Soha nem fogunk már jól élni?

Vannak kezdeményezések. De csírájukban elfojtja őket ez a közeg.

Először szemléletet kéne váltani. Amíg az átlagembernek csak az a célja, hogy valahogy minimális munkával túlélje a nyolc óráját, aztán elfelejtse az egészet, addig nem lesz itt jólét.

Nem te, az átlagember.

Tízéves példa, de tipikus: apukám közigazgatásban dolgozik, mivel sokat és jól dolgozott, megtették vezetőnek.

Rövid időn belül megutálták, aztán kifúrták a saját alkalmazottai. Olyan kínos kérdéseket tett ugyanis fel, hogy egy ötperces prezentáció előkészítése miért tartott két embernek két napig. Vagy hogy miért tartanak kétórás ebédszünetet, illetve a kolléganő miért háromra kért időpontot a fodrászhoz, amikor a munkaidő fél ötig tart.

Ilyen emberekkel igen nehéz jólétet teremteni. És lehet, hogy te kivétel vagy, de sajna a többség bizony ez.

Abban igazad van hogy szemléletváltásra, másfajta gondolkodásra van szükség, amire viszont ma jobb híján csak külföldön van lehetőség.

Ugyanis mit csinálunk mi (mint magánemberek)? Belekezdünk valamibe aztán rájövünk hogy ez kib... nehéz, ezért feladjuk, aztán mutogatunk hogy ő meg ő meg ő (tetszőleges főnök, szülő, párt, politikus stb. nevét be lehet helyettesíteni) miatt nehéz (és ezt nap mint nap le is írjuk itt GyK-n is) és így ő miatta adtuk fel a céljainkat miközben a Mi döntésünk volt hogy feladjuk. Tehát röviden: egyáltalán nem vagyunk kitartóak (annál inkább kishitűek), ellenben felelősséget áthárítani remekül tudunk. Így valóban nem fogunk jól élni soha. Fejben dől el minden.

"Szívből örülök, hogy Te jól élsz 4-es, de sajnos én nem a felső tízezerhez tartozom, hanem a középosztályhoz, ami szép lassan elszegényedik és az alsó kategóriába kerül."

Akkor te kimagaslóan jól élsz. Én 47ezer forintért a közmunkaprogramban veszek részt, emiatt az alsó középosztályba sorolom magam. Tehát te nálam csak jobban élhetsz, így nem is értem kérdésed indítékát. 4-es voltam.