Ha Budapest lakosságának 25%-a a XX. Század elejéhez hasonlóan ma is zsidó származású lenne, kozmopolitább és innovatívabb lenne most a főváros?

A Nobel-díj csak annyit ér, mint az Oscar-díj...

Egyébként a magyarságnak számos tudósa, kutatója, feltalálója volt így is, csak őket - valamilyen érdekes okból - nem sztárolják.

Két példát mondok. A matematikus Bolyai Farkas kétkötetes tanulmányt írt a munkássága összefoglalására Tentamen c. művében. Számos felismerése a modern matematikában is alapvető. Sok egyéb találmánya között már 1839 elején sikerült fekete-fehér fényképet készítenie és rögzítenie, előbb, mint ahogy Daguerre a maga találmányát nyilvánosságra hozta.

A Tentamen függelékeként (Appendix) jelent meg fiának, Bólyai Jánosnak a tér geometriájával foglalkozó, a nem euklideszi, ún. abszolút geometriát megalkotó tanulmánya. Ennek s más - jórészt kéziratban maradt - eredménye alapján ma minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusának tartják.

Jedlik Ányos bencés szerzetes, 1840-től a pesti egyetem tanára, egészen fiatalon, 1828-ban már elektromotort szerkesztett (mindössze két évvel azután, hogy Ohm megalkotta az elektromotorikus törvényt!). Később feltalálta a dinamót, s kora legjobb optikai rácsait készítette. Eszébe sem jutott találmányai ipari hasznosítása, bemutató eszközöknek szánta őket a tanításban. Ő írta az első magyar nyelvű fizikakönyvet.

Írok egy bónuszt is: Kitaibel Pál. Feltárta és leírta a magyarországi növényviágot. Körübelül kétszáz növényt és több állatfajt fedezett fel, több növényfaj a nevét viseli. 180 hazai gyógyvizet elemzett, és állította össze azoknak kézikönyvét. Előállította a klórmeszet, de mint más találmányok, e nélkülözhetetlen anyag sem került hasznosításra a korabeli Magyarországon.

hát, ha a Nobel-díj csak ilyen semmiség, amit csak úgy hozzávágnak az emberhez (főleg a természettudományosok, hiszen itt főleg azokról van szó), akkor hozzám is igazán hozzám vághatnának egyet, jól mutatna a polcomon...

Amúgy meg alap logikai cucc, hogy annak az állításnak, miszerint a magyar feltalálók/világhírű tudósok egy durván nagy része zsidó volt, annak nem egy cáfolata, ha beírsz 3 darab ellenpéldát, hogy de pl. ők sem voltak azok.

Igaziból ezt főleg azért írom, mert Bólyait hoztad fel egyik példának, a matematika pedig véletlenül éppen az én szakterületem, ahol pedig nagyon csúnyán szembeötlő ez a dolog, és emiatt nem bírtam megállni, hogy közbe ne írjak, hogy azért ne felejtsük már ki azt a rengeteg irdatlan koponyát, csak mert a te cáfolatodba nem férnek bele.

Szóval, ja, volt egy Bólyai (sőt, igaziból kettő), aki valóban elég szép eredményeket ért el, nem véletlenül van róla pl. díj is elnevezve. Csak volt mellette még jó néhány világhírű matematikusunk, akkor szintén soroljunk fel.

Kezdjük talán a 20. század egyik legnagyobb hatású matematikusával, Erdős Pállal, akiről aki akár csak matematikához közeli dologgal foglalkozik, az hallott, már csak az Erdős-szám kapcsán is, ami ugye minden matematikusnál számon van tartva, hogy neki mennyi.

Talán folytassuk a sort a kombinatorika másik nagyágyújával, Gallai (eredeti nevén Grünwald) Tiborral.

Ha már kombinatorikai, azon belül is főleg Gráf-elmélet, akkor annak az itthoni iskola megalapítóját se felejtsük ki, Kőnig Dénest, akiről talán annyit elég mondani, hogy az ő és Egerváry eredményei miatt nevezték el később a kombinatorika egyik legalapvetőbb algoritmusát magyar módszernek. Tehát a világon bárhol kombinatorikával, operációkutatással, kombinatorikus optimalizálással foglakozó embereknek mondod, hogy magyarok, akkor rögtön rá fogják vágni, hogy magyar módszer.

Ott volt Szekeres György, aki Erdőssel többek között gyakorlatilag megalapozta a ma Ramsey-tételkörként ismert területet a matematikában.

Talán Neumann Jánost nevét egy laikusnak se kell bemutatnom.

Mellette ott volt egy Turán Pál is, akinek bár elsődlegesen a számelmélet volt a szakterülete, de úgy "mellékesen" kombinatorikában is alkotott elég szépeket.

Szóval ha valaki kombinatorikát (egyetemen mondjuk véges matek, gráfelmélet, extremális gráfelmélet, operációkutatás) tanul, akkor az orrba-szájba ezeknek az embereknek az eredményeit tanulja.

De ha nem csak a számomra oly kedves kombinatorikát és főleg gráfelméletet akarjuk nézni, akkor kezdjük az elején, pl. Arany Dániel nevével. Igen, az az Arany DÁniel, akiről az Arany Dániel matematikai emlékverseny is el van nevezve, és aki megalapította a Kömal-t. Matematikusként is voltak szép eredményei, de legnagyobb hozzájárulása a magyar matematika oktatás terén voltak.

Szintén még az 19. században született, majd a századfordulón/a 20. század első felében tevékenykedett Fejér (eredeti nevén Weisz) Lipót, aki nem csak, hogy saját eredményei alapján volt világhírű, de a magyar matematikai iskola gyakorlatilag egyik megalapítója volt, számtalan világhírű magyar matematikust került ki a kezei közül.

Vagy kortársát, Riesz Frigyest, aki a funkcionálanalízis egyik megalapítója (laikusoknak: ez a matematika egy külön ága, és meglehetősen fontos pl. a kvantumfizikához). Tehát pl. amikor az egyetemen matek szakon funkcionálanalízist tanult az ember, akkor a Riesz-tételt fogja orrba-szájba használni.

Szintén kortársuk Haar Alfréd, akiről többek között a Haar-mértéket nevezték el, ami az egyik alap eszköz a valós függvénytanban, de lehetne említeni a Haar-wavelet-et vagy a Haar-transzformációt is.

Negyedik nagy magyar kortársuk a fent már említett Kőnig Dénes apja, Kőnig Gyula, aki szintén több dologgal foglalkozott, de a halmazelméleti munkássága (pl. Kőnig-tétel), ami miatt kb. minden matematikus, akinek volt valami halmazelméleti órája, ismeri a nevét.

Egy picit fiatalabb (a XX. század legelején született), de még kortársuk volt, és dolgoztak is együtt Kalmár Lászlóval, akinek a neve, ha máshonnan nem, de a Kalmár-László matekversenyről is ismerős lehet.

Ott volt Halmos Pál, aki valószínűségszámításban, statisztikában, funkcionál analízisben ért el kimagasló eredményeket.

Nézzük a tanítványokat: Pólya György, a fentebb már említett Erdős Pál mellett szintén Fejér Lipót tanítványa, akit egyéb eredményei mellett a heurisztikája atyjának tartanak, nem véletlenül nevezték el róla a nemzetközi Society for Industrial and Applied Mathematics (Ipari és Alkalmazott Matematikai Társaság) díját.

Szintén Fejér Lipót, majd később Riesz Frigyes tanítványa volt Rényi Alfréd, akinek szintén voltak gráfelméleti, kombinatorikai eredményei, de elsősorban a valószínűségszámításban jeleskedett. Eredményeire talán jó jelző, hogy a budapesti matematikai intézet ma az ő nevét viseli.

Dettó Fejér-tanítvány volt Szegő Gábor, generációjának egyik legnagyobb analízissel foglalkozó matematikusa.

Aztán ott van Lax Péter, aki a 3 magyar Wolf-díjas egyike (a fent említett Erdős Pál a másik, Lovász László a harmadik, tehát ez bezony 2/3os arány)

De hogy a főleg elméleti matematikával foglalkozók után említsek igazi alkalmazott matematikust is: Kármán Tódor, akit Amerikában csak a szuperszonikus repülés atyjának neveznek, akiről szintén van nemzetközi tudományos díj elnevezve, akiről a légkör és az űr közötti választó vonalat nevezték el, akiről krátereket neveztek el a Marson és a Holdon, bélyeg volt róla, mindenféle kitűntetés, stb.

És akkor az olyanokat már csak mellékesen jegyzem meg, akik már teljesen mint inkább fizikusok, mint matematikusok ismertek: Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede...

Szóval a matekot pont nagyon ne akarjuk ellenpéldának felhozni.

Egy matematikus üdvözlettel.