Magyarországnak ennyire jól megy vagy csak a választók a populizmusból értenek?

25 év alatt a munkabér-tőke jövedelmi aránya eltolódott 30-35% al a tőke javára. Persze valamit hozott a globalizmus, hiszen sok termék olcsóbb lett, de a fejlett világ egyre nehezebben él.

" a perifériákról és félperifériákról ne is beszéljünk! "

Aki azt írta, hogy a hazai nyugdíjak reálértéke 16 %-al nőtt, az nem itt vásárol Magyarországon, és nem itt fizeti a rezsit.

A nyugdíjak értéke 1998 óta folyamatosan csökken a valóságban. Csak papíron emelik az infláció mértékével. A nyugdíjas nem vásárol LCD-TV-t, sem más tartós fogyasztási cikket. Pedig ezek is benne vannak az inflációs rátában.

Vannak német nyugdíjas rokonaim, mindegyiknek 2.000.- euró körüli a nyugdíja. Egy átlag magyar nyugdíja meg sem közelíti ezt az összeget.

A statisztikákban az a szép, hogy úgy alakítható, ahogy akarjuk. Nem azért, mert a statisztika ennyire ocsmány, hanem azért, mert az emberek döntő többsége nem érti, még döntőbb többsége ha értené se tudna utánanézni, mert az alapadatok nem hozzáférhetők. Lehet persze más módszerekkel is ellenőrizni, de az csak nagyjából igaz, és rengeteg tudás meg idő kell hozzá.

Annyi azért biztos, hogy ha a nyugíjak - mondjuk - 2000-es és mostani fejenkénti átlagmennyiségét, valamint azoknak termékeknek az árait nézzük, amit a nyugdíjasok jellemzően vásárolnak, akkor a vásárlási érték jelentősen csökkent. Mondjuk a 15% nálam már jelentős. De ennél pontosabb adathoz már számolni kéne.

Hogy a nyugdíj vásárlási értékének változása hogyan hat egy emberre, attól függ, hogy a napi normál életvitel után mekkora tartaléka marad. Ha semmi, akkor nagyon rosszul éli meg. Ha mondjuk a 40%-a, akkor a romlás hatására mondjuk lemegy 20%-ra, tehát nem fog évente nagyszabású utazásokba. Ez is bosszantja, de azért mégse ugyanaz, mintha a nadrágszíjat kéne összébb húzni.

Nálunk a nyugdíjasok nagyobb része évente összébb húz, Németországban ezt egy elenyésző része teszi. És egy jól észrevehető rétege leszokott az utazásokról.