Antiszemiták, szélsőjobbosok! Mit szóltok a következő íráshoz?

Egyszer volt egy derék magyar ember a 80-as évekbe, aki uszkve 3-5 évig csorgatta a nyálát a dollárbolt előtt, mert Milka csokira fájt a foga, de ez nem adatott meg neki. El is határozta, hogy ha neki egyszer sok pénze lesz, akkor felül a repülőre… és vesz annyi Milka csokit, hogy az a fülén jön majd ki. Emberünkön megkönyörültek az égiek, és egy 1989-es típusú, „rendszerváltás” fedőnevű akcióval elintézték, hogy gomba módra Tesco áruházak teremjenek a nagy magyar ugaron, és emberünk 10-12 féle ízesítésben juthatott hozzá kedvenc Milka csokijához. De ez nem volt elég.

Emberünk ugyanis buta volt, mert néhány alapdolgot soha nem sikerült megtanulnia. Hiába mondta neki anyuka, hogy a makkmarcis takarékbélyeget addig kell gyűjtögetnie, amíg össze nem gyűlik a kempingbicajra való, emberünknek nem esett le a mikroökonómia alapszabálya: addig nyújtózkodjál, amíg a takaród ér. Ezért tovább vágyakozott, immáron a Milka csokival a fogai között, vérszemet kapva, újabb elérhetetlen célt tűzött ki maga elé, megvenni az álomkocsit, a mi autónkat, amely akár holnap hazavihető, és nem kell rá évekig várni a Merkúrnál, hanem AZONNAL megszerezhető. Az égiek ismét kegyesek voltak, emberünkre mosolygott a szerencse, és Manci néni, a régi vágású ügyintéző a takarékszövetkezetből megtakarítási lehetőséget ajánlott. Ha emberünk megelégszik egy kisebb, használt autóval, és két évig gyűjtöget, akkor utána olyan autót vehet, amilyet akar. De emberünk elutasította az égi segítséget, és inkább a mohóságot választotta. Pedig Obiwan is megmondta, hogy az erő sötét oldalát nem éri meg választani, mert hiába kecsegtet gyors sikerrel és hatalommal, a vége pusztulás. De emberünk nem hallgatott Manci nénire, nem hallgatott Obiwanra, hallgatott viszont L.úzer Lacira, sok éve nem látott volt évfolyamtársra, aki több multilevel rendszer sikertelenségének megízlelése után éppen hitelügyintézőnek hazudta magát. L.úzer Laci megmutatta emberünknek az erő sötét oldalát, a devizahitelt, amely AZONNAL teljesítette emberünk vágyát, és másnap már a mi autónk az ő autója lett. Kicsi csotrogány, sok millába került, drága, de legalább új, és van rajta 8 függönylégzsák, ha netán a Tesco parkolójában 40-nel elborulna a személygépjármű.

Az első néhány hét boldogan telt, de azután a törlesztő részlet keserű íze kijózanította emberünket. Mi került ebben a hulladék kocsiban 3 millióba? Miért fizetek hatvan törlesztőt még vagy 126 hónapig? L.úzer Lali, becsaptál! De ezt már Lali nem hallotta, ugyanis Rempshireborrowban mosogatott 6 fontos órabérért, és azt hitte, hogy rászakadt a főnyeremény, azokra az emberekre pedig dehogyis gondolt, akikre gagyi dumával rátukmálta a devizahitelt. Hol van az már… a banki meló után még kipróbált egy edénykészletet és egy kuponmeggazdagodást, utána menekült ki saját elrontott élete elől angolhonba.

Mondom, emberünk buta volt, ezért ahelyett, hogy átgondolta volna a helyzetet, és beazonosította volna, hogy ki, mikor és mit döntött, ki segített ebben, és ki tanácsolt mást, és rájött volna, hogy ezt ő és L.úzer Laci ketten követték el, akármit is mondott Obiwan, vagy a Manci néni, mondom, ahelyett, hogy átgondolta volna, elkezdett bűnbakot keresni. Mert azt mindig könnyebb. Utolsó pénzéből vett egy nagymagyarország matricát a mi autónkra (már nem az övé, mert elsején viszi a bank), és elkezdte hibáztatni a ZS.IDÓT. Mert mindenről ők tehetnek.

A laikus szemlélő pedig csak ámul és bámul, hiszen:

- A rossz döntést az emberünk hozta. Értem!

- Ezzel nem akar szembenézni. Értem!

- Másokat pedig mindig könnyebb okolni saját butaságunkért. Ezt is értem!

- De hogy jönnek ide a zs.idók? Na ezt nem értem!