Hogyan lehetséges az, hogy a kormányunk, (aminek példát kéne statuálnia a dolgozó emberek számára) simán képes arra, hogy az emberek szeme láttára bevallja, hogy 200Millió forintba kerül egy kormányzati weboldal elkészítése?

"...azért van így, hogy ne lehessen a barát cégétől rendelni, meg a saját cégétől meg stb..."

Ezt nem cáfolja az, ha kiderül hogy nagyon is a barát cégétől, meg a saját cégétől meg stb. rendelnek? Aha, értem.

És mindezt alátámasztandó az a legmegfelelőbb érved, hogy nekem mi ér fel egy orgazmussal? Aha, értem.

Szerintem százszoros (a 2m ugyanis közelebb van a valós értékhez mint a 10) árat fizetni egy lényegében fölösleges dologért, ami ráadásul szakmailag nem is egy nagy szám, akkor is etikátlan ha van olyan (ezek szerint rossz) törvény ami igazolja azt. Erről ugye nem ők tehetnek, végülis a törvényeket nem ők hozzák...vagy...várjunk csak, de igen ők.

Na mindegy, bocsáss meg kérlek hogy merészeltem nem egyetérteni veled, nem tudom mi ütött belém hogy azt hittem válaszolhatok saját véleménnyel egy kérdésre. Kénytelen vagyok meghajolni kristálytiszta logikával levezetett érveid súlya alatt. Habár elővehetném én is a személyeskedés mindent lebíró érvrendszerét, javasolhatnám például hogy melyik közeli rokonodat kérdezd, ha az orgazmusaimra vagy kíváncsi, de úgy érzem fölösleges szellemi párbajba bonyolódnom egy láthatóan fegyvertelen emberrel szemben.

azért nem cáfol, mert egyrészről lényeges különbség van aközött, ha egy cégnek meg kell felelnie a közbeszerzési törvénynek (pl. adótartozás stb.), mint ha nem. Baromira nem mindegy, meg lehet-e csinálni azt, hogy gyorsan egy adott feladatra alapítok egy céget, bezsebelem a pénzt, aztán gyorsan becsődölök, vagy nem.

Az, hogy mindenki valakinek a valakie az abból következik, hogy kevesen vannak. Azon lehet ugyan elmélkedni, hogy ezt miért van így, de a kérdés szempontjából lényegtelen. (egyébként azt sem szabadna elfelejteni, hogy értelmes vállalkozó már csak azért sem pályázik állami megrendelésre, mert kevés megbízhatatlanabb partner van, mint az állambácsi)

Ez a jelenlegi helyzet, a törvény xar volta miatt van. A korábbi meg azért mert nem volt törvény, az persze igaz, hogy az eredmény majdnem ugyanaz, csak az ok, ami utat enged a dolognak, az más.

Egyébként gondolkodj el azon, hogy ha neked mondjuk új konyhaszekrény kellene és teszem azt van egy asztalos ismerősősöd, aki azt mondja, hogy ez biza mondjuk 300.000,- HUF, meg van a Kovács János asztalos, aki azt mondja, hogy ez 70.000,- ből megvan, akkor mégis melyikükkel csináltatnád meg? Azzal akit ismersz, aki tudod hogyan dolgozik, akin tudod, hogy számon tudod kérni, vagy az ismeretlennel?

Az összefonódás önmagában nem baj. Sőt. Hordozhat jót is.

Bizonyára pongyolán fogalmaztam, de nem gondoltam hogy az egész hozzászólásod cáfolva van, konkrétan azt az állítást láttam megcáfolva, hogy nem lehet a barát cégét megbízni, lévén hogy mégis ez történt.(mindegy miért) A válaszod többi részéhez, mivel nem ismerem a közbeszerzési törvényt, csak annyit tudtam hozzáfűzni, hogy nem érdekel mivel indokolják, ez akkor is védhetetlen. A kérdező is írja hogy webdesigner, nekem is szakmába vág. A te példád alapján próbáld meg a helyünkbe képzelni magad egy kicsit:

Tehát, személy szerint te vagy az asztalos, aki pontosan tudja hogy 70e-ből össze lehet gányolni egy konyhaszekrényt, 300-ból meg már örök darab készíthető, munkadíjjal mindennel együtt is. Aztán jön a hír hogy állambácsi vett egy konyhaszekrényt az adófizetők 30 millió forintjából. Mit gondolsz ekkor? Aztán megnézed a kérdéses bútordarabot, hogy mégse ítélkezz látatlanban, végülis lehet hogy aranyból van, gyémánt intarziával, de ehelyett azt látod, hogy éppenséggel a hetvenezres gányolt kategóriát is alulról súrolja. Hát ekkor mit gondolsz? Érdekel az ezt igazoló törvény? Megnyugtat a tudat hogy jogilag megfoghatatlanok? Engem csak még jobban feldühít.

Szerintem, bár nem értek ehhez, de talán lendítene a dolgon ha valahogy le lehetne tiltani ezt az egész alvállalkozósdit. Az végezze el a melót aki megnyeri a pályázatot, ne pedig megbízzon valakit aki megbíz valakit, aki...míg végül valami csóringer 50 ezerért összetákol egy konyhaszekrényt de kifizetni már nem tudják(?), mert időközben elfogyott a pénz. Lehet hogy te is erre gondoltál amikor állambácsi megbízhatatlanságáról írtál, de mindenesetre tényleg hallottam már ilyenről a legalsó alvállalkozói szinten.(nem a mostani kérdéses eset kapcsán)

Értékelem hogy érvekre cserélted a személyeskedést, igyekszem én is így tenni a továbbiakban.