Nem sajnáltad a vállalatot amikor nyugdíjba mentél?

Nekem még csak a szüleim mentek nyugdíjba, de nekik nagyon hiányzott egy ideig a munkahelyükön kialakult közösség. Már három éve nyugdíjasok, de most is rendszeresen bejárnak beszélgetni (iskolában tanítottak, így a szünetekben, tanórák után senkit nem zavarnak a munkában, nem úgy, mint egy cégnél). A mi generációnknak szerintem már nem lesz ilyen gondja, mert mire oda kerülünk, addigra jó pár munkahelytől kellett már búcsút vennünk, nem egy helyen dolgozunk egész életünkben. Bár nekem két év után is furcsa volt, hogy akikkel napi szinten együtt voltam, azokat - egy-két kivétellel - soha többé nem látom.

Régebben el se hittem a nyugdíjba vonult munkatársaknak, hogy nagyon nem hiányzik a cég nekik. Mint ahogy az anyukámnak se, amikor azt mondta, hogy úgy megy el a cég mellett, hogy oda se néz az épületre. Legfeljebb 2-3 emberrel tartják a kapcsolatot, de az nem a munkahely miatt. Én azt hittem, ha én elmegyek a munkahelyemről egyszer, akkor biztosan megesz majd a fene, hiányozni fog majd minden, a társaság, a légkör, minden. Aztán 17 év munka után jöttem el, igaz nem nyugdíjba, hanem gyesre, DE! : 2 év alatt egyszer voltam bent a gyereket megmutatni, és mintha idegen helyre mentem volna. Egyszerűen idegennek éreztem ott magam, már nem tartoztam oda. És tényleg el lehet menni az épület előtt úgy, hogy eszembe se jut, hogy én nemrég még itt "éltem".