Milyen események zajlottak rendszerváltástól napjainkig?

A rendszerváltáskor nagyon sok párt alakult Magyarországon, sokkal több, mint amennyi mára megmaradt. A pártok túlnyomó többsége rendszerváltást, többpártrendszert, szabad választásokat akart, kivéve az elenyésző számban megmaradó kommunista pártokat, pl. a Münich Ferenc Társaságot. A pártok kezdetben több-kevesebb lelkesedéssel működtek együtt, megalakultak a városi, megyei, kerületi Ellenzéki Kerekasztalok, ezekben főleg az MDF, SZDSZ, Fidesz, Bajcsy-Zsilinszky Társaság, Erdélyi Szövetség, Szociáldemokrata Párt vett részt. Később egymás ellen fordultak kisebb-nagyobb ügyekben. Ilyen volt például a 4 igenes népszavazás, a Köztársasági elnök megválasztásának kérdése.

Kezdetben a szocializmus-antiszocializmus kérdése volt a mérvadó. Ebben a legtöbben egyet is értettek. Az SZDSZ és a Fidesz liberális párt volt, elég sok ponton azonos nézeteket vallottak. A konzetvatívok, keresztény értékeket hangoztatók, ilyen volt főleg az MDF, sokkal óvatosabban fogalmaztak, nehézkesebbek voltak, mint a radikálisabb Fidesz és SZDSZ. Az SZDSZ-ben sok neves értelmiségi vett részt, nem nagyon fogadtálk el mások nézeteit, autonóm képződmény volt, de a sok neves értelmiségi párton belül is elég sokféle nézetet vallott, ezért sokan el is hagyták időközben a pártot. A Fidesz is nagyon önálló volt, senkivel nem volt szoros szövetségben, sőt, a kezdetekkor még harcos antiklerikális propagadnát is folytatott. Egyre jobban elmélyült az együttműködési képtelenség nyilvánvalósága. De nyilvánvaló lett, hogy önállóan senki sem tud országot vezetni. Kompromisszumok nélkül nincs előrelépés. Ebbe később belebukott az SZDSZ és az MDF is. A szavazók totálisan elbizonytalanodtak, minden meggyőződés nélküli pártszimpátiák keletkeztek, ma már senki nem tudja igazán megmondani, mi is az a jobb- illetve baloldal. Sokféle ideológia-váltás után a csalódottak szélsőséges pártokban látták a megoldást, a kivezető utat. Így lett népszerű egy bizonyos körben a MIÉP, majd a Jobbik is.

Még valamit: egy normálisan működő országban van egy jelentős, jó, nem kártékony szociálisan érzékeny baloldal, van egy jelentős, nem kártékony, konzervatív jobboldal, meg van egy jelentős, szabadabb szellemű liberális tábor is. Egyik sem akar ártani az országnak, csak legfeljebb másképp képzeli el a megoldást. Ezek rendre váltják egymást, és kipróbálják a saját elképzeléseiket, a nép meg felváltva szavaz bizalmat nekik, és a dolgok jó irányba haladnak. Egy normális nép megérti, hogy sem a konzervatívok, sem a szocialisták, sem a liberálisok nem ellenség, csak az ideológiai sokféleséget bizonyítják.

Köszönöm kedves 4-es, én meg meglepődtem, hogy van, aki értő füllel fogadja ezt, mert ismerjük be, ez azért itt nem általános! )))

Látod, kedves 4-es, bejött közben az, aki itt általános, a sunyi, buta és gyáva rosszgyerek, az éjszakai falrafirkáló, és lepontozott Téged is, engem is... )))

Megszülettem! :) (Számomra nagyon fontos:)

Politika rovatban ne várj mást, mint lepontozást, hacsak nem vagy kőfideszes, vagy Jobbikmániás! /ez van, megszoktam/.