Ma lényegében csak egymás kárára lehet gazdagodni?

Jó öreg KAPITALIZMUS.

[link]

(Elméletben egy körforgás, néha megakad a körforgás a felsőbb körökben.)

"Ha nem kerül friss tőke a rendszerbe, az azt jelenti, hogy lényegében folyamatosan egymástól vesszük el."

A tőkét nem elveszik mástól/egymástól, hanem mások önként adják, későbbi nagyobb haszon reményében.

Nem feltétlenül. Tegyük fel, hogy van két mezőgazdász. Egyik sem dolgozik, és mindketten éheznek.

Aztán az egy egyik elkezd birkát tenyészteni, a másik meg krumplit termelni. Feleslegük is marad, amit elcserélnek egymással, ezáltal mindkettőnek lesz krumplija és birkája, igy mindketten sokkal gazdagabbak, mint korábban, és mindketten jól is jártak.

Ez persze csak egy egyszerű példa arra, hogy a tőke keletkezése mögött mindig valamilyen munka van.

A modern gazdaságban persze nagyon sok nulla összegű játék van, amelyben az egyik ember a másik kárára gazdagodik. Főleg a pénzügyi és a kereskedelmi területeken, amikor nincs valódi hozzáadott értéke a szolgáltatásnak. Például közvetlenül a gyártótól olcsóbban meg lehet venni valamit, mint a kereskedelmi láncon keresztül. Azonban gyakran nehéz megmondani, hogy minek van hozzáadott értéke, mert előfordul, hogy az a hozzáadott érték, hogy például a versenyhelyzet miatt alacsonyabb áron vehetjük meg a terméket.

Az igaz, hogy nagyon meggazdagodni lényegében csak ilyesmivel lehet, mert nagyon kevesen vannak, akik önmagukban annyi értéket tudnak előállítani, amivel meg tudnak gazdagodni. Aki meggazdagodik, az legtöbbször mások munkáját, idejét vagy pénzét használja.

teljes mértékben! ma az "üzlet" 95%-a arra épül, h ki kit hogyan tud átbaxxni, de persze ügyesen lavírozva, a jogi kiskapukat éppen megtalálva, hogy megmaradjon a legális keretek között. ne viccelj, honnan lenne egy plussz nyereség egy X terméken, ha nem az átcseszésekből?

Most ez olyan dolog, hogy ismerek egy elektronikai gyárat, ahol kérlek szépen 8 fős mérnökcsoport dolgozik azon, hogy az általuk gyártott elektronika csakis a garancia idejére működjön, de ha túllépi az 1 évet 3-4 héttel, máris megy az újratervezés, hogy mit, hogyan vékonyítsanak rajta, hogy az 1 éven túl minél kevesebbet működjön. Sőt, most már elég sok elektronikába eleve úgynevezett "öngyilkos IC"-ket tesznek, amik azt csinálják, hogy be van programozva az 1 év + 1 hónap pl, és ha ez letelt, akkor az IC gondoskodik arról, h teljesen kinyírja a készüléket, kész, annyi neki, de javíthatatlanul. Ezzel is arra kényszerítve, hogy muszáj legyen újat venned, hiszen az senkinek se túl jó ám ha te éveken keresztül használsz egy eszközt, ne viccelj, felkopik az álla a gyárnak is meg a kereskedelemnek is.

A gazdaság működése alapesetben új érték létrehozásáról szól. Ettől, és nem egymás kárára lehet gazdagodni. De amikor tehetségtelen, ámde befolyásos erkölcsi nullák kezdik a többséget alkotni, akkor a gazdasági szerkezet erősen torzul, és egyre inkább a hatalmi visszaélés és átverés jut túlsúlyra. Ma ez - nálunk különösen - elég erősen érvényes.

Amit #8 írt a beprogramozott tönkremenésről, sajnos nem hülyeség, hanem véres valóság. Egyre inkább a legmegbecsültebb ember a hibát pontos időpontban generálni tudó mérnök lesz. Ez az erős kínálati gazdaság és torz törvények következménye. És egyáltalán nem csak IC-kre vonatkozik, hanem lassan szinte minden drágább műszaki cikkre. Egy ma 10 éves, annak idején minőségi mosógép például sokkal többet ér most, mint éppen kapható társa. Mert sokkal tovább fog tartani.