Mit akar még Gyurcsány?

Azt gondolja: "Ha ez az Orbán a nyilt hazugságaival, Oligarháival, sok ezermilliárdos lenyúlásaival visszatért 8 év után és ilyen hatalmas tömeget át tud verni akkor még nekem is van keresnivalóm!"

Vagyis amíg a választók nem nyilvánítják ki hogy nem lehet azzal a címszóval szarul kormányozni hogy "minden jó tőlünk van(ami nem sok) de minden rossz az elmúlt 8 év vagy az EU hibája!" na meg a rengeteg pénzlenyúlás, addig a régi politikusok sem tanulnak és vissza fognak térni!

Pontosítsunk!

"Bárki, aki azt meri állítani, hogy plagizáltam, azt feljelentem, és ki fogom perelni a vagyonából, mert nincs annyi vagyona, mint amennyit az én becsületem ér!"

Azt ismerte el, hogy olvashatta a sógora dolgozatát és meríthetett is belőle!

Árnyalatnyi különbségek, csak éppen megváltoztatják a mondat értelmét, vagy finomítják a mondanivalót! Ez a szép a magyar nyelvben, mind ugyan azt beszéljük, de mégsem értjük egymást! Főleg ha nem is akarjuk megérteni!

A merítés nem tilos, nem szabály ellenes, mert jelenthet adott esetben olyat is, hogy ihletet, vagy ötletet adhatott a dolgozat készítőjének, vagy akár idézhetett is belőle, ami szintén nem tilos. Akár azt is jelentheti, hogy a benne szereplő irodalomjegyzék nyűjtotta az alapot a következő dolgozat irodalmi előzményeihez....

Egyébként pedig bármelyik politikust utálhatod, mert mind ilyen. Orbán hazugságokra építette a kampányát, (megőrizzük a nyugdíjakat---elvették a nyugdíjakat. stp.)Schmit P. mondanom sem kell !!!

Akkor meg mi is különbözteti meg egyiket a másiktól??????

Nézzük csak, mi is a sikeres szakdolgozat megvédésének a receptje!

Először is tudni kell, hogy ki lesz az elbíráló. Ezt a témavezető deríti ki, aki ismeri már a vizsgáztatót, tehát tudja, hogy milyen ismeretkörben jártas. Ezért a sikeres szakdolgozat ebbe a körbe kell, hogy essen. Megírja a vizsgázó, de erre még visszatérünk. Ugorjunk arra a pontra, amikor a szakdolgozatokat leadják az elbírálónak, akinek ez a munka púp a hátán. Kap egy rahedli szakdolgozatot, és el kell bírálnia ezeket, és nem valami három-négy oldalas dolgozatokról van szó, hanem 30-40, vagy még több oldalon kell átrágnia magát. Mennyi idő is ez? Hát sok! Ha ismeretlen számára a téma, vagy olyan adatokkal és szempontokkal találkozik, amik számára idegenek, akkor bizony bele kell mélyednie, utána kell olvasnia. Ez is időt vesz igénybe, és egyre morcosabb lesz. Azt szereti a vizsgáztató, ha olyan dolgozat van a kezében, amit ismer, átlát, gyorsan el tud olvasni, kipipálgatni, bólogat, itt-ott megjegyzéseket tesz .... és mindezt röpke 1-2 óra alatt megcsinálja. Aztán jöhet a következő szakdolgozat.

És mi van, ha olyan szakdolgozat kerül a kezébe, amelyik bár világszínvonalú, de a vizsgáztató számára ismeretlen szempontokat, adatokat és kontextusokat tartalmaz? Akkor akár két-három napig is eltart egy ilyen szakdolgozat elbírálása, utána kell néznie a dolgoknak, hogy maga a vizsgáztató hozzá tudjon egyáltalán szagolni. És a többi szakdolgozat ott rohad rakáson. Az elbíráló morcos lesz, kötekedő, beleköt mindenbe, csak hogy lássa az a pimasz fráter, akinek volt képe ilyen szakdolgozatot leadni egy leterhelt vizsgáztatónak, hogy nem különb legény a diák, mint aki vegzálja. Egyszóval kösse fel a gatyáját az, aki ilyen játékba kezd, mert a vizsgáztató jó eséllyel pikkelni fog rá. És a vizsgán, amikor meg kell védeni a szakdolgozatot egy morcos, mindenbe belekötő vizsgáztatóval találja magát szemben. És bizony megeshet az, hogy egy tudományos szemszögből kiváló szakdolgozat megvédése elbukik a morcos vizsgáztató miatt.

Tehát mindezt figyelembe véve a témavezető kiadja a végzősnek, hogy milyen témákat érdemes választania. Ezek után kezdődik a vadászat a sikeres szakdolgozatok után, amik már elnyerték a vizsgáztató tetszését, és így könnyítünk - nem a vizsgázó, hanem a vizsgáztató! - helyzetén, hogy ezzel elnyerjük a jóindulatát. És most jön a saját munka: újabb adatokkal kell kiegészíteni a már eddigieket, néhány új szempontot bele kell illeszteni, és a lényeg: az egészet egy komplex, jól emészthető szerkezetbe foglalni, hogy tetszetős legyen. Ezzel nyomjuk rá a szakdolgozatra a saját személyiségünket. És ha a szakdolgozat anyaga nemcsak ismerős az elbírálónak, hanem jó stílusban is íródott, akkor jó eséllyel ad kitűnőt egy ilyen dolgozatra. A bíráló kapásból feltesz néhány kérdést, amire a vizsgázó szépen megválaszol, tehát a formalitásoknak eleget tesznek... és mivel ez már úgy megy, mint ahogy Karinthy a "Tanár úr kérem"-ben leírja a "Jó tanuló felel"-ben:

"A felelés rövid ideig tart. Félszavakban beszélnek egymással, értik egymást, lassanként intim dialógus alakul ki a tanár és a jó tanuló közt: mi már nem is értjük, ez az ő kettejük dolga, két rokon lélek, mely itt előttünk egyesül, a differenciálegyenletnek éteri légkörében. Egy mondat közepén eszmél rá a tanár, hogy miért is beszélgetnek ők, hogy ez felelés, az előmenetel megítélése. A jó tanulónak be se kell fejezni ezt a mondatot. Minek befejezni? Maradt-e szemernyi kétség afelől, hogy be tudja fejezni?.."

Hát szóval így! Ez a sikeres szakdolgozat megvédésének receptje!

Ki az a bunkó, aki ezt nem ismeri?

Nekem csak érettségim van, de pontosan tisztában vagyok mindezzel!

Hát akkor meg mi a fenét hülyülnek még mindig Gyurcsány szakdolgozatával?

A témavezető pontosan tudja, hogy egy adott témában milyen szakdolgozatok kerültek már az asztalra. Ha azt látná, hogy más tollával ékeskedik a pártfogoltja, akkor ő dobná vissza az anyagot, mivel a vizsgáztató gyanút fogna, hiszen az is látott már pont elég hasonló anyagot. De akkor is kétségbe esne a témavezető, ha olyan újdonságokkal állna elő a neveltje, amelyhez a vizsgáztató nem tudna hozzászagolni. "Ne akarj te nekem már most kisdoktorit írni! Ki a fene fog veled vesződni? Bele fogsz bukni! Maradj csak a kitaposott ösvényen! Akarsz diplomát, vagy sem?" És a vizsgázó belátja, hogy a témavezetőnek igaza van. És a szűk határok között maradva alkot valamit, egy korábbi szakdolgozat parafrázisát, amit saját kutatott anyaggal egészít ki, saját stílusban ír meg, saját képét nyomva az egész szakdolgozatra.

És sikeresen megvédi.

Ez lenne a plagizálás?

Hát egy fenét!

Schmitt Pál doktori disszertációja más téma! Az már nem szakdolgozat volt, amit a vizsgáztató bírált el, hanem tudományos mű, amit az opponensek ellenében kell megvédenie a szerzőnek. Ez már nem formális, hanem tartami kérdés! A tartalom pedig megköveteli, hogy elkülönüljön benne a mások szellemi terméke, valamint a szerző önállóan végzett munkája, tudományos eredménye. Mert ez utóbbit védi meg az opponensekkel szemben, nem pedig mások szellemi tulajdonát képező eredményeket. Tehát a szakdolgozat formalitásával szemben a tartalom válik lényeges kérdéssé, és a formának ezt a tartalmat kell visszatükröznie. Plagi bá esetében ez bizony nem sikerült, mivel az elemzés során kiderült, hogy az összeollózott dolgokat adta el saját tudományos eredményként. Ezt nevezzük plágiumnak.

A szakdolgozat esetében meg nincs az a vizsgáztató, aki új tudományos eredményeket vár el a diáktól. Amíg az opponensek arra vannak felkészülve, hogy tudományos vitát folytassanak a jelölttel, addig a vizsgáztatót kirázná a hideg ilyen esetben! Hát van neki erre ideje?

Egyszóval, akik össze akarják mosni Schmitt Pál doktori disszertációját egy főiskolai végzettséghez szükséges szakdolgozat megvédésével, azok csak a szart keverik!

# 2/4 Időpont tegnap 22:58

Milyen nyugdíjat vett el???

Szomjúzván egy bárány, méne a folyóra,

Ivék; de csakhamar talált koporsóra,

Mert egy farkas eljött keresvén prédáját:

Az is itt, de inkább rátartotta száját,

S mond neki: Te bárány, tán veszted akarod,

Hogy tiszta vizemet ekként felzavarod?

Engedelmet kérek, farkas úr, tetőled,

Felel a bárányka - a víz jő felőled,

S tudod a folyóvíz hogy nem megy felfelé.

Mond a farkas, látván, hogy nem köthet belé.

Megszidtál ezelőtt mintegy hat hónappal.

Uram én születtem ezelőtt húsz nappal,

S akkor szegény szolgád volt anyja hasában,

Hogy találtál volna káromlást szájában?

A bátyád volt tehát: mond e fene állat,

Ő leszen ki téged koporsóba szállat.

Nem látta nagyságod, mond, az én bátyámat:

Én vagyok az első, ki szopom anyámat.

Csegélyére az volt apád, vagy testvéred;

De bosszúmat mindjárt megoltja te véred.

Ti, juhászok, s ebek, mikor együtt vagytok,

Semmi becsületet énrajtam nem hagytok.

Ezt mondván fogait rútul csikorgatja,

S a szelíd báránykát részekre szaggatja...

AZ ERŐSZAK ELLEN NINCSEN ÁRTATLANSÁG,

BÁR MENTSE EZ MAGÁT, AZÉ AZ IGAZSÁG.

MINDADDIG KÖLT ÁLNOK DE SZÍNES OKOKAT,

MÍG VÉGRE ELNYOMJA AZ ÁRTATLANOKAT.

(Péczeli József, mgj. 1788.)