Miért nehéz elhinni, hogy hazánk bizonyos területein EGYÁLTALÁN NINCS SEMMIFÉLE MUNKA?

Én nem akarok senkit megbántani de amikor valaki olyanokkal jön, hogy 4-5. éve nem talál munkát azt azért én is kétlem. Nehéz munkát találni de azért 4-5. év alatt ha mást nem egy takarítást csak talál. Sajnos vannak olyanok akinek a munka sem kell, ismerősöm barátja például azt is mondta, hogy nem gondolom, hogy ő minimálbérért fog dolgozni, pedig az életbe nem fog jobb munkát kapni a 8. általánosával.

Vannak ilyen emberek és a magyar sajnos mindig általánosít.

"Én nem akarok senkit megbántani de amikor valaki olyanokkal jön, hogy 4-5. éve nem talál munkát azt azért én is kétlem. Nehéz munkát találni de azért 4-5. év alatt ha mást nem egy takarítást csak talál. Sajnos vannak olyanok akinek a munka sem kell, ismerősöm barátja például azt is mondta, hogy nem gondolom, hogy ő minimálbérért fog dolgozni, pedig az életbe nem fog jobb munkát kapni a 8. általánosával.

Vannak ilyen emberek és a magyar sajnos mindig általánosít."

Én most estire járok (18 éves vagyok). Az osztálytársaim nagy része felnőtt. Olyan is akad köztük akinek 2-3 szakmája is van (40 éves nő). Dolgozott már segédszakácsként külföldön.

A lényeg, hogy most semmi munkája. Pedig van 2 gyereke is van. A szülei nyugdíjából élnek (férje elhagyta őket és még a gyerektartást sem fizeti). Takarítani akart menni ezzel elküldték azzal, hogy nincs érettségije. 3-4 éve munkanélküli. A legnagyobb gondja, hogy vidéken lakik (Pest megye, szóval még csak nem is Borsod).

MUnka van, de az nem állás! Sokan keverik a kettőt. Ha pl. kitakarítom a szomszéd néni lakását és kapok érte 5eFT-ot, az munka. Még pénzt is kapok érte. De nem 8 órás, bejelentett állás, amire hosszú távon alapozni lehetne.

Munkából el lehet tengődni egy ideig, de erre családot alapítani stb. nem lehet.

Egyetértek a 15-ös hozzászólóval!

Munka és állás az 2! külön fogalom a gyengébbek kedvéért!

Nem kéne a kettőt keverni!

Munkád lehet 5percig,5napig,5hétig,stb...Erre nem alapozhatsz jövőt!Mert ez nem biztos állás és az emberek többégének állásra van szüksége.Ezért ez inkább szezon munka,mint állás,ami arra jó,ha olyan állásod van,ami mellet ezt a szezon munkát ha el tudod vállalni,akkor jövedelem kiegészítésre teszel szert.

A biztos állás az,ha hosszabb távon alkalmaznak,akár éveken át,ahol már tudsz tervezni az anyagiakkal(egyszerű példa: ha van biztos állásod és tudod hogy holnapután nem küldenek el,akkor ha még nincs,tervezed hogy bekötteted az internetet,a kábel tévét,vagy hosszabb távon tervezed hogy veszel egy autót,esetleg befektetsz a spórolt pénzedből a tözsdére,ha értesz hozzá)

Ma pontosan erre lenne szükségük az embereknek nagy többségének magyarországon,ami sajnos nem érhető el mindenki számára.

És természetesen nem minimálbérért,mert abból tervezni nem lehet!!!Csak vergődni,mint hal a folyóparton!

Én nem véletlenül költöztem ki a párommal külföldre,mert neki diplomás végzettsége van és 62.000 forint nettó fizetést akartak neki adni az egészségügyben 3 műszakban!És ez felháborító,de még akkor is ha csak sima szakmunkás végzettsége lenne!!

Én a szakmunkás végzettségemmel kerestem 96.000ft-ot.

Hát senki ne csodálkozzon el ezen,hogy hiány van a magyar egészségügyben ápolókból!!

És ketten 158.000ft-ból albérletben 43.000ft,plusz 35.000ft rezsivel nem tudnánk meglenni.Mert még akkor nem is ettünk,nem vettünk magunknak ruhát és nem fizettük ki a törlesztést sem és van egy autó,amit havonta 17.000forintért muszály teletankolni,mert ezzel járnék dolgozni és néha az autóhoz kell venni 1-2 alkatrészt,ami idővel cserére szorul.És nem fizetnek bejárásért semmit,az a saját költség,ezt muszály bevállalni,ha talpon akarsz maradni.

Saját lakás,ami a miénk?Ennyiből még 100éves korunkra sem lesz!!

Ha mindemellett családot akarunk,már belegondolni is rossz hogy nem tudjuk megadni a gyereknek,amit kell,mert nem lesz miből!!

Ez nem a normális élet feltétel!

Külföldön élünk és dolgozunk,itt az egyik fizetést azt egy az egyben félre tudjuk tenni hogy a későbbiekben biztos jövőt alapozhassunk a gyerekünknek és már a 30-as éveink közepén járunk.

Mire várjunk még!!???

Még a 16-os vagyok.

Arról nem is beszélve ha az egyikünknek megszünne az állása és ki tudja hány hónapot kellene kihúzni munka nélkül,mert a 3 hónap munkanélküli segéllyel kitörölhetem a hátsómat otthon,mert ennyi idő alatt munkát találni 100% hogy nem fogok!Lecsúszunk anyagilag egy olyan szintre,ahol már csak a túlélésért küzködünk és a szabad ég alá kerülünk,mert még a bérleti díjakat és a közüzemi számlákat sem tudnánk fizetni,a többiről nem is beszélve,és a szülők sem tudnak segíteni bennünket,mert ők is szegények.

Itt kint külföldön,pontosabban Ausztriában ezektől nem kell tartanunk,mert az ember seggét is kinyalnák,csak ne válts másik munkahelyre.

Ez a különbség otthon és külföldön!!!

Nekem van munkám, és elég xarul fizet, de legalább nagyjából biztos, már amennyire biztos lehet, mivel közalkalmazott vagyok, az még mindig biztosabb, mint máshol.

De azt ne képzeljék már egyesek, hogy mindenki talál munkát.

Könnyű azt tanácsolni, hogy valaki pl. költözzön el otthonról. Persze, el lehet pl. helyezkedni, és keresni valami albérletet. A legtöbb helyen kauciót kérnek, akár három havit is, miből fizesse ki, aki nem dolgozik? Arról nem is beszélve, hogy az után menni is kellene.

Ha valaki 1., alacsonyabban képzett, 2., túlképzett, 3., cigány, 4., közel van a nyugdíjas korhatártól, 5., messze lakik a megpályázott állástól majdnem teljesen biztos, hogy halott ügy, hogy felvegyék.

Nekem pl. az apukámnál kevés szorgalmasabb ember van, és egyszerűen nem talál munkát, pedig még csak nem is a hátrányosabb megyék valamelyikében él.

Azoknak, akik azt szajkózzák, hogy Pest megyében sincs munka, megy ilyen zagyvaságokat, elmesélnék valamit, amiből talán megértik, hogy ha Pest megyében nincs munka, akkor a hátrányosabb megyékben szorozza be vagy 10-zel a munkanélküliségi rátát.

Egyszer anyukámmal néztük a TV-t, és ez akkoriban volt, mikor még Pest megyében igenis volt munka! Borsod megyében forgattak, egy kisfiúval készítettek interjút, az egész megrázó volt, de az utolsó kérdésnél elsírtuk magunkat. A kisfiút ugyanis megkérdezte a riporter hölgy, mi a legnagyobb vágya. Azt mondta, hogy szeretné egyszer megkóstolni a kolbászt, hogy milyen ízű, ez a legnagyobb vágya.

Na majd ha Pest megyében mutat nekem valaki olyat, aki a 90-es évek végén, vagy a 2000 környékén (nem emlékszem pontosan, melyik évben volt a műsor) nem tudta, milyen ízű a kolbász, akkor elhiszem, hogy nincsenek hátrányos helyzetű emberek ebben az országban!