Mit szólnátok, ha az állam kilépne a mostani újra felosztó rendszerből és mondjuk az adókat a felére csökkentené, de cserébe az állami juttatások is feleződnének? Bővebben tovább

Természetesen nem vagyok pártatlan, úgyhogy állást is foglalok amellett, hogy szerintem jobb lenne. Viszont kíváncsi vagyok más véleményekre is. Igyekeztem eleve kicsit provokatív lenni, mert nem titkolt célom vitát generálni, hogy minél több ember véleményét hallhassam. Köszönöm előre is, ha időt szánsz rá!

Az emberek a mai napig nem tudnak elszakadni a gondoskodó állam hamis ideológiájától. Az ingyenes felsőoktatás az “jár”, hogy képzelik, hogy el akarják venni, vagy hogy némelyeknek nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni a siker érdekében. De ugyanígy, a nyugdíjat is mindenki egy 10-30 éves fizetett szabadságnak gondolja.

Sokan azt sem tudják feldolgozni, hogy léteznek szegények és gazdagok is és bizony a drágább helyeket csak a gazdagok tudják megfizetni, esetleg a szegényebbnek dolgoznia kell tanulás mellett.

A kimondott-kimondatlan elvárás, hogy az állam tegyen egyenlővé mindenkit, például mindenki ott és úgy tanuljon, ahogy csak akar, természetesen az állam pénzén, ingyen.

Ahogy az állam segítse ki a munkanélkülieket , az önhibájukból, vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülteket is, támogassa mindenkinek a lakáshoz jutását és úgy egyáltalán mindent és mindenkit.

Ezt hívják szocializmusnak és ez vitte csődbe az országot, immár 24 éve. A rendszer összeomlott, de a “vívmányai” sajnos a mai napig fojtogatják a magyar gazdaságot.

24 év alatt nem volt egyetlen politikus sem, aki fel merte volna vállalni ennek a torz, drága és működésképtelen rendszernek a felszámolását és átalakítását. Ki kell mondani, az összes eddigi politikusnak fontosabb volt a következő választás, mint az ország érdeke.

A szomszédos Szlovákia ennél sokkal szerencsésebb sorssal rendelkezik, ott volt olyan politikai erő, aki fel merte vállalni a piszkos munkát és a saját érdekei helyett az ország érdekeit tartotta szem előtt. 2002-ben radikális módon megvágták a jóléti kiadásokat, mert ahogy nálunk is, ott is fenntarthatatlan volt ez az állapot.

Ez a kormány bele is bukott az átalakításba (ezért nincs nálunk sem politikus, aki fel merné ezt vállalni), de szeretném megmutatni, mit vesztettünk azon, hogy mi megmaradtunk a gondoskodó állam hamis és drága illúziójában.

2002-ben Szlovákia volt a kis lesajnált, csóró, összeomlott nehéziparral rendelkező, szerencsétlen állam, magas munkanélküliséggel és alacsony bérekkel, Magyarország pedig a mintaállam, ahová dőlt a külföldi tőke.

Aztán jött az átalakítás Szlovákiában, az emberek hozzászoktak, hogy a segély nem a munkavégzés helyett jár, a nyugdíj is kevesebb, mint eddig volt és nem az állam dolga nekem lakást biztosítani. Az állami hivatalok fenntartására is csak fele annyi jutott, de például az egészségügy és a közbiztonság arányosan másfélszer annyiból gazdálkodik, mint Magyarországon.

Nézzük, 2007-ben, a szlovák átalakítások után öt évvel mennyit költött a magyar állam és mennyit a szlovák a GDP arányában:

[link]

Érdemes megnézni, hogy azok az államok, amik Magyarországhoz hasonló méretű szociális kiadásokat tartanak fenn, mennyivel gazdagabbak Magyarországnál. Éppen csak kétszer annyi az egy főre jutó GDP náluk az európai átlaghoz viszonyítva, mint Magyarországon. Ezért butaság a svédekre mutogatni, hogy bezzeg náluk is ingyenes a felsőoktatás. Ők megtehetik, ez ilyen egyszerű. Ha majd egyszer mi is olyan gazdagok leszünk, majd mi is megtehetjük. (Bár látva az államadósságok alakulását szerte Európában, egyre inkább kérdés az is, hogy azok az országok tényleg megengedhetik-e maguknak a nagyvonalú szociális juttatásokat.)

Nézzük meg, mi lett az eredménye a szlovák átalakításnak és a magyar bénultságnak?

Vizsgáljuk meg a GDP alakulását 1999-től napjainkig.

[link]

A GDP növekedése az átalakítás előtt töredéke volt a magyarnak, az átalakítást követően egy expresszvonat sebességével száguldott el mellettünk Szlovákia. Az alacsony állami kiadások alacsony adókat is jelentenek (és fordítva), ezért tudott a szlovák gazdaság elhúzni mellettünk.

Az egy főre eső GDP jól méri egy ország gazdagságát és jólétét. Nézzük meg ennek a változását is:

[link]

Amíg 2002-ben Magyarországon volt nagyobb az egy főre jutó GDP mintegy 10%-kal, addig 8 évvel később már Szlovákia vezet 12%-kal.

Hogyan alakult az államadósság?

[link]

Most már legalább tudjuk, miből volt a 13. havi nyugdíj, az ingyenes felsőoktatás és a többi, szintén ingyenes juttatás. Hitelből, hitelből és hitelből. Bár ezzel nem szoktak a politikusaink büszkélkedni, sikerült összekapálniuk 21 ezer milliárd forint államadósságot, vagyis minden négytagú magyar családnak 8 és fél millió forintnyi adósságot csináltak, amire a család minden évben több, mint félmillió forintot fizet csak a kamatokra, adó formájában. Ez az ára az ingyenességnek és ezért mondtam, hogy nincs drágább az ingyenes juttatásoknál. Ha az állami kiadásokat is 30-40%-kal megvágnák, akkor az adók is csökkenhetnének, ennyivel több pénz maradna az adófizetőknél, amiből gond nélkül kifizetnék a vizitdíjat, a tandíjat, vagy tehetnének félre maguknak nehezebb időkre. Mindenki jobban járna már viszonylag rövid távon is.

Tehát felteszem a kérdést a kedves olvasóknak: ha az állam fele annyit költene, mint most, de cserébe a nettó 300 ezer helyett hazavihetne nettó 400 ezret a család két kereső tagja és nem kellene további félmilliót fizetni évente az államadósság kamataira, akkor is olyan nagy gond volna-e a 150 ezres tandíj és a 300 forintos vizitdíj?

Visszatérve az ábrához: 8 év alatt a magyar államadósság közel 60%-kal növekedett, a szlovák 20%-kal csökkent.

Vajon hogyan hatott ez az egész átalakítás a fizetésekre? A magyar átlagfizetések jelenleg már 12%-kal alacsonyabbak, mint a szlovák fizetések.

Nos, ezért kellene radikálisan átalakítani az országot, a közigazgatást (3200 önkormányzat és társaik) és a szociális ellátó rendszereket és még az idén, nem újabb 24 év múlva.

Adót csak akkor lehetne csökkenteni, ha a kiadásokat is visszavesszük. Olyat csak a politikusok hisznek, hogy lehet úgy adót csökkenteni, hogy közben a kiadási oldalt nem változtatjuk. Lásd például egykulcsos adó és a keletkező 500 milliárdos hiány.

A változásoknak lesznek vesztesei, a jelenlegi kedvezményezettek, de a végén mindenki csak nyer rajta. A jelenlegi állapot fenntartásával elvesztegettünk egy teljes évtizedet.