Lázadás -> Kiút a süllyesztőből?
Tény: az országunk csúszik lefelé. Lehet azon vitatkozni, hogy mikor kezdődött ez: 10 éve, 20 éve, 60 éve, 100 éve, igazából nem lényeges.
Ami fontos, hogy ma Magyarországon véleményem szerint a jelenlegi keretek között nincs esély arra, hogy ezt visszafordítsuk.
Sokan hisznek még abban, hogy ha XY pártra szavaznak, akkor majd minden szép és jó lesz. De józan ésszel belátható az, hogy a pártok, és az őket alkotó emberek is alapvetően önérdekből cselekszenek. Amivel mindaddig nincs is baj, amíg a nép, a társadalom irányából megfelelő visszacsatolás van a vezető hatalom felé, ami rákényszeríti őket arra, hogy a jó irányba vigyék a dolgokat. Egy jól működő demokráciában a vezetőkre nehezedő társadalmi nyomás, a gaztettek következményeitől való félelem az, ami a vezetői réteg tevékenységét a többé-kevésbé helyes irányba tereli.
Csakhogy Magyarországon pont ez a visszacsatolás az, ami nincs meg, és emiatt szemtelenedett el olyan szinten a vezető elit, hogy azt hiszi, következmények nélkül, kizárólag a saját hasznát nézve irányíthatja az országot.
Sajnos már odáig fajultak a dolgok, hogy itt az nem megoldás, hogy egy másik pártra szavazunk; a leváltott párt ugyanúgy a tűz közelében marad, nem kell semmiféle következményekkel számolnia, és az új kormánynak sem fűződik hozzá semmilyen érdeke, hogy a saját zsebének tömésén kívül érdemben törődjön az ország sorsával.
Ilyen körülmények között egyetlen módja lenne annak, hogy a dolgokat visszatereljük a normális mederbe: egy össznépi lázadás/felkelés akármi keretében módszeresen lemészárolni a politikai elitet, mert csakis egy ilyen drasztikus lépés döbbenthetné rá őket - és ami még fontosabb, az utánuk jövőket -, hogy nem folytathatják ezt tovább.
Szerintem ez így elég logikus, de érdekelne mások véleménye is.
"Agresszióval és terrorral még nem oldottak meg problémát, sőt. Még mindig azt mondom, kedves kérdező, hogy annyira elavult és primitív a gondolkodásod, hogy az ilyen problémák megoldásán kár is gondolkoznod. Még élnek azok az emberek, akik személyesen be tudnak számolni arról, milyen volt olyan korban élni, ahol mészárlással oldották meg a nézeteltéréseket. Ha nincs pénzed világot látni, beszélgess velük. Azt, hogy valami nem tetszik, nem rombolással kell megoldani, hanem építéssel."
Már megint ez a világlátás szöveg.. jó eséllyel többet láttam már a világból - de Európából biztosan -, mint te.
Mást sem teszel, mint személyeskedsz, de érdemben nem cáfolsz.
Nem vagyok sem elavult, sem primitív. Nem ragaszkodom az erőszakhoz, sőt, kifejezetten ellenzem.
Itt arról van szó, hogy nem látom azt, hogy a jelenlegi keretek közt, csak úgy magától bármi is megváltozhatna jó irányba.
Mert arra apellálni, hogy a vezető elit egyszer csak 180 fokos fordulatot vesz, és hirtelen elkezdik azt csinálni, ami valójában a kötelessége, ostobaság.
Ugyanis nincs rajtuk semmilyen kényszer, hogy így tegyenek. A milliárdos csalásokért itt még soha senki nem került börtönbe, következmények nincsenek. A leváltott kormányok tagjai és a hozzájuk köthető érdekkörök ugyanolyan jólétben és gazdagságban éltek/élnek utána is.
Ergo kb. mindegy nekik, hogy leszavazzák őket. Magyarul a nép részéről a hatalomra történő nyomásgyakorlás elfogadott, demokratikus módja -azaz, ha valaki nem tetszik, mást szavazunk meg - egyáltalán nem működik, ezt tapasztalati úton beláthatod te is.
De továbbra is kíváncsian várom, szerinted hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani.
"Pont ez a lényeg, hogy nem jutunk el odáig. Ha lehetne idealizálni egy emberekre épülő bármilyen rendszert, már a demokráciáig se kellett volna eljutni."
Figy, és se vagyok hülye, nyilván nem hiszek benne, hogy a korrupciót és a többi szemétséget teljesen meg lehet szüntetni. De azért ezeknek is van mértéke, a nyugati országok többségében - bár ugyanúgy előfordulnak ilyen esetek - azért jóval kisebb mértékű a lopás, a csalás, a hazudozás. Ott, ha valami fejesről kiderül, hogy simlis, akkor az esetek többségében lemond. Itt viszont kb. pont ellentétes az arány; ha valakiről kiderül valami, akkor még neki áll feljebb, perelget, fenyeget, és csak nagyon kevés olyan van, aki lemond.
1.:
"Tény: az országunk csúszik lefelé. Lehet azon vitatkozni, hogy mikor kezdődött ez: 10 éve, 20 éve, 60 éve, 100 éve, igazából nem lényeges. "
Sok országban az az emberek benyomása, hogy az országuk csúszik lefelé. Mo.-n szerintem nagyjából Mátyás király, de talán már a tatárjárás óta.
De ez nem mindig a valóságot tükrözi. Továbbra is van mindenkinek telefonja, iAkármilye, mindennapi étele és ruhája. Tapasztalat, hogy az emberi természet olyan, hogy nagyon ritkán elégedett azzal, ami van. Magyarországon van egy csomó elégedetlen ember, de ugyanúgy van egy csomó elégedetlen ember Svájcban és Norvégiában, mint ahogy Albániában és Görögországban is. Mindig mindenki többet akar, függetlenül attól, milyen szinten áll. A görög azért borzasztó elégedetlen, mert nem tudják kifizetni az államadósságot és államcsőd közelében az ország, az angol meg azért borzasztó elégedetlen, mert a sok bevándorló zavarja, miközben Aston Martint vezet. A saját szintjén mindenki elégedetlen. De ez -ahogy Mo.-n is - igazából csak morgolódás.
"Ami fontos, hogy ma Magyarországon véleményem szerint a jelenlegi keretek között nincs esély arra, hogy ezt visszafordítsuk. "
Engem az zavar, hogy üres frázisokat puffogtatsz, amik szájról szájra járnak, de igazából senki nem tudja, mi a valós helyzet mögöttük. Mindenki morog és rossz a hangulata, de az, hogy te nagyon szarul érzed magad, az nem jellemez semmit. Van, aki szarul érzi magát egy félig telt pohár láttán, van, aki meg örül, hogy félig tele van. Az ország helyzetét nem az határozza meg, hogy mennyire vagyunk elégedettek. Mutatók határozzák meg és számok. Számokat meg se te, se más, aki morog, nem ad meg. Elégedetlen vagy, de ettől függetlenül ha leülnél a gazdasági miniszterrel tárgyalni, nem lennél vitaképes, mert csak az érzéseidre támaszkodsz. Én nem mondom, hogy értem a mai helyzetet és teljesen meg tudom ítélni, de legalább beismerem, hogy nem vagyok képesített és nem értek mondjuk a gazdasághoz. Addig pedig nem tudom megítélni a helyzet súlyosságát.
Az elégedetlenség egyszerűen attól függ, hova teszed a mércét. Te baromi elégedetlen vagy, mert "az országunk csúszik lefelé", de azt nem értékeled, hogy van interneted és számítógéped, amivel ezt a kérdést kiírtad. Alátámasztani sem tudod, mi az, hogy "az ország csúszik lefelé", csak a hírekben olvasott és a közhangulatot tükröző félinformációkat használod. Aki akar valami változást, annak először is szakértőnek kéne lennie.
"Ilyen körülmények között egyetlen módja lenne annak, hogy a dolgokat visszatereljük a normális mederbe: egy össznépi lázadás/felkelés akármi keretében módszeresen lemészárolni a politikai elitet, mert csakis egy ilyen drasztikus lépés döbbenthetné rá őket - és ami még fontosabb, az utánuk jövőket -, hogy nem folytathatják ezt tovább. "
És ki vagy te, hogy megítéld, hogy ez az egyetlen módja? Társadalom- és politikatudományi szakértő, aki részletesen ismeri a Parlament összetételét, és számításba véve a lakosság szándékait, miután minden lehetséges helyzetet mérlegelt, arra a következtetésre jutott, hogy "fel kell koncolni a politikusokat"? Vagy csak egy 18 éves világmegváltó, aki nem tudja, mi az az "államcsőd", mit csinál pontosan a mindennapokban egy politikus, nem tudja, mit jelent a lázadás, nem tudja, hogy mik a feltételei és a következményei, nem tudja, milyen külpolitikai helyzetben van az ország, csak azt tudja, hogy "lefele csúszik", de "ha fellázadunk, minden jó lesz".
Nem kérdezem meg, hogy végiggondoltad-e, mert felesleges. Annyit tudsz a politikáról és az ország ügyeiről, amit az újságokból és a szomszédoktól hallasz. Lázadás meg nem ilyen helyeken szokott történni, hanem Ugandában. Ahol az kell, hogy legyen egy óriási tömeg, aminek NINCS VESZTENIVALÓJA, és amit a mindennapi életet közvetlenül ellehetetlenítő igazságtalanságok érnek (pl. puccsal hatalomra került diktátorok önkényeskedései). Az, hogy van egy nem túl jó politikus az ország élén, aki olyanokat csinál, amik miatt kimegy pár ezer fő tüntetni még fényévekre van a lázadástól. Ami egyébként nem úgy néz ki, hogy van egy nagy vezető, aki a lehető legrátermettebben egy tömeg élére áll, ami csak úgy megszabadul a vezetésétől, aztán pedig azonnal a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyekre és minden szép és jó lesz. Inkább úgy néz ki, hogy van egy feldühödött csürhe, aminek mondjuk a harmada ha tudja, hogy pontosan mi a céljuk, és a fele csak azért állt be, mert "végre történik valami" és "biztos van valaki elöl, aki tudja mit csinál" és azt hiszi, hogy valami hősies dologban vesz részt, de fogalma sincs, mit kell majd csinálni, ha a lázadás eléri a célját (bármi is az), aztán százfele fut, amikor kivezénylik a rendőröket/hadsereget.
Ajánlom figyelmedbe az utolsó választ ennél a kérdésnél:
http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__752..
Végtelenül egyszerűen, sarkítva látod a dolgokat. Mint egy gyerek. Gyanítom, talán az is vagy. A világ bonyolultabb annál, semhogy valaki elkiáltja magát, hogy "LÁZADÁS!", aztán mindenki követi, kidobja a csúnya politikusokat az ablakon, és hirtelen minden helyreáll, csupa gazdasági szakértő lesz a politikában, akik mind tudják, pontosan mi a teendő, és természetesen minden változás és átmenet könnyű lesz és elégedett lesz vele a nép.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!