Mi a baj Károlyi Mihály szobrával a Kossuth téren?

"2010/06/03 - 21:14

Akcióban a jobbikosok

A budapesti jobbikosok, gyászlepellel takarták le az országveszejtő vörös gróf szobrát...

A fővárosi Jobbik elnöksége néhány percre, egy fekete lepellel takarta le Károlyi Mihály szobrát, ezzel jelképesen "eltüntették”. Végső céljuk a szobor végleges száműzése a közterületről.

Czeglédi János, a Jobbik budapesti elnöke a szobor letakarása előtt újságíróknak elmondta: a Parlament tőszomszédságában nem lehet helye egy olyan ember szobrának, akinek óriási szerepe volt a trianoni döntés általi területcsonkításban, és a nagyhatalmak terrordiktátumának sikerében. Károlyi szobrát Varga Imre készítette, és 1975-ben, Károlyi születésének századik évfordulóján állították fel a Parlament közelében. A Jobbik nem vitatja, a műremek művészi értékét, éppen ezért azt nem lerombolását, hanem annak a kommunista mozgalmi szoborparkba történő áthelyezését tartják legcélszerűbbnek. Helyére pedig, hogy a tér ne maradjon művészeti alkotás nélkül, javaslatot tesznek, hogy gróf Tisza István szobra kerüljön a nemzetveszejtő „vörös grófé” helyére.

A Jobbik közleménybe foglalta: „A budapesti Jobbik a városkép-rendezési, kegyeleti és a magyar identitástudat erősítését szolgáló intézkedések, valamint az eljövendő rendeletalkotások során száműzni fogja a magyarok fővárosa közterületeiről azokat a mementókat, amelyek népünk sorstragédiáját előidéző embereket, politikai személyiségeket mutatnak be művészeti, vagy korábban annak minősített alkotások segítségével pozitív példaként a főváros közterületein.”

Czeglédi János úgy fogalmazott, "Károlyi Mihály dicstelen és magyargyűlölő tevékenysége hozzájárult a Tanácsköztársaság hírhedté vált magyarellenes progromrendszerének 133 napig tartó véres rémuralmához is".

Hegedűs Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője elmondta: a trianoni diktátumot Károlyinak "köszönheti" az ország. Van-e még egy olyan ország, amely saját nemzetrontójának emel szobrot az ország háza mellett? - tette fel a költői kérdést.

A Szent Korona Rádió kérdésére válaszolva; - Kezdeményezni fogják, hogy a szobor véglegesen eltűnjön a térről és a budatétényi szoborparkban kapjon méltó elhelyezést. A Károlyi-szobor eltávolítását mind a parlamentben, mind az V. kerületi közgyűlésben kezdeményezik majd.

A Szabadság téren lévő szovjet emlékűnek is a szoborparkban a helye - tette hozzá Hegedűs Tamás, aki elmondta, a szovjet emlékmű helyére visszaállítanák a Trianon-emlékműcsoportot. (Valaha a Szabadság téri Ereklyés Országzászlónkat a Szent István-napi ünnepségek betetőzéseként 1928. augusztus 20-án nemzeti adakozásból avattak fel. A térjelleget gyökeresen megváltoztatták a megszálló szovjet csapatok, a második világháború után. A szovjet városparancsnokság utasítására építették meg a jelenleg is látható obeliszket a tér gyújtópontjában. Ott, ahol annak idején a Szabadság emlékművet tervezték felállítani. Az elszakított területeket ábrázoló szoborcsoportot ledöntötték, az Ereklyés Országzászlót lerombolták, hisz tudjuk, hogy így szólt jelszavuk: a „múltat végképp eltörölni!” - Szerk.)

Terveik közt szerepel, hogy a Dózsa György úton éktelenkedő vastömbök helyére méltó, és szép műremek kerüljön, az ötvenhatos forradalom mártírjainak elmékére. - Czeglédi János, és Hegedűs Tamás elmondták, hogy mindemellett, már korábban elindítottak egy nagy ívű kezdeményezést is, a Regnum Marianum templom visszaépítésének érdekében, melyhez a katolikus egyház egy részének támogatását is megkapták.

A sajtótájékoztató után a politikusok a fekete leplet leemelték Károly Mihály szobráról. Hegedűs Tamás, kérdésünkre reagálva mondta el: A „vörös gróf” nemzetveszejtő politikájának jelentőségéről, és történelmi szerepéről, bármikor szívesen nyilvános vitát is folytatnak a parlamentben, ha valamelyik párt, esetleg megkérdőjelezné a kezdeményezésük megalapozottságát.

(Buncsik Marianna - Szent Korona Rádió)"

Egy történelemtanár gondolatai:

Tulajdonosi hozzájárulását adta a fővárosi közgyűlés a Kossuth téri Károlyi-szobor elbontásához és Siófokon történő elhelyezéséhez az Országház előtti tér átépítése kapcsán. Megrögzött petíciózóink és aláírásgyűjtőink – talán mondanunk is felesleges – azonnal népfrontos akcióba léptek, és hosszan tartó, súlyos „aggódásba” kezdtek, kiállva az állítólagos első köztársasági elnök mellett.

Nos, a vörös gróf soha nem volt semmiféle köztársaság semmiféle elnöke, tekintettel arra, hogy egy kétes egzisztenciákból rekrutálódott, alkotmányjogi értelemben illegitim szervezet, az ún. Nemzeti Tanács tette őt meg „államfőnek”. A baloldal által favorizált és politikai etalonnak tekintett Károlyi valójában mind emberi, mind politikusi képességeit tekintve a középszerűnél is szürkébb, jelentéktelen, kétbalkezes közéleti konjunktúralovag, pontosabban bohóc volt. Kortársai nagyon lesújtóan vélekedtek róla, s a történelmi tényeket, valamint az 1918-1919-es tragikus magyarországi fejleményeket tekintve nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük: teljes joggal.

Tormay Cecile írónő Bujdosó könyv – Feljegyzések 1918-1919-ből című könyvében így emlékezik meg november 16-i – ezen a napon kiáltották ki a puccsisták a „népköztársaságot” – bejegyzésében Károlyi Mihályról: „Olyan tragikus az óra és kínomban mégis nevetnem kellett. Ennél ostobábbat még nem mondott szánalmas emberi dadogás a földön és gonoszabbat is aligha, mert hiszen míg ő pacifizmust szaval, az állig felfegyverzett militarizmus özönlő áradásban tör be Magyarországba. Ostobaság-e ez a beszéd, vagy egy rettentő árulás utolsó szolgálattétele? Bármi legyen is, Károlyi tehetségeit ezután felesleges jellemezni”.

A Horthy-korszak írófejedelme, Herczeg Ferenc véleménye ez volt a családját, nemzetét megtagadó hazaárulóról: „A nemzet méltósága egy degenerált hazardőr kezébe volt letéve. (…) Hogyan oldotta meg Károlyi a legsúlyosabb feladatot, amely valaha magyar államférfi lelkiismeretét terhelte? A kifordított eszű ember csalhatatlanságával pontosan megtette mindannak az ellenkezőjét, amit az ő helyében épelméjű ember megtehetett volna. Abban az órában, midőn nagyobb szükség volt a magyarság katonai erényeire, mint a honfoglalás óta bármikor, lefegyverezte Doberdo védőit (…), midőn a legnagyobb szükség volt a vonzó és összefogó erőre, amely a Szent István-koronából árad, kitördelte a koronát a nemzeti címerből. (…) Károlyi még akkor is elrettentő példaképe maradt az ész nélkül költekező kiskorú grófnak, midőn a feje már kopaszodott, és ő már régen nem a magáét, hanem az ország kincseit prédálta. (…) Midőn magához ragadta a legfőbb hatalmat, a nemzettel szemben azt a kötelességet vállalta, hogy meg fogja védeni az élet és a vagyon biztonságát. Ő azonban csak egy emberi életet és egy vagyont védett meg szomorú bátorsággal: a magáét. Mire már tüzelni kezdett talpa alatt a magyar föld és ő nem bízott már a vörös testőreiben, akiket az udvarias szovjet-kormány bocsátott rendelkezésére, egy csomó kék bankjeggyel a bőröndjében, a csehekhez szökött. Elmondhatjuk róla: nagyúrnak született, félbolond módjára élt és úgy tűnt le, mint egy kalandor. Ez az ember, aki ma is olyan ortográfiával (helyesírással – L. Zs.) ír, mint egy szerényebb polgári házban szolgáló szakácsnő, és aki vezérlő politikus létére sohasem tudott tisztába jönni a magyar közjog alapelveivel, kétségkívül a leggyengébb koponya mindazok közül, akik ezer esztendő óta vezérszerepet vittek a magyar közéletben. Erőssé a lelkiismeretlensége, rettenetessé a dúvad-önzése tette. (…) Tíz nemzedékre való keserűség van abban a gondolatban, hogy Magyarország életének legtragikusabb órájában, midőn szükség lett volna a nagy elődök minden hitére, hazaszeretetére, bölcsességére, bátorságára és ékesszólására, egy politikai szövetkezet cinizmusa ezt a démoni dilettánst taszította ki a világtörténelem színpadjára. Szereplésével kiszámíthatatlan kárt okozott az országnak és olyan mérhetetlen gyalázatot hozott a nemzetre, amit a vér és a könnyek óceánja tudna csak lemosni”.

Károlyi portréját a korszak kiváló történésze, a középkor jeles szakértője, a „népi gondolat” egyik fő ideológusa, Mályusz Elemér a következő karaktervonásokkal árnyalja, nevezetes, A vörös emigráció című, 1931-ben írott munkájában: „…szellemileg erősen korlátolt, önállótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztal mellett zajlott le. Az ilyen embert könnyű orránál fogva vezetni, mert csekély szellemi képessége, és önhittsége egyaránt megakadályozza annak felismerésében, hogy csak eszköz mások kezében. A tömegek félrevezetése végett takargatják hibáit és minden lehetséges alkalommal igyekeznek nimbuszba burkolni”.

Nos, Károlyi valójában egy egoista testi és szellemi nyomorék volt, aki holta napjáig nem tanulta meg a magyar helyesírást, a politika tudományát illetően pedig közönséges analfabéta volt, aki tivornyákra, hazárdjátékokra, fényűző, úri passziókra pazarolta el fékeveszett esztelenséggel hatalmas vagyonát. Ami az 1919. februári kápolnai földosztását illeti, fontos hangsúlyoznunk, hogy a később kommunistává züllött vörös gróf ekkor sem a saját birtokát parcellázta szét a szegénynép között, hiszen arra milliós kártyaadósságai miatt jelzálogjog volt bejegyeztetve hitelezői javára. Egyébként kényúri gőggel illetett „büdös” jelzővel parasztot és zsidót, s mindenkit lenézett: polgárt, nemest, katonát és papot egyaránt.

Miniszterelnökként egyik legelső rendelete az volt, amelynek értelmében 12 ezer koronáról 80 ezer koronára emelte, és – az inflációt kivédendő – előre felvette egész évi fizetését, továbbá a Vöröskereszt kormánybiztosává tette feleségét, Andrássy Katinka grófnőt – akinek emlékei és közlései alapján Kovács András elhíresült, A vörös grófnő című filmjét forgatta, „progresszív”, nagy formátumú, felelős államférfiként mutatva be Károlyit –, és neki miniszteri fizetést utaltatott ki, ám a legsúlyosabb, megbocsáthatatlan, történelmi bűne a történelmi Magyarország államrendszerének lerombolása, a bolsevik terrorrezsim vérgőzös rendszerének és Trianonnak az előkészítése volt.

A vörös gróf az ún. őszirózsás forradalom által teremtett illegitim, „első köztársaságnak” nevezett pszeudo állami formáció feje lett, amelynek alkotmányjogi értelemben semmiféle törvényes alapja nem volt, Magyarországon 1918-1919-ben exlex állapot uralkodott. Hogy ez mennyire így volt, mi sem szemlélteti plasztikusabban, mint a későbbiekben irodalmi Nobel-díjra jelölt, Imre Kertészt írói kvalitásaiban és műveinek esztétikai értékét tekintve bolygóközi távolságokban felülmúló Tormay Cecile fentebb már említett memoárjának következő bejegyzése az „első köztársaság” kikiáltását közvetlenül követő percek utcai közvélekedéséről: „A vidékről véletlenül odavetődött néhány parasztgazda, kopogós csizmában, hallgatagon ment a Belváros felé. A városi néppel szemben ők képviselték egymagukban a nagy Magyarország népét. Aki elmondta nékem, hogyan volt, jó darabon követte őket. A parasztok sokáig mentek szótlanul. Aztán végre az egyik gazda meggondoltan, lassan odaszólt a többihez: – Hát szép dolog ez a köztársaság, de már most azt szeretném tudni, hogy ki lesz a király?” Ez a kis miniatűr életkép minden jogászi csűrés-csavarás és elvont szakmai okfejtés helyett közérthetően fejezi ki az őszirózsás puccs teremtette közjogi állapotok mibenlétét.

A magunk részéről meglehetősen baljós fejleménynek tartjuk ugyanakkor, hogy a jelenkori magyar állam ezen anarchikus és illegitim rezsim jogutódaként definiálja magát. Hiszen mindahhoz, ami hazánkban 1918-1919-ben lezajlott, tengerárnyi szenvedés, tragédiák sorozata és vérözön kapcsolódik. A Károlyi által teremtett októbrista, illetve az azt követő bolsevik politikai rendszer legtalálóbb, s egyben legtömörebb jellemzését Palatinus József adja A szabadkőművesség bűnei című, 1938-ban megjelent könyve bevezető soraiban: „Alig 17 éve múlt annak, hogy a budapesti gyűjtőfogházból kiszabadult szovjet csőcselék a szabadkőműves-radikális zsidóság vak eszközéül feltolt szerencsétlen gróf Károlyi Mihály és internacionalista desperádói által tervszerűen és céltudatosan előkészített őszirózsás forradalma talajából fakadt posványon kifeszítették a vörös téboly kalózhajóinak vitorláit, és 133 napon át Lombroso legtipikusabb gonosztevőit csimborasszói magasságban felülmúló bestialitással rabolva, gyilkolva, az osztálydespotizmusnak olyan hallatlan és gyalázatos terroruralmát oktrojálták (erőszakolták – L. Zs.) szerencsétlen hazánkra, amely örök szégyenfoltja marad a magyar históriának”. No comment…

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

További részletek: [link]

21:04! Szép hosszú leírás, és tele van olyan megoldásokkal, amik azt támasztják alá, hogy az írás elfogult. De most ne menjünk ebbe bele.

Azonban a pár tényszerű megállapításra (és nem hangulatkeltő véleményre) reflektálnék.

- Azt állítják, hogy Károlyi nem volt miniszterelnök, mert nem hivatalosan választották meg. Valóban, de ezt hívják forradalomnak. Ha visszanézel a történelemben, hányszor rúgták fel a magyarok is az alkotmányt, a törvényeket? Gyakorlatilag minden felkelésnél, forradalomnál ez történt (lásd pl. Dózsa v. 1848)

- Károlyi lelépett egy csomó pénzzel. Miért, tán Kossuth mást tett? Miért más a tett megítélése (ráadásul Kossuth kicsit több pénzzel tűnt el)

nneddudgi válaszára:

"A "szovjet kommunizmushoz" meg végképp semmi köze nem volt."

- Nem-e? 1945 után végig kiált a sztálinizmus mellett, nézz utána.

"Azt, hogy "nem akarok katonát látni" nem ô mondta, hanem a hadügyminiszer, aki tleg nagy balfék volt."

- Akit ő nevezett ki. Mellesleg épp azért lett Károlyi a miniszterelnök, mert pacifista hozzáállása miatt az Antant is elfogadta. Az, hogy Trianonból ilyen szerencsétlenül jöttünk ki, az nagy részben az ő pacifista, fegyver helyett tollal való "harcának" köszönhető.

"Viszont sajnos Károlyi sem volt olyan jó politikus, amilyenre akkor szükség lett volna."

- Sigmund Freud ezt írja: "A magyaroknak sok okos grófjuk van, de pont a legbutábbat kellett elnökké választaniuk."

Nem vonom kétségbe Károlyi jószándékát. Liberális, pacifista, Habsburg-ellenes gróf volt, akit más történelmi korban talán Rákóczival vagy az aradi vértanúkkal emlegetnénk együtt. De akkor, ott, és abban a helyzetben a lehető legrosszabb volt.

"mert azt hiszik, ha benyalnak a jobbikosoknak, akkor megmaradhatnak úgy is, hogy továbbra sem kormányoznak."

- Ismered azt a mondást, hogy az ács mindenhol szöget lát...?

"Azt állítják, hogy Károlyi nem volt miniszterelnök, mert nem hivatalosan választották meg. Valóban, de ezt hívják forradalomnak. Ha visszanézel a történelemben, hányszor rúgták fel a magyarok is az alkotmányt, a törvényeket? Gyakorlatilag minden felkelésnél, forradalomnál ez történt (lásd pl. Dózsa v. 1848)"

- Nem, 1848-ban éppen hogy az alkotmányos rendet semmibe vevő Habsburg uralkodó házzal szálltak szembe az alkotmány védelmében.

"Károlyi lelépett egy csomó pénzzel. Miért, tán Kossuth mást tett? Miért más a tett megítélése (ráadásul Kossuth kicsit több pénzzel tűnt el)"

- Ez nem bizonyított tény.