Szálasi kizsarolt kinevezését tekinthetjük illegitimnek?

Nem is lehet másnak minősíteni, mint illegitimnek.

Minden hatalom, ami fegyverrel lett kikényszerítve, és nem megválasztással, az semmilyen körülmények között nem nevezhető legitimnek.

Álmost megválasztották, vérszerződést kötött a hét törzs vezére, hogy fejedelmükké teszik, és mind ők, mind utódjaik őt, és utódjait fogják szolgálni. Ez megválasztott, legitim hatalom a dinasztiának.

1301-ben aztán - a mai, hivatalos álláspont szerint - kihalt az Árpád-ház férfiága, így a hatalom öröklése nem volt egyértelmű.

Hivatalosan a király csak az lehetett az ország szokásjoga szerint, akit Fehérváron, a Szent Koronával, az esztergomi érsek koronázott meg.

Ám az esztergomi érsek Károly mellett állt, a Szent Korona viszont a másik jelölt, Vencel birtokában volt, akit viszont csak a kalocsai érsek tudott megkoronázni.

Később Vencel trónigényét átadta Ottónak.

Végül a belső harcokban Károly került ki győztesen, mint ismeretes. Nehéz megítélni, hogy joggal került-e hatalomra, vagy erővel, hiszen az ellenfelei is erőt és külföldi támogatást használtak. De későbbi érdemeit tekintve, én magam "felmentem" őt.

1505-től elkezdve aztán az országgyűlés megszavazta, hogy idegen királyt többé nem tesznek a trónra, csak magyart (mivel a férfiága Álmosnak kihalt, így nem szegték meg az esküt, hanem ezzel újat, az előzőt felülírót kötöttek).

II. Lajos halála után tehát Szapolyai János király hatalma volt törvényes, különösképpen, hogy a Habsburgok masszívan fegyverrel kényszeríttették ki a trónt.

Eztán egy hosszú kiesés van a trónon. Ha legitim magyar uralkodót keresünk, azoknak csak a magyarság utolsó szabad szigetén, Erdély fejedelmeiben tekinthetjük, a Királyi Magyarországon idegen királyok uralkodtak.

Egyikük, Bethlen Gábor azonban sikeres támadást indított ellenük, a Habsburg-ház trónfosztásra került (1620), és Bethlen fejedelmet Magyarország királyává választják. Ez azonban csak 1 évig tartott.

A következő jogszerű hatalom II. Rákóczi Ferencé volt, akit mind Erdély, mind Magyarország fejedelmévé megválasztottak (ezzel párhuzamosan a Habsburg-házat megfosztották a tróntól – "Eb ura fakó! József császár nem királyunk!"), és a rákosi végzésnek megfelelően, a magyar főnemességből került ki.

Miután elbukott, nemcsak Magyarországnak nem volt többé legitim királya/fejedelme, de az erdélyi fejedelmek sora is megszakadt, így semmilyen magyar uralkodó nem maradt.

A szabadságharc után a nemesek elfogadták uralkodójuknak Mária Teréziát ("Vitam et sanguinem"), onnantól kezdve az is tekinthető törvényes hatalomnak, bár nem akképp került trónra.

1848-ban aztán, az újabb Habsburg trónfosztáskor már ez a dinasztia megint nem tekinthető legitimnek. Ekkor a törvényes legfelsőbb vezető Kossuth kormányzó-elnök volt.

1867-ben, a kiegyezéssel megint azt mondhatjuk, hogy a hatalom - bár erőszakosan került a trónra - legitimálta magát.

1918-ban, a negyedik, és egyben végleges Habsburg trónfosztás alkalmával már menthetetlenül elveszett a joguk a Magyarország feletti regnálásra, ekkor jog szerint Károlyi Mihály gróf, miniszterelnök volt az ország első embere.

Miután a köztársaságot a kommunista puccsisták megdöntötték, és proletárdiktatúrát alakítottak ki, az országban ismét nem volt legitim hatalom. A vörös terror, a fegyverrel kikényszerített kormány, az erőszak mindenféle jogszerűséget kivett alóluk. Horthy ezt verte le fegyveresen, és állította vissza az alkotmányos rendet.

Eztán tehát 1920-tól 1944-ig a Horthy-korszak alkotmányos és jogszerű volt.

1944-ben Szálasi megint csak külföldi haderővel, és fegyverrel döntötte meg a hatalmat, erőszakot alkalmazva tétette meg magát "nemzetvezetővé", így nem tekinthető semmiféle úton törvényesnek.

1945-ben, a második köztársaság létrejöttének alkalmával a szabadon megválasztott, egymást követő miniszterelnökök - Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Dinnyés Lajos - voltak a hatalom jogos birtokosai. De a szovjet csapatokkal ideállított, és választási csalásokkal hatalmat szerzett Rákosi Mátyással megint jogalap nélküli államrend következett be.

Őt követte Kádár, aki ugyanezt örökölte.

Aztán 1989 óta minden miniszterelnök - függetlenül alkalmasságuktól, érdemeiktől - legitimnek tekinthető.

Amennyiben egy tömegek álltak mögötte, úgy természetesen legitim volt Szálasi!

Pro patria (és előzőek),

Az a gond, hogy néhol összemosod a legitim és a legális kifejezéseket.

Legális = törvényes (jogi)

Legitim = tömegtámogatottsággal rendelkező, társadalmilag elismert (szociológiai)

Lehet egy hatalom:

-legális legitim (tehát törvényes és elfogadott)

-legális és illegitim

-illegális és legitim

-illegális és illegitim

Ez nem szőrszálhasogatás és jogászkodás, nagyon sok múlik ezen. Példának okáért 1920 után legitimista magyar jogtudósok késhegyre menő vitákat folytattak a Horthy-rendszer

legalitásával kapcsolatban. Egyesek szerint IV. Károly lemondott, ezért nem volt király. A legalisták szerint a lemondó nyilatkozat mellé szükségeltetik a király személye körüliminiszter ellenjegyzése is, ezért formálisan egészen haláláig Magyarország királya volt!

Azt jó lenne leszögezni, hogy Magyarország államformája továbbra is királyság, a történeti alkotmány van hatályban és minden jogi norma, ami a szovjet megszállás alatt született - semmis

"szabadon megválasztott" - szabadon??? szovjet megszállás alatt és a SZEB közreműködésével???

"Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Dinnyés Lajos - voltak a hatalom jogos birtokosai." - Ne viccelj, akkor már inkább az altöttingi emigráns kormány!

"a második köztársaság létrejöttének alkalmával"

- Köztársaság, mint államforma azért sem lehet, mert előbb a történeti alkotmányt ide vonatkozó részét hatálytalanítani kellett volna, ami gyakorlatilag lehetetlen.

Az a nagy helyzet, hogy Mohács óta nincs törvényes uralkodója Magyarországnak.

Egyszerűen nem volt együtt az összes törvényességi feltétel!

Mária Teréziás rész nagyon érdekes. Az a kedvencem, amikor II. Józsefet magyar királynak

írják (történészeink, egyem a szívüket), holott nem koronáztatta meg magát.

Nem véletlen, hogy rendeletekkel kormányzott, mert "magyar királyként" minden intézkedése alapból semmis lett volna.

Végezetül: ne szívd mellre, nem kötekedni akartam.

(Gyorsan írtam, lehet, hogy vannak pontatlanságok.)

"Példának okáért 1920 után legitimista magyar jogtudósok késhegyre menő vitákat folytattak a Horthy-rendszer

legalitásával kapcsolatban."

- Ennek inkább ideológiai-világnézeti alapja volt, mintsem tényleges tétje. A Habsburg-házat trónfosztották, és ne felejtsük el, a hatalom csak addig legitim, amíg a hatalom alá magukat vetők elfogadják. Nem tovább. A valódi hatalom ugyanis minden esetben a népé, és csak az lehet jogszerű uralkodó, aki fegyver nélkül regnál felettük.

Ilyen szempontból, mivel a Habsburgokat megfosztották a tróntól, és maga IV. Károly is lemondott, - hiába lehet esetleg szőrszálhasogatóan formai hibákba belekötni - erkölcsi alap nincs tovább uralkodásra.

"Azt jó lenne leszögezni, hogy Magyarország államformája továbbra is királyság, a történeti alkotmány van hatályban és minden jogi norma, ami a szovjet megszállás alatt született - semmis"

- Ezzel egyet is értenék, de mind az 1919-es, mind az 1949-es vörös diktatúrát megelőzte egy szabad, demokratikus választásokkal megalkotott köztársaság, nép által megválasztott többpártrendszerrel.

Azaz 1945-ben számomra a Magyar Köztársaság legitim módon, és nemzeti akarattal, szabad körülmények között született meg (hiába voltak a szovjet megszállók, de ettől még - ekkor legalábbis - voltak jobboldali pártok, mint a Magyar Polgári Párt, vagy a Független Kisgazda Párt.) Miután már csak a szocdemek és az MKP volt kormányban, majd később a szocdemeket is bedarálta Rákosi, ott elvesztette a legitimitását.

"a második köztársaság létrejöttének alkalmával

-> Köztársaság, mint államforma azért sem lehet, mert előbb a történeti alkotmányt ide vonatkozó részét hatálytalanítani kellett volna, ami gyakorlatilag lehetetlen."

- Semmi sem lehetetlen, hiszen az ország államformáját azok, és csakis azok határozhatják meg, akik itt élnek, akikből az ország maga áll, felépül. Nem a papír köt meg minket, hanem mi a papírt - ezzel azért legyünk tisztában.

"Az a nagy helyzet, hogy Mohács óta nincs törvényes uralkodója Magyarországnak."

- A Királyi Magyarországnak valóban nem, de az Erdélyi Fejedelemség uralkodóit tekinthetjük annak. Illetve Bethlent, és Rákóczit, akiket Magyarország fejedelmének is megválasztottak.

"Egyszerűen nem volt együtt az összes törvényességi feltétel!"

- Valóban, a hagyomány szerint a Szent Korona, az esztergomi érsek, és a fehérvári székesegyház hármas együttese kell egy törvény szerinti koronázáshoz, de akkor eszerint az összes király, akit Pozsonyban koronáztak meg, nem jogos, vagy a legnagyobb Árpád-házi királyunk, III. Béla sem, hiszen a kalocsai érsek tette fejére a koronát.

Számomra a legfontosabb az uralkodói hatalomban a nép támogatottsága, másodsorban az ország szokásjoga szerinti eljárás.

Ha Szálasi bírt volna ezekkel, akkor a Horthy-korszak demokratikus keretei között meg tudta volna magát választatni.

"Végezetül: ne szívd mellre, nem kötekedni akartam."

- Én sem.:)