Ki volt a legjobb külföldi uralkodónk?

Károly, és a fia, Lajos.

Annyit azért hozzáfűznék, hogy jó királynak nem elég annyi, hogy "megy alatta az ország szekere", morális, erkölcsi értelemben is méltónak kell lennie. Gondolok itt ezalatt arra, hogy a Habsburg-ház alatt csak meghódított tartomány, éléskamara voltunk, míg Anjou Károly és Lajos otthonának tekintette Magyarországot, és magát magyar identitásúnak.

Mindketten megtanultak magyarul, noha az ország irányításához ez nem lett volna szükséges, a latin volt a hivatalos nyelv.

Lajos, bár számos trónt uralt, élete végéig Magyarországon maradt, és a legtöbb, mit tett, az a lengyel trón megszerzése után volt, hogy székhelyét Diósgyőrbe tette át, közelebb az új királyságához, de akkor sem hagyta el a szülőföldjét.

Emellett, hogy megmutassa, milyen büszke magyar származására, apja liliomos címerét az Árpád-ház sávjaival egészítette ki. Valamint Kálti Márkkal megíratta saját maga okítására a magyarok történetét a kezdetektől az ő uralkodásáig. Azaz, érdekelte ez a nép, és a nemzet történelme.

Külföldön, például Lengyelországban, ahol ugye szintén király volt, ma is Ludwik Węgierski, azaz Magyar Lajos néven ismerik.

Származását tekinteni pedig ezek után már lényegtelen, ha bensőjében magyar. Hiszen István óta nem volt olyan király, akinek mindkét szülője magyar lett volna. Károlynak a nagymamája pedig Árpád-házi királylány, Mária volt. Tehát vérségileg sem mondható teljesen "idegennek". Véletlen-e, de Lajos király a lányát szintén Máriának nevezte el, talán magyar dédmamája iránti szeretete jeléül.

Ezzel szemben a Habsburgok nem csak azért voltak rossz királyok, mert kipréseltek mindent ebből a nemzetből, és úgy általánosan fejőstehénnek tekintették az országot, valamint még azt is lerombolták, amit a török meghagyott, hanem mert emellett a magyarokat ellenségként, "rebellis nemzetként" kezelték.