Az erdélyi magyarok miért nem büszkék arra, hogy Romániában élhetnek, amikor az a Római Birodalom jogutódja?

Hahahahahahahah!!! Micsoda? Te se figyelhettél töriórán! A románoknak semmi közük a rómaiakhoz te szerencsétlen, csak ezt hazudják az ilyenek mint te meg beveszik.

És ha én ott élnék (szerencsére nem) igen szégyellném! :)

A rómaiak örököseinek csak ők maguk nevezik önmagukat, a valódi népnevük a vlach, és ebből ered - a könnyebb kiejthetőség kedvéért átalakult - magyar "oláh" elnevezés. Ahogy írták, az albánok rokonai. Azért találtak maguknak dák és római ősöket, mert ahol nincs múlt, amire felnézni lehet, ott teremteni kell.

De hadd idézek egy verset Reményik Sándortól, mert ideillik.

"Páncél övezi testük

És kard az oldaluk,

S a szívük mégis reszket

És vacog a foguk.

Levél ha zörren: az ő bűnük zörren,

Kakas ha szól: az ő vétkük kiált,

A piros hajnalt és a naplementét

Úgy nézik ők, mint véres borzadályt,

Ábel vérét, a mi kiontott vérünk...

Félnek a poroszlók.

Láttátok már őket szembe nézni?

Én nem láttam őket.

Láttatok már köztük büszke főket?

Én csak dölyföst láttam.

Földig hajtja őket

Rablott arany terhe, mint az ágat,

Sűrű festék alatt arcuk sápad.

Félnek a poroszlók.

Aki biztos, bátor;

És nem dühöng az, akié a föld,

A tulajdon és a szövetségsátor.

Az ordítás, a toporzékolás,

Az ütlegelés nékik mind kevés,

Új gyötrelmeken törik a fejük,

Mert fáj nekik a néma megvetés

S a hideg gúny, mely arcunkra fagyott.

S tudjátok, a sok cécó mire jó,

ha a sok heje-huja, vigalom?

Eltitkolni, hogy inog a hajó,

S dűl be a víz a lyukas oldalon.

Félnek a poroszlók!

Caesar és Antonius katonái,

A légiók utódai ... ezek?

Ezekre szállott az imperium,

Az aranysasok s az acélkezek?!

Jöttek, mint az éjféli tolvajok

És besurrantak a nyitott kapun

És mint a posvány terpeszkedtek el,

Mint mocsár gőze városon, falun,

S azért, mert útjuk szegi pusztaság,

S jelöli pusztulás és könny és vér,

Amihez fáradt testünket kötötték:

Rongy saroglya, nem diadalszekér!

Hol vannak hát a hősök, férfiak,

Babéros költők, számlálatlan sok?

Hol vannak a Catók s a Senecák

S a szenátus s a filozófusok?

Ezekre - egy ványadtabb ég alatt

Csak a magukat kendőzés erénye

S a régi Róma romlása maradt!!

S mert lelkük üres, mint a felfújt hólyag

Úsznak színén a megáradt folyónak,

De félnek, félnek, félnek a poroszlók!"