Büszke vagy a magyarságodra, szereted az országod?

„evans válasza: a múltunkra büszke vagyok a jelenünkre annál kevésbé!”

Ezzel én is így vagyok. Nagyon békés volt a rendszerváltás, annyit is ér. Ez a fajta hitvány politika az emberek vakítására és megosztására alapoz. Nem egy rendszerként működik az ország, nincs semmiféle értelmes célkitűzés, teljesen kiszámíthatatlan a politika, azt leszámítva hogy hasznos dologra nem igen képes. Csak a nagy pangás van, poshad az egész.

Erre csak annyit tudok mondani, hogy ha édesanyád csúnya lenne letagadnád, vagy nem szeretnéd?

Semmibe sem nézem azokat az embereket, akiknek a saját szülőföldjük semmit sem jelent.

ma 21:25

Én természetesen nem tudnám megtagadni a szülőföldem, és pont emiatt kaptam meg már a magamét. A Muravidéken születtem, Ljubljanában nőttem fel, érzelmeim ez iránt a táj (és maga Szlovénia) iránt sokkal erősebbek, mint Magyarország iránt, ahova már felnőttként költöztem. Ha hazatérek és meglátom a hegyeinket, tavainkat, szép kis városkáinkat, akkor elöntenek az érzelmek, akár magyar, akár szlovén, akár olasz terület. Magyarország iránt nem tudok így érezni. A férjem a Balaton iránt érez így.:-)

De a magyarságomra büszke vagyok, a családomra pláne, amiért idegen környezetben is megőrizték, pedig minket még elnyomni sem akartak.

Nekem nehéz definiálni, melyik a hazám.