerváltáskor, melyek végül magukon az embereken buktak el. Ilyen volt a kárpótlási jegyek kiosztása.

www.youtube.com/watch?v=sxf3ST3CLWA (6:30-nál keződik.)