Erre miért van igény és a fontosabb dolgokra miért nem?!

Igen, nálunk is: több hajléktalanszálló épült, mint eddig volt, és a rendőrök bekényszerítették őket az utcáról. Erre az AB kijelentette, hogy ez sérti az emberi jogokat.

Aztán erről szólt az alkotmánymódosítás, hogy meg lehessen tiltani az életvitelszerű utcán tartózkodást. Amit hiányoltam a módosításból, hogy az állam viszont nem vállalt ugyanígy kötelezettséget magára nézve arra vonatkozólag, hogy ezzel párhuzamosan biztosítja a megfelelő férőhelyű, fűtött és higiéniai szempontoknak megfelelő (nem azt mondom, hogy jobbnak kell lennie, mint néhány kisnyugdíjas otthonának, de az elvárható emberi szintet üsse meg), és biztonsági őrökkel rendben tartott szállók létét (ugyanis mindig az a kibúvó, hogy az ilyen helyeken lopnak egymástól).

Ugyanis ennek a kettőnek együtt kell léteznie, ám magukra nézve nem akartak ezzel együtt plusz terheket róni, így pedig félmunka. Viszont ez is eredmény, egy lépcsőfok.

Pro Patria ne keverd a szezont a fazonnal. A hajléktalanság fontos kérdés, de nem alkotmányi probléma. Ez a dolog erős túllihegése (most rendkívül elnéző voltam). De pontosabb, ha azt mondjuk, hogy az emberi jogok csorbításának, értelmezése torzításának újabb remek példája, amely összemossa a az elveket a gyakorlati problémákkal. Amit te hiányolsz a kormánytól, az nem valamiféle hiány, tévedés, lazaság, hanem pontos összhangban van a kormány céljaival.

Egy adott pillanatban (mondjuk itt és most) van egy helyzet, amelynek a tulajdonságait össze lehet írni (nem történt meg, pedig ez a kiindulópontja minden cselekvésnek). Ezután több dolgot kell tenni egyidejűleg.

1. Vizsgálható, hogy a helyzet rossz tulajdonságait ki, mi idézte elő, milyen felelősség mutatható ki.

2. Összegyűjthetők a legrosszabbnak tartott problémák, ebben rangsor állítható fel.

3. A rangsorhoz összeírhatók a fő szempontok, ez abszolút politikai tevékenység (mi legyen fontosabb, az egészség, a tudás, a jog, a gazdasági helyzet, a lakásproblémák, az adósság, a munkaerőhiány, a munkanélküliség, hogy csak néhány példát említsek).

4. Meg kell nézni, hogy a teendők feltételei mennyire adottak, mit kell tenni ahhoz (pénz, szakértelem, infrastruktúra, stb.).

5. Összeállítandó egy cselekvési sorrend, beleértve a párhozamosságokat is, ezek megszervezése, indítása.

6. Minden tevékenység sérti valakik érdekét, ezeket össze kell hangolni, esetleg megmagyarázni.

7. És minden tevékenységben vannak fokozatok. Nem lehet egy probléma abszolút megoldását várni, de azt el kell magyarázni, miért pont akkora szelet valósul meg, és miért pont úgy.

Senki sem mondta, hogy egyetlen mai problémához nem nyúlnak, senki sem mondta, hogy semmi jó nem történt, semmi hasznos eredmény nem született (ha mégis mondta, vagy ostoba, vagy elfogult).

Viszont ha összevetjük a fontossági sorrendet, a lehetséges eredményeket a ténylegesen megtörténttel, rendkívül nagy a hézag. No ezt kérjük számon. A lehetőség elmulasztását, a rontást ott, ahol javítani kellett volna. Konkrét példákat akarsz? Lehet róla szó, de ahhoz képesnek kell előbb lenni az objektív látás és értékelésmódra. Az elfogultsággal nem szokás konkrét példákon át vitatkozni.

Azért egy aktuálisat említek (kettőt), mert van némi fogalmam a részletekről. 1. pénztárgépek hálózatba kötése (régen esedékes lett volna, csak szükségese hozzá némi műszaki feltétel - ma szinte semmi nem adott belőle, nem is működik, de a törvény szerint néhány napja az összes pénztáros büntetendő, mert senki nem kötött be. Igaz, a NAV még egyetlen gépet se hagyott jóvá, pláne nem szoftvert.) 2. Autópálya e-útdíj a teherfuvarozásra. Határidő július 1, a feltételekről és lehetőségekről ugyanaz mondható, mint előbb. Igaz, mindkettő sok milliárdos haszonnal járt volna, de mindkettőben (szerencsére) elég nagy szava van az Uniónak. Szóval hagyjuk a hozsannázást, de a főbelövést is.