Egy erdélyi véleménye. Van kérdés?
"Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik"
feltöltve: 2013. március 10.
"Ez nem magyarság. Ez egy fogyó nép pökhendi felfuvalkodottsága" - írja a határon inneniekről egy határon túli magyar. Mit gondol egy erdélyi az anyaországi magyarok pökhendi, kirekesztő, melldöngető magyarkodásáról? Kommentben megírta:
"Már elnézést, de aki azt hiszi, hogy az erdélyi magyarok majd tömegesen mennek szavazni a magyarországi választások megrendezésekor, az súlyosan téved. Elutasítjuk TÖMEGESEN a magyarországi gondolkodásmódot és örülünk annak, hogy TÖMEGESEN visszatelepülnek az erdélyiek Romániába.
Elegünk van az állandó civakodásból, a románozásból, a lélektelenségből, a szabályokhoz való görcsös ragaszkodásból, az emberi kapcsolatok elsivatagosodásából, a keresztyénség teljes hiányából. Mindez nekünk NEM kell Erdélyben. És nem akarunk összeveszni a románokkal sem.
Eddig, amíg nem ismertük a ti viszonyaitokat, rendre azt gondoltuk, Istenem, mit is veszítettünk... Magyarország... édenkert. De most, hogy megismertük, miként is gondolkoztok, rémülten hálálkodunk, hogy Erdély Romániához tartozik, mert ha nem, ezt is olyanná tettétek volna mint a ti országotok, ahol csak az számít magyarnak, aki gyűlöli a másikat és jól tud cigányozni meg zsidózni.
Na hát ehhez, nekünk TÖMEGESEN semmi közünk. Ennek a mentalitásnak megálljt parancsolunk Románia nyugati határán. Tudjátok, ha mindkét országban éltetek volna, igen, Romániában is, amit annyira képesek vagytok szidni, akkor szerintem nagyon szégyellnétek magatokat. Tisztelet a kevés kivételnek. [...]
Magyar vagyok, bármilyen meglepő. A te parciumi ismerőseid csak látogatóba mennek Magyarországra, de nem élnek ott. Én éltem. Négy évet Magyarországon és 37 évet Romániában. Magyar vagyok, de nekem az a magyarság, amit az anyaországban annak értenek, teljesen idegen.
Megmondom, nektek mi a magyarság, legalábbis Borsodban mi az. Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó. Összeesküvés elméletekben hinni és azt állítani, hogy magyarok találtak fel a világon mindent ami jelentős dolog. Más népeket állandóan pocskondiázni, a franciáktól a románokig, az oroszoktól a négerekig. Állandó cigányozás. Viccben és komolyan is. Állítani, hogy a magyar isteni nyelv. Mindenféle marhaságot elhinni, hogy a zsidók Magyarországot akarják új hazájuknak, az ivóvízkészlet miatt (csak megjegyzem, Békés és Hajdú Bihar megye Romániából importálja a vizet mert az ottani ihatatlan).
Szóval egy nyelvet beszélünk, de nem vagyunk egy nép. Közöttünk olyan hatalmas különbségek vannak, hogy a kezdeti eufória után, az erdélyi magyar rémülten néz körbe a kultúrsokk és megaláztatások meg vállalhatatlan gondolatok hatásától még reszketve: Te jó ég, hova kerültem...
Veletek ha beszélget az ember, kezdetben úgy tűnik minden rendben van, de aztán olyanokat mondtok, hogy megáll az óra a falon. Akkor rájövünk, kegyetlenül csalódtunk és nem gondolkozhatunk ugyanígy.
A magyar társadalomban van egy romlás. Nagy romlás. Az emberek nem házasodnak. nem vállalnak gyereket. Bár ezt nem mondják, de mégis úgy élnek. A Jobbik azért terjed mint a rákfene, mert olyanokat mond, amit az emberek nem mondanak ki, de úgy gondolnak. paramilitáris szerveződések, fasiszta portálok tömege, ismétlem tömege mérgezi az embereket.
Ez az, ami nekünk nem kell. Ez nem magyarság. Egy fogyó nép pökhendi felfuvalkodottsága. Ha ennek nem lesz vége, Magyarország fel fogja számolni önmagát. Az a nép, amely nem képes beismerni a hibáit és állandóan másokra mutogat, elveszi magától a gyógyulás lehetőségét.
A gyógyulás bűnbánattal kezdődik, nem pökhendiséggel. Erdély nem követi ezt az utat."
válasza:"En is eddig azt hittem, hogy az erdelyiek jofejek, de mar latom hogy nem..."
Miért, mert eddig a középkori szintű jobboldali butaságaitokat tolták, amiket a szájukba adtatok? Véletlenül egynek magasabb az intelligenciaszintje mint az átlagos jobber űbermagyarnak és az már nem tetszik.
válasza:
válasza: válasza:"Akkor mostantol en is azt fogom gondolni, hogy az erdelyiek mind ilyen butak, mint aki ezt a kerdest kiirta!"
Ha nem vetted volna észre, épp ez volt a cél:
a csonkaországi és az erdélyi magyarok összeugrasztása!
“O unguroaică este recunoscătoare că Transilvania este românească. Cine o fi autorul?”- "Egy magyar hölgy hálás hogy Erdély román. Ki lehet a szerző?"- Ilyen és hasonló címek alatt keltett szenzációt a román elektronikus sajtóban e nem kis elégtételt kiváltó iromány (kiáltvány?!...), hol többé, hol kevésbé szalonképes komentároktól kisérve, melyeknek lényege a magyarokra nézve többnyire ugyanaz, részletezni hasztalan...
A véleménynyilvánítás, mint a világ dolgairól alkotott egyéni értékítélet (politikai manifesztum?!...) minden szabad ember elidegeníthetetlen, demokratikus joga- vallom jómagam is, de függetlenül a világnézeti külömbségtől, számomra itt valami mégis sántikál... Aztán rádöbbenek, kételyemet valaki előttem megfogalmazta már, ott van a címben is: “Cine o fi autorul?”- "Ki lehet a szerző?"
A kérdés jogos, hiszen a személyes vélemény, kiváltképpen egy ilyen súlyos és vehemens, nevem vállalására kötelez! Különben is a névtelenség a gyávák menedéke, jellemtelenséget vagy manipulációt rejteget.
De feltételezzem a “legjobbakat”, azt ugyanis, hogy a levél mögött egy mélységesen megbántott, kiábrándult személy áll. Mit mondanák akkor neki?
Azt hogy, ha közzé szeretné tenni véleményét, s az első, a neve nem vállalásának hibáját elkövette már, ne kövesse el a másodikat is. Azaz ne beszéljen többes számban! Mert aki ilyeneket mond miközben kéretlenül az erdélyi magyarok szószollója akar lenni, azt tisztelettel kérem, ne tegye, nem hatalmaztam fel erre, az én nevemben ne beszéljen!!!
Nem hatalmaztam fel erre, mert nekem más véleményem van a magyarságról, s arról, hogy mivel tartozom szüleim, nagyszüleim, elődeim önfeláldozó, becsületes helytállásának, hazaszeretetének, fáradhatatlan munkájának itt Erdélyben, Szülőföldemen. Ellentétben a levélíróval szemben én 56 évet éltem itt le, egyetlen egyet sem külföldön, habár körbeutaztam a világot, megtehettem volna... Nem mi léptük át a határt, a határ lépett át bennünket (többszörösen is!) a történelem szeszélyes fintora nyomán. Nem kerestem soha jobb megélhetést, sem menedéket másutt, de ha megtettem volna, én nem bántanám azt az országot, népet- legyen az bármely!- amely befogadott, s amelynek haszonélvezője voltam. Becsülném magam annyira, hogy rágalmaim által ne mártsam vérében ajkamat.
Nem hatalmaztam fel erre, mert bármennyire kicsiny és megtépázott lenne, szeretem a népem, büszke vagyok szabadságszeretetére, reménytelen küzdelmeire, melyek előtt még a legádázabb ellenségei fejet hajtottak zaklatott történelme során. És büszke vagyok arra is, hogy ha kellett, más nemzetek fiai is- lásd az aradi vértanukat- szívesen áldozták fel életük a magyar szabadság oltárán. “Magyarnak nem születik, magyarrá válik az ember!” mondta valaki, mert volt idő, amikor a magyarság és a világszabadság fogalma egybeforrt.
Nem hatalmaztam fel erre, még akkor sem, ha sohasem tagadtam nemzetem nagy romlását sem, s történelmünk fájdalmas szégyenfoltjait, mint például a mezősármási zsidótemetőt (melynek azért van személyes jelentősége számomra, mert a szüleim mezőörményesi származásúak s még emlékeznek a történtekre), s ezt az 5 gyerekem tudja a legjobban.
De ne hagyjuk magunkat félre vezetni, a tét, a levélíró(k?...) szándéka, már az első mondatból egyértelműen kiderül: közeledik 2014, és vele együtt a magyarországi válasle ztások, és vannak akik nagyon szeretnék, de nagyon, hogy mi erdélyiek, s általában a határon túliak, kimaradjunk...
Nem, mi- én és családom-, nem fogunk engedni ennek a nyomásnak! És azoknak sem, amelyek csak ezután jönnek még... Menjünk el szavazni, bátorítok mindenkit, akinek a magyarság jövője fontos, és szavazon bár szíve szerint ki-ki arra akire akar, de maradjunk egyek abban, hogy bátran vállaljuk nevünket, hitünket, nemzetünket!
A Jó Isten áldjon meg minden jóakaratú embert!
Pásztor Ferenc
Marosvásárhely
feripasztor@aim.com
válasza: válasza:Jol megmondta. Egyetertek minden szavaval.
Udv,
egy masik erdelyi.
válasza:"mert bocsájtani lehet megbocsájtunk, de felejteni nem felejtünk."
Hát, nem is alszom jól az éjjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!