Mióta van Magyarországon nyugdíj?

Négy korszakra bontható a magyarországi nyugdíjrendszerek története:

A kötelező nyugdíjbiztosítás előtt is léteztek már különféle nyugdíjbiztosítások, például az 1912. évi LXV. törvény által bevezetett, költségvetésből finanszírozott köztisztviselői nyugdíjbiztosítás.

Az 1928. évi XL. törvény vezette be Magyarországon a kötelező öregségi, rokkantsági és hátramaradotti (árva-, özvegyi] nyugellátást illetve járadékot. A rendszer nem érte el az érettség fokát, a 15 éves várakozási idő letelte a legtöbb biztosított számára már túlmutatott a második világháború végén. A biztosítási járulék mértéke 5% volt, a nyugdíjkorhatár 65 év, és a rendszer tőkefedezeti biztosításként jött létre.

A második világháború után a fedezeti tartalékok megsemmisülése miatt folytathatatlan volt a korábbi nyugdíjrendszer, ezért 1951-ben a korábbi jogosultságok elismerésével hozták létre a nem fedezett, állami, felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, mely fokozatosan, a hetvenes évekre érett be, vagyis ekkorra vált a népesség egésze (saját vagy hozzátartozói jogon) érvényes nyugdíjigérvénnyel rendelkező biztosítottá – ehhez az 1975. évi II. törvény egységesítő és kiterjesztő rendelkezései is hozzájárultak.

A legújabb magyar nyugdíjrendszert az 1997. évi reformok vezették be 1998. január 1-jétől, azonban a rendszer beindulási ideje 15 év, 2013-ig a nyugdíjjáradékok döntő többségét még kizárólag a korábbi felosztó-kirovó rendszerben fogják indítani. A két új pillér mellett további fontos változtatásokat is bevezetett a reform, ilyen például a nyugdíjjövedelmek adókötelessége 2013-tól.

wiki