Göncz, Mádl, Sólyom, Schmitt, Áder. Melyik volt a legjobb elnök közülük? Mik voltak a pozitívumok és a negatívumok bennük?

nem lehet összehasonlítani őket, mert mindegyik más személyiség, más kormány, más idő, más gazdasági helyzetben volt/ van

és igazából nagy hatalmuk nincs, mert amit törvényjavaslatot megküldenek neki, csak egyszer vétózhatja meg, másodszor alá kell írnia, esetleg a kúriához fordulhat, ha rossznak véli

szerintem ezt a kérdést nem lehet megválaszolni, mert ahány politikai párt van, annyiféle választ fogsz kapni

Számomra Mádl és Sólyom volt a legszimpatikusabb. Negatívumként fel lehet hozni, elnököktől függetlenül, hogy sajnos egyiknek sincs komoly hatalma. Pedig lényegében egy fék ként kéne működniük, akik felügyelik a kormány munkáját.

Pozitívumként pedig erről a két személyről azt tudom mondani, hogy nagyon műveltek és kifinomul úriemberek voltak; ráadásul nem hagyták magukat túl nagy mértékben befolyásolni a kormány által, mint a többiek.

Áder lehet hogy jó ember lenne a pozícióra de azt azért láthatjuk, hogy egyáltalán nem pártsemleges.

Véleményem szerint Sólyom László, emberileg és erkölcsileg. A baj az volt vele, hogy túlontúl kötötte magát a papírhoz, és kevésbé ültette át a gondolatait a gyakorlatba. Nem tudta igazítani magát a körülményekhez, ez kötötte meg a kezét mind a 2006-os eseményekkor, mind a komáromi átkeléskor, amikoris jogtalanul tiltották ki - mégha papír által adott keret volt is rá -, őneki pedig ezt nem kellett volna figyelembe vennie, mert durva sértés volt Magyarország és a magyarok ellen, indokolatlan támadás. De ő példamutató akart lenni az alkotmány tiszteletében.

Gyengekezű, politikában járatlan, de nagyon magas szaktudású, és jószándékú ember, aki, ha nem is a legalkalmasabb politikus, de már ezen két tulajdonsága is olyan ritka, hogy kiemeli a mai politikai elitből.

Illetve apám Göncz Árpádot méltatja, mint rendet tartó, ide-oda csapó köztársasági elnököt, de én nem ismerem a munkásságát.

A legrosszabb Göncz Árpád volt. Óriási a felelőssége abban, hogy nem történt valódi rendszerváltozás a kilencvenes évek elején. Amikor a posztkommunisták kerültek hatalomra, mindent aláírt, amit elétettek, sosem küldött vissza semmit a parlamentnek, sem az Alkotmánybíróságnak normakontrollra. Az Ab aztán sorban kaszálta el az államfő által aláírt törvényeket. Göncz nagyon rossz elnök volt, nagyon jó sajtóval.

Schmitt annyival volt jobb nála, hogy nem szabotálta el a rendszerváltozást. Persze lehet, hogy ha ő lett volna abban a pozícióban 1990 és 2000 között, ő is megteszi ugyanazt a szívességet a Pártnak.