Van a 90-es évek utáni politikájának köze, hogy ilyen kultúrált, intelligens, választékos szókincsű gyerekekből állnak a fiataljaink?

(Már majdnem írtam, hogy eltérő a fogalmunk az "igényesség" szó jelentéstartalmának terén, de rájöttem, hogy csak ironizálsz.:)

Nem, ez az egymásra épülő korok természetes folyamata. Ebben az irányban fejlődik (vagy helyette mondjuk inkább így: halad - mert a fejlődés nem jó szó) az erkölcs és a társadalmi norma. Ami 40-50 éve elképzelheteteln volt (házasság előtti gyerekszületés) ma már nem is okoz akkora megütközést...

És hidd csak el, ezek a gyerekek is fogják még azt mondani az őket követő generációra: "bezzeg a mi időnkben".

Egyébként azért szerencsére ilyen mocskos száj nemcsak hogy nem általános még a 13 évesek körében (persze nem is ismeretlen), de ez a kiscsaj is csak felkapta a vizet, azért ilyen.

Egyébként nem tudom, mivel robbant így be a köztudatba, mert én semilyen közösségi oldalon nem csüngök, youtube-ra is csak célirányosan megyek (igaz, ettől függetlenül elég sokat vagyok az interneten, de csak olvasgatok, böngészek, kutatgatok az érdeklődési köreimben mindenfélét), viszont már én is több videóját láttam. Mindet itt, pedig csak a politika kategóriában vagyok jelen.

Valaki tud erre magyarázatot adni?

Közvetve a politikához is nyilván köze van, de a mai felnőtteknek sokkal nagyobb része van benne...

Mást ne mondjak: régen rendkívülinek számított, ha egy gyereket mindössze egy szülő nevelt, ma a gyerekek majdnem felét egy szülő neveli...na ez a nem mindegy...

Van köze, de a liberális demokrácia megérkezésével ez a folyamat szükségszerűen bekövetkezett.

A deviancia lett a normarendszer. Eddig felülről határozták meg az elmúlt időszakban a normakontrollt (egyházak, diktatúrák etc.), de ezek ki lettek iktatva. Az emberek határozzák meg a saját véleményüket és ez a információs társdalomnak köszönhetően ez igencsak szélsőségesen nyilvánul meg. Az emberek csak abban értenek egyet, hogy nem értenek egyet. Az ellenség mindig az lesz akit épp pellengérre állítanak vagy épp önként lép a pellengérre és az emberek külön külön elítélik, mert nem egyezik a véleményük. Jellemző, hogy a mainstream az ellenség és mégis a népakarattal igazolják az állásfoglalásuk. Gyűlölni a többséget csak a azért mert tömegbe áll össze, nagyon sikk lett manapság. Miközben mindenki egyéni az egyéniséggel mivel egy szubjektív fogalom nehéz utálni ezért a birka többséget célozzák meg. Csak az az érdekes, hogy ők maguk a többség, így maguk ellen lázadnak és a szabadság jegyében toborozzák a híveket ahhoz hogy elpusztítsák az általuk alkotott rendszert, hogy a szabadság nevében létrehozzanak egy olyan normarendszert amiben csak ők lehetnek szabadok.

A mainstream démonizálásának hála önmaguk ellensége és felszabadítója az ember és gyűlik a frusztráció amit levezett az aktuális ellenségen aki helyette próbál meg fősodratú lenni. Megveti azokért a hibáért amit maga a kritizálása közben már elkövet. Ennek eklatáns példája a videó és a lányt benn becsmérlő kommentek. A liberális demokrácia az első olyan, ahol undorodnak a rendszertől mégis bálványozzák az értékeit, undorodnak az általa kinevelt emberektől mégis az értékei szerint élnek, megvetik a rendszer ellen lázadókat amikor ők is ugyanúgy lázadnak, rendszerezést követelnek egymást a szabadság és a rendezetlenség nevében.

A primitív szubkultúrák a leglátványosabb részei ennek mindenki elítéli ugyanakkor nagyon sokszor az ilyen egyénekre ép oly primitíven reagál. De ezt magán nem veszi észre.

Bármennyire is visszataszító némelyik deviancia, a közösséget közvetlenül nem károsító cselekedeteket nem tiltják, mert liberális demokrácia vagyon.

Csak néhány kérdésre leegyszerűsíteni le lehet ezt a gyakorlatilag filozófiai témakört. Tudja-e az egyén, hogy mi a jó neki? Ha nem, tudja-e mi a jó másoknak? Ha azt sem sem, akkor dönthet-e bárki is ? Ha tudja, akkor magáét miért nem tudja igazgatni?

A filozófusok, politikusok erre keresik a választ néhány ezer éve, teljesen sikertelenül. Pontosan azért mert emberek vagyunk és másfelé hajlik minden szentnek a keze.

Majd valami intergalaktikus szociológus, vagy akár Isten megmondja egyszer nekünk a frankót, vagy ezek hiányában kénytelen lesz az ember hiperbola pályáján haladni a tökéletesség felé kisebb-nagyobb kitérőkkel.