A kommunista hatalom miért üldözte a március 15-i megemlékezőket?

Nem uldoztek.

Viszont az 1980-as evek masodik feleben felebredt ellenzeki mozgalom KIHASZNALTA marc. 15-et, es az evfordulo urugye alatt a rendszerrel nem szinpatizalok IS megjelentek.

Ezeket valoban uldoztek, de mivel a rendorseg nem volt kepzett, elofordult, hogy bizonyos helyeken mindenkit osszevertek, akit ott talaltak.

Nálunk munkaszüneti nap volt márc. 15 és a városban, az iskolákban meg is ünnepeltük. Nem üldöztek senki az ünneplés miatt. Aki ezt állítja, az hazudik.

Igaza van annak, hogy a rendszerváltás előtt volt balhé a Pesten.

A Himnuszt még a nov.7-i ünnepségen is elénekeltük mindig.

Tényleg ünnepelteük az oviban. Vörös krepp zászlót készítettünk..

Azért emlékszem rá ennyire, mert mikor hazavittem, apukám tök dühös volt, hogy mi köze a vörös zászlónak március 15-hez.

Szóval valószínű volt ünneplés de nem igazán adták át, mit is ünneplünk.

Nálunk munkaszüneti nap volt márc. 15

Csak,ha vasárnapra esett!!Vegyél elő egy hetvenes évekbeli naptárt és nézd meg ,nem piros betűs nap.

[link]

"A rendszer sajátos módon válaszolt a nem kívánatos jelenségre. Kitalálta a "forradalmi ifjúsági napok" néven ismertté vált kentaurt. Ebben az ünnep-sorozatban március 15-ét március 21-e, a Tanácsköztársaság emléknapja követte, március 21-ét pedig április 4-e, az ország 1945-ös "felszabadulásának" az ünnepe. Kossuth és Petőfi örököse így aztán ismét Kun Béla, sőt olykor maga Malinovszkij marsall lett.

A "forradalmi ifjúsági napok" sohasem túlzott vonzereje az évek folyamán egyre csökkent, s az 1980-as évek közepére teljesen megszűnt. Ezzel párhuzamosan váltak rendszeressé és egyre látogatottabbá a rendszer ellenzéke által szervezett fővárosi alternatív demonstrációk. Csúcspontjukat ezek a megmozdulások 1987-89-ben érték el, amikor már több tízezren hömpölyögtek a pesti Petőfi szobortól a budai Bem szoborig, ugyanazt az útvonalat követve, mint 1956, október 23-án az akkori tüntetők. Március 15-e ezzel ismét visszanyerte régi jelentését: a szabadság és a függetlenség ünnepe, valamint a lázadás szimbóluma lett. Ezek az impozáns és méltóságteljes nagy tömegdemonstrációk semmiféle konfrontációt nem idéztek elő. A hatalom, amely mögül hiányzott a külső támogatás, lábhoz tett fegyverrel figyelte az eseményeket, sőt 1988-ban a Grósz-kormány ismét piros betűs ünneppé emelte március 15-ét."