Miért megy nagyban a magyar orvosoknál a keresztbe-szivességesdi?

Kicsit jobban kifejthetnéd, hogy mit is értesz a "keresztbe-szívességesdi" alatt.

Ha például azt, hogy egymást soron kívül látják el, akkor abban nincs semmi magyar specialitás, mert a világ nagy részén így megy ez, maximum jobban szabályozva. Például az USA-ban az orvosok automatikusan a legmagasabb biztosítási csomagot kapják, ami pont ugyanilyen előnyökkel jár.

Sőt, nemcsak orvosoknál van ilyesmi: a gázszolgáltatóknál dolgozók a gázt, az elektromos műveknél az áramot kapják jóval olcsóbban, a vasutasok ingyen utazhatnak, egyes autógyáraknál a munkások kapnak kedvezményt attól a márkától, ahol dolgoznak és még lehetne folytatni...

A #4-es válasz azért enyhén túlidealizálja a dolgot, mert szerintem a diploma csak a diplomához kötődő tevékenységekre jogosít fel. Az más kérdés, hogy ez a tevékenység tőlünk nyugatabbra és keletebbre egyaránt társadalmilag megbecsültebb.

Visszatérve a kérdéshez: az én ismeretségi és családi körömben jó pár orvos van (sőt, remélhetőleg 1 év múlva én is az leszek), viszont nem nagyon találkoztam az általad említett jelenséggel. Egy (megyei) önkormányzati képviselőnek, pláne ha az aktuálisan kormányzó párt színeiben szerepel kb. 1000x nagyobb hatalma van elintézni bármit is. Itt főleg a pénzlenyúlásokra gondolok, például saját családtagok/komák kinevezése önkorm.-i cégek élére, tízmilliós megrendelések saját cégeknek, vagy "csúszópénzek" beszedése egy pályázat elbírálásánál.

Egy orvos mikor tudna hasonlóakat elintézni? (Akkor, ha őt is beszavazzák a tutiba egy választáson, de akkor már ő is a politikusi és nem orvosi mivolta miatt jut előnyökhöz.)

Ha akkora hatalom lenne a kezükben, mint amilyet te elképzelsz, akkor a kb. 27ezer orvosból (amiből 5000 62 éven felüli) nem hagyná el évente 1100 az országot (és a tendencia gyorsul!).

Mellesleg, még mindig nem írtál semmi konkrétat (nem kell név szerint, elég lenne annyi, hogy pl. "nálunk a háziorvos kilobbizta, hogy elküldjék a fagyis csajt, mert csoki helyett vaníliát adott a doktor úrnak"), ezért továbbra sem lehet érdemben reagálni az általánosító kérdésedre.

Ha a rokkantnyugdíjazásokra gondolsz, akkor közlöm, hogy jelenleg az orvosok kb. 0,3%-ának (de lehet, hogy még ennyinek sem) van jogosultsága ilyesmit elbírálni. Ráadásul régebben, amikor még szinte bárki "rokkantosíthatott", akkor sokszor nem vesztegetés, hanem (sokszor életveszélyes) fenyegetés hatására vagy "emberségességi alapon" történt a leszázalékolás. Utóbbi alatt azt értem, hogy sokszor azért rokkantosítottak valakit, mert tudták, hogy az illetőnek (tipikusan 40-45 év feletti, szakmunkás/betanított munkás, akinek a rendszerváltás után megszűnt a munkahelye) 0% esélye van munkát találni az adott régióban, így enélkül gyakorlatilag éhen halna. És akkor az orvosok még úgy voltak "nevelve", hogy a beteg érdeke az első...