Mi az, amit az 1990-ben hatalomra került MDF-kormánynak jobban kellett volna csinálnia?

3-as az fix. átlag 20% értéken adták el a nagy termelő cégeinket, ki is volt akkor az állami privatizációs szakértő? Valami Matolcsy György?

A kérdésre válaszolva: Kb. mindent, de mindent.

Értelmesebb privatizáció. Egy ütemben bevezetett piacvédelem. Az orosz és ex-KGST piacot NEM kellett volna lebontaniuk, egy évtizednyi kiesést okozva. A TB, EÜ, nyugdíj rendszerek teljes reformját kellett volna bevezetni. Értelmesebb, beruházásokat, munkahelyteremtést segítő járulék és adórendszert keleltt volna kidolgozni, stb.

A lakosság is hibázott, mert az első rossz kormányt kellett volna marha gyorsan félidőben megbuktatni, akkor az utána jövők nem lettek volna olyan amilyenek lettek. Vagy legalább arcukból visszavettek volna ...

Tegyük helyre ezt a Matolcsy utalást. Pontosan, tényszerűen: 1985-től a Pénzügykutató intézetnek volt munkatársa, majd 1990 május-december közt a Miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára volt, 1990 júliusától decemberéig a privatizációért felelős kormánybizottság elnöke. Utána 1991 január-szeptember a Privatizációs Kutatóintézet igazgatója, ezt követően három éven át a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban (EBRD) a magyar kormány képviselője.

Valós kormányzati munkát csupán 1990 május-december között végzett, mindössze 8 hónapig, az első kormány megalakulásának elején. A privatizációk nem ebben az időszakban történtek meg. Először elfogadták - 1990 augusztusában a privatizációt kijelölő irányvonalat és az addigi intézményt (Állami Vagyon Ügynökség)igazították az új, rendszerváltás utáni elvárásokhoz. A jelentős privatizáció 1992 vége-1994 között történt, amikor Matolcsy már nem is volt az országban.

"1985-től a Pénzügykutató intézetnek volt munkatársa"

Ez kapásból generál egy III/II-es jelentési kötelezettséget.

Itt mintha figyelmen kívül hagynánk, hogy emberek és nem tárgyak cselekszenek akkor is, ha kormánynak, elnöknek, vagy koldusnak neveztetnek.

Vegyük sorra. Mit is jelent az, hogy 1990-ben rendszert kellett váltani? A Kádár rendszer olyan volt, amilyen. Sokan szerettek volna mást, nagyon eltérő okokból. Az aktuális hatalomban és azon kívül is voltak, akik mást akartak. Egymásra találtak, és megkezdődött egyfajta egyezkedés. De soha ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy mindegyikük élt a Kádár rendszerben is, megvolt a maga gyerekkora, gondolkodásmódja, és főleg addig kivívott tekintélye, helye társadalomban.

Minden ember génekben őrzött alaptulajdonsága, hogy védi érdekeit. A váltáskor voltak, akik nagyon jó pozíciókban voltak, de nem volt esélyük megtartani. Mások viszont jobb helyzetbe kerülhettek. A hatalom működéséről, tulajdonságairól úgy általában, mindenkinek megvoltak a maga ismeretei. Sokan arra is rájöttek, hogy kiváló alkalom mutatkozik olyan helyzetbe kerülni, ami normális esetben nem adódik. Ez versenyhelyzetet eredményezett, megindult a harc a helyezkedésért. Ki ki a saját mentalitása szerint folytatta.

Volt még egy nagyon fontos tényező. A demokratizmust, vagy látszatát nem lehetett kikerülni, már a szocializmusban sem. Ugyanakkor az emberek nagy tömegeit ez nem nagyon érdekelte, nem nagyon értettek hozzá. Ők csak a napi életükkel törődtek, amit jobbnak szerettek volna. Külföldi és belföldi média hangoztatta, hogy a szocializmusnál sokkal jobb a kapitalizmus. Többen jártak nyugaton turistaként, volt ismeretük, mi a különbség. Jólétet mindenki akart, a helyzet következtében azt azonosították a kapitalizmussal. Ez volt az első alapvető tévedés, de megérthető.

Ha valamit nagyon sokat mondanak, különösen az ebben érdekeltek, akkor ez lesz a közhangulat. Tehát kapitalizmust kellett csinálni! Csakhogy annak megvannak a maga tulajdonságai, elsősorban a magántőke, az állami beavatkozás csökkentése, a helyi irányítás (település, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság) magánkézbe vétele. Akinek sikerül az irányítószerep megszerzése (ami ekkor tömegesen vált gazda nélkülivé), az meg is fogja tartani. Ezt tudták néhányan, meg is tettek mindent a megszerzéséért. Mindent, bármilyen nemtelen eszközt beleértve. Ez nem rosszaság, ilyen az emberi tulajdonság.

A kormány (ekkor az MDF) nem nagyon tehetett mást, mint kapitalizmust teremt, de gyorsan. Csakhogy nem voltak ismeretek (se belföldön - itt még nem csináltak ilyent, se külföldön - ott folyamatosan és hosszan csinálták), ugyanakkor sokan nagyon mutatták, mert tudták, ez a pozícióba jutás feltétele. Ki ki a lehetőségei szerint meg is valósította.

Aztán kiderült, hogy amiképpen nem lehet kommunizmust csinálni gyorsan (egy forradalommal), úgy kapitalizmust se lehet. Mert mindegyiknél akiknek aktuálisan lehetséges, bármi áron pozíciót szereznek. Két rétegnek lehetséges mindig aktuálisan. Aki korábban hatalomban volt és ügyes, bizonyos mértékig okos. És aki olyan területen hozzáértő, ahol hiány van elképzelésekben, kivitelezési technikákban. Az első rétegbe tartoztak a volt gyári, és TSZ vezetők egy része, továbbá a politikusok, közéleti szereplők egy része. A másodikba a jogászok, és az értelmiség bizonyos szereplői, az új feladatok vezényléséhez.

Az eredmény pedig az, ami ma van. Lehetett volna kicsit más, de sokban nem. A többi országban annyi a különbség, amennyi a korábbi hatalom szerkezetében, illetve az újat akarók és felismerők ismereteiben volt. De ez sem alapvető, mert az ilyen átmeneteknek elég stabil törvényszerűségei vannak. Ezt is elég sokan tudták.

Ami ebben itt a rossz, hogy olyanok nyomására alakulnak ki a fő irányok, akiknek fogalmuk sincs, mi lenne a jó irány. De ez nem változtatható meg, mert ez a kapitalista demokrácia alapelve. Vagyis az, hogy másként történjenek a döntések, azonos a kapitalista demokrácia feladásával. Ezt nem tűrik azok, akiknek ez jó. Sokan vannak ilyenek.

Tehát amire választ kell adni: miféle alapelvek szerint kellene működni egy jó államgazdaságnak, irányításnak. És a mai helyzetből miképpen lehet oda el is jutni. Amíg nincs válasz, illetve a választ nem akarják megvalósítani elegendően sokan, addig nem lesz változás, csak kisebb ingadozások.

08:56

"Az orosz és ex-KGST piacot NEM kellett volna lebontaniuk, egy évtizednyi kiesést okozva. "

Az orosz piacot nem bontotta le senki, az szétesett a Szovjetunióval együtt.

Sokszor előkerült már a téma. Hogy hogyan kellett volna történnie szerintem?

Nos. Ha valódi lett volna, akkor nem kerülhetett volna később a miniszterelnöki székbe egy volt ügynök, egy volt pufajkás, vagy nem lehetett Kovács László egykori kommunista külügyminiszter ismételten az, és főleg nem alapíthatta volna meg az MSZMP utódpártját, az MSZP-t, több más egykori párttársával együtt, akik aztán az MSZP elnökei voltak - ahelyett hogy mind a börtönben csücsülnének, természetesen miután milliós nagyságrendű kártérítést fizettek.

Azt kellett volna tenni, mint Csehországban, Lengyelországban, ahol minden, az előző rendszerben hivatalt vállalt embert azonnal elküldtek, és eltiltottak először 5, majd 10 évre a közügyektől (és eléggé alacsonyan húzták meg a szintet, szóval gyakorlatilag aki a kávét felszolgáló Gizi néninél komolyabb munkát végzett, az mehetett), és lám, meg is látszik az eredménye. Nálunk pedig sajnos Antall József azt mondta: "nem hánytorgatjuk a múltat."

Legendás, hogyan vonták felelősségre a kommunista bűnösöket a lengyelek is. Nálunk meg olyanok élnek békében, mint Biszku volt belügyminiszter, vagy épp most a Mátsik György (bár szerintem mindkettő kishal ebben az ügyben). A többszáz milliót, amit elkölt az állam évente a partizánok és a kommunista kitüntetésekkel rendelkezőknek nyugdíjon felüli(!) jutalmazásként mind a mai napig, már meg sem említem részletesebben. Az ilyet már 1990-ben azonnali hatállyal meg kellett volna szüntetni, sőt, még kártérítést is fizettetni velük, és ebből az '56-os elítélteket (is) rehabilitálni.

Az összes rendőr- és katonafőtisztet ki kellett volna csapni azonnal, a teljes felsővezetést elküldeni. A tűzoltóságnál és az orvosoknál nem, mert ott az embert nem lengte át a "szocialista állam szelleme", kétlem, hogy bárki aszerint oltott volna tüzet, vagy gyógyított volna beteget, hogy előtte megkérdezte volna az illető személyt a politikai beállítottságáról. Nem hiszem, hogy olyat mondott volna egy orvos "én ezt a kulákot nem élesztem újjá".

Az összes oktatásért felelős személyt szintén. A történelemtanárok között ma is nagyon sok mszp-s van, nekem a 8 volt történelemtanárom közül csak kettő volt jobboldali érzelmű, kádárizmustól mentes, és ők is 30 éven aluliak. Szóval akik a múlt rendszerben tanították a kommunista propagandaanyagot, azoknak menniük kellett volna Isten hírével, nemhogy tovább praktizálni... De még ma is sokan tanítanak közülük. A fizika, matematika, egyéb reálszakokon nem kellett volna ilyen tisztogatást elvégezni, számokban nincs politika, ideológia.

Az összes volt ávóst felelősségre kellett vonni. Mindegyiket, a legutolsó kis pribékig, aki Recsk kapuját őrizte, vagy az Andrássy út 60. alatt verte a behurcoltakat, és azokat is, akik írásba adták a parancsot. Azokat is, akik '56-ban sortüzet vezényeltek, és azokat a kék ávósokat is, akik önként jelentkeztek ezekbe az alakulatokba. 1990-ben még olyan 60-70 évesek lehettek például a recski ávósok. Lett volna még idő, és mód igazságot szolgáltatni. De ma, 20 évvel később már 80-90 évesek lennének, szóval valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, hányan élnek még közülük. Az egész életüket békében élhették le...

Na és persze a teszetoszaságnak, ügyetlenkedésnek másik hátránya, hogy a terhelő iratokat, azok, akiknek ez érdekében állt, meg is semmisítették/eltüntették a '90-es évek elején. Szóval ma már módunk sincsen igazán mélyre ásni.

Az egész rendszerváltás egy elhibázott lehetőség volt. Elszúrtuk a lehetőséget.

Mit is mondjak?

Antall egy olyan konzervatív, jobboldali politikus volt, aki egyfelől már 1956-ban is politikai szerepet vállalt, amikor ezért akár halál is járhatott, vagyis nem "vádolható" sem mszmp-s, sem kisz-es, sem semmilyen kompromittáló múlttal (sőt, már a családja is a jobboldali politikát képviselte, az apja a kisgazdáknál vállalt szerepet), ő az volt, akinek mutatta magát. Nagyon kevesen vannak, akik ilyen szempontból olyan hitelesek voltak, mint ő.

Emellett ő már akkor tizenötmillió magyarról beszélt, amikor azoknak léte még alig volt ismert tény, csak egy szűk, ezzel foglalkozó rétegben, azaz nem egy - mai szóval élve - píár fogás volt tőle.

És ugyanígy kiállt Horthy kormányzó mellett, amikor - ne felejtsük, néhány évvel a rendszerváltás után voltunk -, ő még mint egy fasiszta diktátor élt a köztudatban, amely megint nem egy szavazatszerző megnyilvánulás volt.

Hány ilyen, politikailag hiteles személy van, aki őszintén képviseli a jobboldali konzervatív értékrendet? Aki nem fordul mindig arra, ahonnan több szelet tud a vitorláiba fogni, és ami fő, semmilyen módon nem köthető a rendszerváltás előtti hatalmi elithez, sőt, múltja van az azzal való szembehelyezkedésének? Mert én sajnos egyetlen, mai politikai személy mögé sem tudok teljes magabiztossággal így beállni, mint ahogy hozzá tudnék.

Esetleg Jeszenszky lenne hasonló hozzá (szintén nemesi származású, művelt egyetemi tanár, nem megélhetési politikus, ahogy Antallnak is tanári múltja volt, és neki volt a nagy port kavart írásai is a cigánysággal kapcsolatos vérfertőzésekről, és az azt eredményező genetikai fogyatékosságokról), de ő - talán nem véletlenül - távoltartja magát minden mai párttól. Ő Antall kormányában egyébként külügyminiszter volt.

Antall tisztában volt vele, hogy számos népszerűtlen, de szükségszerű intézkedést meg kellett hoznia, hogy legyen jövőnk, noha tudta, hogy a szavazók tetszését nem fogja elnyerni. Ő maga ezt mondta:

"Tudom jól, hogy mi kamikaze kormány vagyunk."

"Őszintén csodálkoznék azon, ha a közvélemény elégedett lenne a kormánnyal."

Ami ismét nem a mai felfogást tükrözi, hogy csak a következő kampányt nyerjük meg, és minden rendben újra 4 évre. A felelős kormányzást képviselte. Valóban szolgált, a szó legnemesebb értelmében.

Antall szándékában nem volt rossz ember, de cselekvésében elrontott mindent. Nem lépett meg igazi rendszerváltást. A rendszerváltás igen szerencsétlenül zajlott le. Ehhez hozzájárult az ebben való tapasztalatlanság (hányan csináltuk volna jobban?), és a túlzott elnéző hozzáállása a kommunistákkal szemben.

Én magam - mint kifejtettem - radikálisabb lettem volna a kérdésben, amire ő valószínűleg nekem is azt válaszolta volna "tetszettek volna forradalmat csinálni!". Akkor ugyanis elfogadható az agyonlövés és a statárium. Az ő hozzáállása az volt, hogy polgári demokratikus keretek között, aminek ő feltétlen híve volt, nem beilleszthető semmilyen politikai erőnek, és senkinek a meghurcolása. Egyszerűen befeketítené az egészet. Ezért indulhatott az MSZMP utódpártja is a választásokon, tisztességes megmérettetést akart. Én úgy gondolom, egy erőszakos hatalommal szemben nem kell így viszonyulni, hanem - éppen a polgári demokrácia védelmében - betiltani azokat. Ám elfogadható érvelés ezellen, hogy Rákosiék uyanerre hivatkoztak a politikai ellenlábasaik kizárásakor, és hogy az egyetlen legitim ítéletet a szabad, általános, titkos és egyenlő választások jelentik.

Voltak olyan jószándékú és eredendően helyes intézkedések is a rendszerváltáskor, melyek végül magukon az embereken buktak el. Ilyen volt a kárpótlási jegyek kiosztása.

http://www.youtube.com/watch?v=sxf3ST3CLWA (6:30-nál kezdődik)

Ez a véleményem.