Ha a keletibe odajönnek hozzám kunyerálni a csövesek, mit szólnak ha azt mondom pénzem nincs, de adok egy szendvicset?

Maradjunk annyiban, hogy szerintem itt keverve van a koldus és bérkoldus meg a csöves. No de. Ha valaki pénzt kéreget, akkor az esetek többségében NEM fog örülni a szendvicsnek.

Viszont sajnos ritkán akad olyan, akinek az is tényleges segítség és el is fogadja majd.

Én ismerek egy nőt, aki minden nap a munkahelyünk közelében koldul. Ő nagyon örül bármiféle ennivalónak, szoktunk is neki venni reggelit a pékségben. Beszélgetni is szoktunk vele, teljesen intelligens, kedves nő, nem megy oda senkihez kunyizni, nem zargatja az embereket. Na, őt nagyon sajnálom.

Nem szabad általánosítani, ők sem egyformák.

Egyszer apám ilyen kéregetőnek azt mondta, hogy itt a Spar, jöjjön be, amire rámutat, azt megveszi neki, legyen az rúd pickszalámi, vagy zsemle. Jött a szabadkozás hogy áá, nem hát nem , inkább szomjas. Jó akkor legyen akármilyen üdítő, kóla, fanta, ásványvíz.. Erre kibökte hogy nem olyanra szomjas.

Persze nem az összes ilyen, vannak olyan kéregetők akik elfogadják a szendvicsem, ha azt akarom odaadni. De elég sokuk csak dohányra vagy alkoholra kéreget.

Nem voltam a helyzetükben, de úgy gondolom, hogy pénzkidobásnak érzik. Azt a szendvicset, ha büfében vetted, elköltöttél rá 400 Ft-ot. Ha azt a pénzt inkább nekiadod, ő abból 3 napi kaját tud venni magának + egy üveg bort (3x6 zsemle + 100 forint kannásra).

Inkább ezt kéri, mint egy nyamvadt szendvicset, amitől ő is ugyanúgy éhes lesz 2 óra múlva, mint mi. A vitaminokat leszarja.

Amúgy láttam már olyan kéregetőt, aki direkt mondta, hogy piára kér. Neki adtak is az emberek pénzt.

Aztán a nyugatinál volt egy olyan hölgy, aki nem pénzt kért ... hanem kaját. Ha talált balekot, akkor viszont általában valamilyen Mekis műanyag kaját kért, ami drága de legalább sz*r is. :D

Salgótarján belvárosában odajött hozzám vagy tíz éve, egy 10 év körüli fiúcska, a két öccse, lehettek vagy 6 évesek, pár méterről figyelte.

"Bácsika, nem pénzt kérek, nem is cigit, de nem venne nekünk két zsemlét meg egy fél liter tejet? Nem magamnak kérem, az öcséimnek. Én TEGNAP ettem..."

A könnyeimet lenyelve(mint most is..) bevittem a boltba őket,(ahonnan mellesleg ki voltak tiltva), és összeszedtünk pár száz forint értékben némi számukra elérhetetlennek tűnő finomságot, kakaót, péksüteményt, nápolyit, ilyesmit.

A 3 gyerkőc a bolt lépcsőjén ülve nekiesett, és az utolsó morzsáig eltakarítottak mindent.

Később sokáig figyeltem őket, de többé nem találkoztunk.