Államkötvény vagy IMF hitel?

Sok múlik azon is, mire kell a kölcsön. Most a jóléti kadásokat hagyjuk, maradjunk csak a gazdaságnál.

Amikor kölcsönt kérünk, az egy nagyon komplex dolog. Első, hogy mire akarjuk fordítani, nevezetesen az hoz-e akkora hasznot, amiből a kölcsön visszafizethető. A második, hogy mekkora a kamat mértéke. A harmadik, hogy mennyire szól bele a tevékenységünkbe a hitelező. Ha azt mondaná, amit úgy is akarnánk tenni, akkor ennek nincs jelentősége, akármekkora mértékű. Ha az ellenkezőjét (függetlenül, kinek van igaza), akkor az rossz a hitelfelvevőnek, hiszen minden lépést kritizálják. De a gazdaság sokszínű, az sem mindegy mit szól a többi szereplő hozzá. az egyik hitelezőtől megnyugszik és teszi a dolgát, a másiktól kirázza a hitel és menekül. Hitel a saját gazdaságunk rendbeszedésére kell, amelyben a saját embereink rosszul érzik magukat. Kérhetünk ugyan kölcsönt magunktól is, mert nem egyformák az emberek. De ők is beleszólnak, nyilván, aki a nagyobb hitelt adta. Bank, nagyvállalat. Ők csak a saját profitjukat nézik, tehát azt várják, olyan intézkedések legyenek, amelyek nekik jók. A gazdaságnak pedig vagy jók, vagy nem.

Egyik hitelforma mellett sem akarok elköteleződni. Csupán azt szerettem volna megmutatni, mennyi mindentől függ, mitől jó egy hitel. A saját gazdaság is, a hitelezők is változnak. Tehát, ha ma X hitele jó, lehet, hogy holnap Y-é sokkal jobb.

A választást jelentősen befolyásolják egyéb politikai célok is. Ha van egy kampányom a nemzeti öntudat növelésére, mert ez jön be a hatalmam stabilizálásához, akkor sem fogok ezt csökkentő hitelt felvenni, ha messze a legjobb lenne. Mert a hitel elköltése bonyolult dolog, manipulálható, ezért kevesen látják át. Az ellenfeleim viszont rögtön rám sütik, hogy vizet prédikálok, bort iszom. Ami nagyon árt a népszerűségemnek, mert ilyen egyszerű képletet mindenki megért.

Ha viszont a nemzetközi gazdaságba való betagozódást hirdetem (ezt is lehet úgy fogalmazni, hogy nagyon szimpatikus legyen, és csak kevesen látják át, akár jó, akár rossz), akkor egyértelmű, hogy ezt a hitelt favorizálom ugyanazért, mint az előző esetben.

Az volt a célom, hogy megmutassam: a többség számára minden forma szimpatikussá tehető, ha jól és következetesen fogalmazunk. És ennek elég kevés köze van ahhoz, hogy gazdasági és az ország jóléte szempontjából melyik előnyös. Nem beszélve arról az esetről, amikor nem lehet pontosan meghatározni, melyik jobb, mert elenyésző a különbség. De felnagyítani lehet, mert a gazdaság bonyolult összefüggéseit csak nagyon kevesen látják át, a többi pedig elhisz minden alap nélkül az egyik állítást.

Ha valaki akar venni egy tévét hitelre, az miért adná jelzálogba érte a házát?

(gyk: tévét hitelre -> állampapír, jelzáloghitel -> IMF)