Tótokak miért szlovák mindenki aki a Felvidéken született?

Ez nem most kezdődött. Erre a jelenségre én a 90-es évek közepén figyeltem fel, amikor is egy kedves idegenvezető hölgy a strazky (Nagyőr) kastélyban egy angol nyelvű csoport tagjaként nekem is híres szlovák festőként mutatta be Ladislav Mednyánszkyt. Azóta se szeri, se száma az ilyen eseteknek, a net is tele van vele. Itt a gyk-án is észrevételezték már.

Hogy miért csinálják? Mert akié a múlt, azé a jelen. Egy hírességekben nem túlzottan bővelkedő, de nagyravágyó nép többé-kevésbé természetes reakciója ez, hogy csinál magának hősöket, világhírességeket. Az még a jobbik eset, ha valós személyekre húzzák rá a saját nemzetiségüket. De olyan is volt a történelemben, hogy mítoszokat találnak ki. Azt hiszem, reménytelen hadakozni ellene, talán majd kinövik.

Párhuzamként jelzem, hogy a gyulafehérvári (Alba Iulia) egyesülés múzeumában is a román egységért küzdő hősként jelenik meg Gheorghe Doja vagy Iancu de Hunodorea.

Nem, sajnos nem poén, írok ráadást is (a szlovák wikipédiáról, csak egy címről - Dejiny Košíc (Kassa történelme))

Ľudovít Velký (Nagy Lajos), Omodej (Amadé), Gabriel Betlen (Bethlen Gábor), Juraj I. Rákoci (I. Rákóczi György), Matej Korvín (Hunyadi Mátyás), Štefan I. Svätý (szent István), Samuel Aba (Aba Sámuel), Belo IV. (IV.Béla), Ladislav I. (szent László), Koloman I. (I. Kálmán), Alžbeta Uhorská Durínska (Árpádházi szent Erzsébet), Aba Omodej (Amadé Aba), Matúš Čák Trenčiansky (Csák Máté), Drugetovci (Drugeth család), Peréni (Perényi), Juraj Dóža (Dózsa György), Ján Zápoľský (Szapolyai János), Blažej Lipaj (Lippai Balázs), Peter Alvinci (Alvinczi Péter), Juraj Séči (Széchy György), Peter Časár (Császár Péter), Mikuláš Forgáč (Forgách Miklós), Benedikt Kišdy (Kisdy Benedek), Žofia Bátoriová (Báthory Zsófia), Mikuláš Berčéni (Bercsényi Miklós), František Kazinci (Kazinczy Ferenc), Čáki (Csáky), Dezofi (Dessewffy), Ľudovít Košút (Kossuth Lajos),

Petőfit is szlováknak tartják, akit szegényt "kényszerítettek, hogy magyarul írjon, pedig szlovák nyelven akart költeni". Ráadásul a magyar királyokat szlovák királyokként emlegetik (az mellékes, hogy Szlovákia soha nem volt ilyen módon királyság).

Ilyen, és hasonló cifraságokat tanítanak a szlovák iskolákban. A magyar tanítási nyelvűekben nem, de a szlovák tanítási nyelvűekben igen.

Szlovákiának nincs önálló történelme, a jelenlegi területe mindig valami máshoz tartozott, ezt viszont a szlovákok nehezen viselik, így összelopkodják és összehamisítják a történelmi személyeket, eseményeket. Így megteremtik maguknak azt az illúziót, hogy már évszázadokkal ezelőtt milyen fontosak voltak a szlovákok. Ami pedig még nagyobb baj, hogy el is hiszik, hogy ez így volt.