Miért olyan dicsőséges a francia forradalom?

Kár, hogy régi poszt, de ha valaki 2 év után felhozta, én is felhozom.

Az eszmeisége alapvetően jó volt (a szabadság, egyenlőség, testvériség) de valahol ugyanolyan utópisztikus, mint a kommunizmus. Ha szétnézünk magunk körül, rájöhetünk, hogy nem igazán valósulnak meg ezek az értékek az életünkben, maximum közelítettük őket a korábbi feudális állapotokhoz képest. Az Emberi és Polgáti Jogok Nyilatkozata olyan alapdokumentum, amit még a magát jobboldalinak tartó is magáénak vall mára. Pl. a kérdező is azon háborog, hogy akinek valami nem tetszett, mehetett a tiló alá. A forradalom előtt ez volt az alapfelállás: valami nem tetszett vallásilag, mehettél a máglyára, mint eretnek (még ráadásul fájdalmasabb is volt) nem tetszett, amit a király mondott, kivégeztek felségárulásért. Amit számonkér a kérdező, az a szabad véleménynyilvánítás, ami többek közt a francia forradalomnak köszönhetően honosodott meg a gondolkodásunkban. Ha ilyesmi sosem történt volna, fel sem merülne benne, hogy háborogjon, amiért valakik kivégeztek az ellenvéleményért valakiket...

A forradalom későbbi szakasza azonban jóérzésű embernek nem vállalható jó szívvel, szerintem. Kegyetlen mészárlásokat rendeztek, és ha figyelembe vesszük a Nyilatkozatot, bizony felköphettek és aláállhattak volna. A lefejezett áldozataik többsége amúgy hétköznapi ember volt, nem nemes vagy pap. De még a nemesekkel és papokkal sem lett volna joguk így elbánni, ha nem tesznek semmit.

A Forradalmi Törvényszékek az igazságszolgáltatás paródiái voltak. Feljelentettek, letartóztattak, odahurcoltak, és ahhoz volt jogod, hogy meghallgasd az ellened szóló tanúvallomásokat, meg az ítéletet, ami halál vagy felmentés lehetett csak. Az előbbi mielőbb végrehajtandó, gyakran már aznap.

Ha volt egy szomszédod, ismerősöd, aki nem bírt és felnyomott koholt váddal, a reggeli derűs felkelésedtől 24 óra alatt eljuthattál a vérpadig. Az döntötte el, szimpatikus voltál-e a bíráidnak. Robespierre-ék a bukásuk előtt fogadtattak el egy olyan törvényt, hogy mégcsak a tanúvallomások se legyenek kötelezőek, tényleg pofavizit és szerencsejáték színvonalára süllyesztve az egész eljárást.

Szóval, ahogy Dickens írta, a legfényesebb és a legsötétebb évek voltak. A franciák sem teljesen egységesek mára abban, hogy mennyire kell ünnepelni.