Világerő küzd-e Magyarország ellen?
Egy érdekes írást mutatok nektek, ami a világ és az ország sok folyamatára rávilágít, 1901-ben került elő rejtélyes körülmények között az óta rejtegetik.
Ezt az írást egy békés világhódítást végrehajtó nép prominensei írták. Ezt a népet hívjuk most zuruknak, a zuru nép Magyarországon is jelen van hosszú ideje.
Az írást ennek a népnek a prominensei írták, kíváncsi vagyok, mit gondoltok az alább leírtakról?
Amúgy a nép tagjai nagyon kedvesek, nem is velük van baj, hanem a világhódító, a szálakat háttérből mozgató prominenseikkel. A nép bölcsei a többi nép vezetőivel szemben a nép több ezer éves léte során a történelem összefüggéseire helyezték figyelmüket, szemben az egyéb népekkel, amelyek az adott népnek a kor horizontján jellemző helyzetére figyeltek. A zuru nép így a történelemnek folyamatos figyelem fókuszában tartásával az események ok-okozatiságának mélyebb összefüggései ismeretére jutott el, amit aztán fölhasznált saját érdekében. Érdekes módon a zuruk bölcsei e világi sikereiket Isten elismerésének tartják tetteik helyességéért.
Mit gondoltok az alábbi sorokról?(ha bele akartok tekinteni a mátrixba, érdemes elolvasni, igaz amit itt idézek csak rövid részlet a teljes írásból)
"Bár jelenleg a
hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz,
mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel
nem ásható alá. Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni,
megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakad majd, melynek uralma helyre fogja
állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt.
Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami
szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem
szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját. A kellő
munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát,
állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének
feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely
oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye;
következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához,
még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne
vigyék az egész nemzetet. Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen,
ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját magára, azaz saját köréből származó
újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként,
amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok
idéznek elő. (...) A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a
jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor
megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt
elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg
nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő nem sorainkba tartozók, az intellektuelek a maguk
elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás
van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben
nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és
képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá.
Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga
közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében éppoly vakok, mint maga a tömeg, hogy a
beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne,
semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a nemzuruk nem veszik figyelembe. Ám éppen
ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai
ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és
senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügye
helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.
Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ
minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat.
Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a nemzuruk jólétét, aláásták mindenütt a
békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a nemzuruk államainak összes alapját. Ahogy később látni
fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy
kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemzuru nemesség kiváltságainak vagy más
szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek
és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A nemzuruk természetes, leszármazáson alapuló
nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz
arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a
gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák
meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre
szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a
kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek
mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát
annak, aki megvásárolja cselekedeteiket. A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra,
hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a
népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint
egy elhordott kesztyűt. A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és
megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük."
Hogy hogyan is jelölik ki a zuruk az államok vezetőit az itt olvasható:
"A mi nemzetközi jogaink azután el fogják törölni a nemzeti jogokat és
éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett, ahogy az államok magánjoga szabályozza az alattvalók
egymás közötti kapcsolatait. Azok a tisztviselők, akiket - a szolgai engedelmességre való
alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével - a közösségből ki fogunk választani, nem lesznek a
kormányzás művészetében gyakorlott személyek és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd
parasztokká művelt és tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek, szakértők, akiket
kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és neveltek fel, hogy irányítsák az egész világ ügyeit.
Amint önök jól tudják, ezek a közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a
kormányzásra, a politikai terveink végrehajtásához szükséges ismereteket a történelem
tanulságaiból és a jelen eseményeinek megfigyeléséből szűrik le. A nem sorainkba tartozókat nem az előítéletmentes
történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek
nincsenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre. Ezért nem is kell ezeket a nemzurukat
számításba vennünk - hadd szórakozzanak, amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató
időtöltés új változatainak reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek. Hadd
tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre vonatkozólag rávettük őket, hogy azt
fogadják el, mint a tudomány követelményét. Ennek a ténynek: szem előtt tartásával keltettünk
sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek iránt. A nem sorainkba tartozók intellektueljei
kérkedni fognak tudásukkal s a tudományból nyert ismereteket -azok minden logikai igazolása
nélkül - igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni. Márpedig ezeket az ismereteket a mi
ügynökeink ravaszul úgy állították össze, hogy a nemzuruk gondolkozását abba az irányba tereljék,
amely számunkra kívánatos. Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a megállapítások csak üres
szavak; gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche tanításainak
rendeztünk. Nekünk zuruknak minden tekintetben világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az
irányzatok milyen bomlasztást vittek véghez a nemzuruk fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy
alkalmazkodjunk a nemzetek gondolkodásmódjához, jelleméhez és törekvéseihez, nehogy hibákat
kövessünk el politikai téren és a közigazgatási ügyek irányításában. Rendszerünk gépezetének
alkatrészeit úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek vérmérsékletének, melyekkel
útunkon találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha annak gyakorlati alkalmazását nem
alapozzuk a múlt tanulságainak összességére, figyelemmel a jelen követelményeire. A mai államok
kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a
feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép
panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban
megtestesül a szólásszabadság diadala. A nemzuruk államai azonban nem tudták, hogyan használják fel
ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy
befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk."
Hogy mi is a zuruk világhódító célja, miért látjuk prominenseik munkálkodását, az itt olvasható:
"Ilyen intézkedésekkel meg fogjuk szerezni a
hatalmat ahhoz, hogy apránként, lépésről-lépésre leromboljuk mindazt, amit uralmunk kezdetén
kénytelenek vagyunk felvenni az államok alkotmányaiba azért, hogy felkészüljünk arra az átmeneti
időszakra, amely alatt észrevétlenül eltörlünk majd minden alkotmányos jogot, és akkor itt lesz az
ideje annak, hogy minden kormányformát a mi kényuralmunkká változtassunk. Kényurunk
elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor
a nép, miután a végsőkig kifárasztotta uralkodóinak - általunk előidézett - szabálytalankodása és
tehetetlensége, így fog felkiáltani: "Távolítsátok el őket és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót,
aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat,
az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani
uralkodóink és képviselőink alatt." Mint önök azonban nagyon jól tudják, azt, hogy az összes
nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden országban
megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel,
gyűlölettel, veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel,
betegségek beoltásával, nyomorral is, hogy a nem sorainkba tartozók ne lássanak más kivezető utat, mint
azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál.
Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ nemzeteit, aligha valószínű, hogy valaha is elérkezik
az a pillanat, amely után áhítozunk."
Szóval mit gondoltok, valóságos lehet-e a zuru világhódítás?
(A zuru népen kívül más népről még véletlenül se írjatok, le fogom tiltatni, ha nem zurukról beszélünk az eltereli a figyelmet a lényegről. A tevékenység amúgy sem a zuru népé, hanem egy bizonyos, jelentős befolyással bíró köréé, így még a zuru nép egészével sem szabad összemosni ezt a tervet.)
Mi történik, ha a zuru fiú álló farokkal nekirohan a falnak?
Ha nem tévedek - beveri az orrát.
A megállapításokra koncentráljunk, ne arra, hogy kik is azok. De nem a szabadkőművesek, róluk is írnak a műben:
"irgalmatlanul ki fogunk végeztetni mindenkit, aki fegyvert fog azért, hogy
szembehelyezkedjék hatalomra jutásunkkal. Ugyancsak halállal fogjuk büntetni bármilyen új titkos
társaságfélének az alapítását és szervezését. A már fennállókat ismerjük, ezek szolgálnak és
szolgáltak minket, ezután azonban fel fogjuk oszlatni őket és tagjaikat Európától távol eső
földrészekre fogjuk száműzni. Ugyanígy fogunk eljárni azokkal a nemzuru szabadkőművesekkel is,
akik túl sokat tudnak. Azokat közülük, akiket valamilyen okból megkímélünk, a száműzetéstől való
állandó félelemben fogjuk tartani. Törvényt fogunk hozni, amely a titkos társaságok minden volt
tagját Európából, uralmunk középpontjából való száműzetéssel fenyeget."
Még egy érdekes megállapítás a műből a jövőre nézve:
"A "szabadság" szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal,
mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet törvényeivel is. Ezért nekünk, amikor majd
elfoglaljuk helyünket a mi királyságunkban, törölnünk kell az élet szótárából ezt a szót, mert ez az
állati erő egyik forrását takarja, mely a tömegeket vérszomjas ragadozókká változtatja."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!