A századok folyamán a magyar nemesség hány százaléka tudott magyarul?

Ez tényleg nagyon változó. A középkorban a magyar urak és a királyok is magyarul beszéltek (az európai szokásnak megfelelő latin helyett). Erről egy külföldi utazó (szerzetes vagy világi személy, nem emlékszem most pontosan), meglepetten számolt be. Hogy mindannyian a "szegény nép" nyelvét beszélik, egymás között is.

Az Árpád-ház kihalásakor, a dinasztiaváltáskor az Anjou-ház tagjai (Károly és fia, Lajos) is megtanultak magyarul.

A Habsburg időkben és a három részre szabdalt országban a nemesek a törökdúlta Magyarország helyett szívesebben vettek Bécs környékén, vagy az őrvidéken birtokokat, és bizony nagyon elnémetesedtek. Kazinczy panasszal írt róluk, hogy "simára borotvált képük, rizsporos parókájuk, frakkjuk mellett csak zsinóros ruhájuk árulkodik arról, hogy Árpád nemzettségéhez tartoznak."

Az 1700-as években, amolyan dacként hevült fel a nemesség körében újra a magyar nyelv használata (ekkor követelték a magyar szolgálati nyelv bevezetését is a magyarországi feltöltöttségű ezredekben, így tett gróf Festetics György, és Laczkovics János is).

Az 1849-es szabadságharc bukása után, a dualizmus korában szerintem megint elveszett a láng, legalábbis Deák arra panaszkodik 1857-ben, hogy "Ezért fáj az nekem, ha derék, lelkes magyar nő németül beszél és németül ír, mert mindig úgy tekintem ezt, mint újabb sebét nemzetiségünknek, s mint fenyegető haladását az elnémetesedésnek."

Horthy is szinte teljesen elfelejtett magyarul, bár az ő esete speciális, hiszen ő Ferenc József szárnysegédjeként igazán a "sűrűjében" volt.

És 1945 után pedig ugye megszűnt a nemesség.