Az kormány szerint nincs semmi köze a felsőoktatásnak az oktatóknak és a szakszervezetőknek?

Bár furcsán hangozhat egy teljesen liberális embertől, mint én, de szerintem az Oktatói Hálózatnak, aminek szinte mind bölcsészkaros, SZDSZ-hez, LMP-hez és egyéb hasonló pártokhoz köthető tanárok a tagjai, valamint a Hallgatói Hálózatnak, ami konkrétan a dilettantizmusával komolytalanná teszi az egész tiltakozást, semmi keresnivalója a tárgyalásokon. Az rendben van, hogy a HÖOK az ő véleményüket is kikéri, de egyébként nem hiszem, hogy érdemben hozzá tudnának szólni az ügyhöz. Márpedig én azt gondolom, mint felsőoktatási hallgató (tehát mint érintett) hogy egy rendes megegyezés legyen a tárgyalás célja, nem pedig az, hogy a kormányzat minden egyes lépését gondolkodás nélkül elutasítsuk. Mert akkor jogosan bélyegezik meg a hallgatókat azzal, hogy az ellenzék nyomja őket. A szakszervezetek kizárása ellenben nem elfogadható.

És hogy miért tartom dilettánsnak a HAHA-t? Mert a megmozdulásaikkal, minket diákokat járatnak le. Az, hogy tüntetünk és vonulunk a városban, rendben van, én is kint voltam. De szerintem az már túlmegy a kulturált tiltakozás határán, hogy előadásokon minősíthetetlenül rikácsolva ordibálnak (lásd a legutóbbi esetet), vandál módon összefirkálják az egyetemi épületeket és környékét, lezárják a lifteket a vizsgaidőszak közepén, és még lehetne sorolni. Nem hinném, hogy ezzel mást is el lehet érni, mint a tiltakozás komolyságának leépítését.

Az idézet a már régtől megszokott minőségű és célzatú propagandaszöveg. Mint ilyent, merőben felesleges kritizálni, mert az csak eltereli a figyelmet a lényegről. Egy tanulmányt (nyilatkozatot), tartalma és stílusa alapján vagy van értelme javítani (elfogadni), vagy újra kell írni. Itt az utóbbiról van szó.

A kormány a felsőoktatást (is) diktátumokkal vezérli. Ha nem így lenne, az egyeztetést, mint a döntés előkészítését értelmezné, nem pedig a döntés kényszerítő kritikájának. Ezért mindenféle egyeztető fórum csak formális lehet, amiből nem az következik, hogy szükségtelen, hanem az, hogy a kormány partnerének teljesen más kell legyen a szerepe, ezért viselkedése is.

A felsőoktatás irányítása egy nagyon összetett folyamat. Legfelső szintje általános irányelvek (célok) meghatározása, ezért érthető a legszélesebb tanácskozókör (oktatók, hallgatók, ipar, mezőgazdaság, pénzügy, és politika). Ebben a teljes konszenzus a cél, különben az ellenérdekelt résztvevő a maga lehetőségeivel el fogja szabotálni, vagyis a cél nem valósul meg. Ha a célokat elfogadtuk, az egyes részterületek sajátos - a célokat megvalósító - eljárásait kell kidolgozni. Az szakmunka, ezért a kormány partnerei változnak, a szakiránynak megfelelően. Például az oktatás szervezésében az iparnak semmi keresnivalója, de szakirányok meghatározásában annál inkább. Az oktatási anyag átadásának technikájában a hallgatóságnak kell, hogy véleménye legyen, de a tematika kidolgozásához kevés köze lehet. Elvégre azért van ott, hogy megtanuljon valamit, nem azért, hogy kidolgozza, mit tanuljon.

Röviden szólva az idézet igazság- és realitástartalma már eldőlt azzal, ki mondja. Ha nem felel meg, nem az idézetet kell a helyére tenni, hanem a szerzőjét.