Miért utálja sok vidéki még mindig Pestet? Azt hittem, hogy "Pest-ellenes" felfogás már a múlté.

Nem utálom Pestet. Különösképp nem is érdekel, így utálni sincs miért.

Az, viszont tagadhatatlan, hogy jót tenne a közigazgatásnak, ha nem Pestet kéne elárasztani a hivatalos papírok többségével.

Sziasztok!

Én budapesti vagyok és dolgot szeretnék megemlíteni:

1. Ne Pestezzünk már egész Budapestet értve alatta!

2. Bevándorlás szó sért? Engem az sért, hogy multiknál összejöhet olyan team, hogy csúnya kisebbségben vagyok budapestiként és nem a mi értékrendünk és magyarom tájszólás nélkül az irányadó, hanem a vidékieké, arról nem is beszélve, hogy milyen lelki és felfogásbeli szörnyek jönnek létre, amikor egy bizonyítani akaró vidéki nő magas pozícióhoz jut és sok pénzhez (nem minden esetben!).

+ egy extra:

gondoljunk már bele néha, hogy van akinek ez a sokat szidott város a szülőföldje és Magyarországon egyetlen menedéke vagy mehet külföldre! Én max. 3 hetet voltam távol Budapesttől egyszerre Mo-on belül(külföldön többet is) és 30 éves vagyok.

Van egy ilyen oldal is, csak elgondolkodásképpen..

Tájszólás ám a pesti is bunkókám! Az is táj. XD

Az élet él és élni akar, vidéken nincs munka!!!!! Nem kellett volna megölni a vidéki könnyű+élelmiszeripart és mezőgazdaságot!!!!!! A Háború a nemzet ellen c. film ezernyi vidéki munkahelyet felsorol, mindet a szocionisták szüntették meg!!!!

Bennem akkor a maradék 10%-ot tisztelheted. Vidéki születésűként gyűlölöm a vidéket és imádom Pestet, amit a világ egyik legszebb városának tartok. És a puttonyom tele van már ezzel a negédes és betegesen túlidealizált képzettel, hogy "a vidéki lét az mennyire jó, a rohanó Pesthez képest". Frászt! Semmi jó nincs a vidékben. Ennek a kis fél-ázsiai országnak az egyetlen élhető helye az Pest.

Amúgy Békéscsabáról kerültem fel, ahova soha többet nem mennék vissza. Egyszerűen utálom az ingertelenségét, magát azt, hogy semmi nem történik és semmi sincs ott. Élettel csak hétköznap délutánonként néhány órára és abban a picinyke és semmitmondó belvárosában lehet találkozni. Akkor mondjuk előfordul, hogy 5-nél több ember van egyszerre az utcán. Arra fele ez már pezsgésnek számít (pusztuljak meg, ha megértem, hogy ebben mit lehet szeretni!). Azon kívül csak a kínzó csenddel, a sivársággal, és az emberek lassú és begyepesedett mentalitásával találkozol. Mindenki ismer mindenkit, tiszta lappal sohasem kezdhetsz új életet, nem különbözhetsz feltűnően (ha rasta hajjal végigmész a belvárosban mindenki megbámul úgy, mint az afrikai bennszülöttek a fehér filmstábokat). Az emberek teljesen érdektelenek a világ felé. A szórakozási lehetőségek kimerülnek abban, hogy vagy három discoból és tíz kocsmából választhatsz. A kulturális élet egy nagy nulla (hozzáteszem, hogy a helyi lakosoknak úgy baromira nincs is rá igénye!). A munkalehetőségek katasztrofálisak. Ott csak vagy megőrülsz vagy felvágod az ereidet.

Pest az egy nagy szerelem számomra! Isten igazából a második születésnapomnak számít az a nap, amikor felkerültem a fővárosba. Egyben szörnyű érzés is volt Pestre kerülnöm azért, mert rádöbbentem arra, hogy 19 éven keresztül nem volt életem! Imádom Pest pezsgését, színeit, millió lehetőségét, az emberek sokféleségét, a gyönyörű épületeket, a Dunát és a hegyeket, azt, hogy nem vagyok rászorulva egy olyan közösségre, amit a hátam közepére sem kívánok, hanem én magam választhatom meg a baráti körömet. Imádom azt, hogy millió-féle helyből választhatok, ha szórakozni akarok, és nem vagyok rákényszerülve a kocsma+disco párosításra. És sokkal több kedves, értelmes, nyitott és segítőkész emberrel találkoztam, mint Csabán, ahol a kapa esik ki az emberek szájából, és olyan prosztó-bunkók, mint a ház. Persze, Pestnek megvannak a maga gettói is, de én ezzel meg úgy vagyok, hogy senkit nem kényszerítenek pisztollyal arra, hogy mondjuk a Magdolna utcában sétálgasson egyedül éjszaka. Egyszerűen meg kell tanulni, hogy van egy-két része a városnak, amit jobb kerülni (és ez bárhol a világon a nagyvárosok jó részéről elmondható), és ha ezt betartja az ember, akkor abszolút élhető hely Budapest.

Utolsó, nagyon negatív képet festettél a vidéki életmódról!!!:@ Ne haragudj, de Pesti létemre kiverted nálam a biztosítékot! Miért baj az ha valaki nem élvezi a nagyvárosi életmódot? Miért kötelező mindenkinek urbanizálódnia!? Én pont az ilyen felfogású emberek miatt (sem) bírom Budapestet, akik egyszerűen nem képesek elfogadni, hogy nem mindenki vágyik ám erre az életformára. És nem képesek felfogni, hogy van átmenet a ,, magát sárga földig ivó, állatiasan zabáló" falusi életmód, és a hú de művelt, urbánus, önmegvalósító, modern nagyvárosi ember között?!

Hát akkor élvezd a nagyvárosi életmódot, a sok hasonló gondolkodásuval együtt, egészségedre!

Én alig várom, hogy legyen lehetőségem lelépni innen.