Orbán és a néhai Szlobodan Milosevics. Van hasonlóság a kettő között eszementségben?

Nem rajongok Orbánért, ezt itt többen is tanúsíthatják.

De azért ne hasonlítsuk már egy Milosevicshez...

Pedro

Szlobodan Milosevics személye mutatja, hogy nekünk egy mekkora hazaáruló posztkommunista baloldali elitünk van. A környező országokban mindenhol a volt kommunista vezérek küzdöttek a legvérmesebben saját népükért, szinte már-már a nemzeti szocialistákkal versengve, ilyen akár Ceausescu vagy Fico is. A saját nemzetüket minden fölé tették az ottani exkommunisták.

Nálunk meg az exkommunisták eladták egész országot, és mindenkit fasisztáztak, aki egy kicsit is büszke akart lenni hazájára.

A lényeg nálunk a rendszerváltás nem arról szólt mint a környező országokban, hogy ki tudja jobban védeni, bármilyen eszközzel a nemzeti érdekeket(ebben a kommunista elit megszervezettségével előnyben volt), hanem arról, hogy szükség van e a nemzeti érdekek védelmére, vagy egyáltalán nincs.

A politikai tagolódás ilyettén alakulása miatt, ebből a szempontból pusztán a nemzeti érdekek képviselete miatt(most annak milyenségét nem vizsgálom) valóban egy oldalra krült Orbánt Miloseviccsel, de azért mert a környező országokban még a volt kommunisták is mindent meg akartak tenni hazájukért, nem árulták azt el mint nálunk a Gyurcsány féle hazátlanok.

21:02

"...de azért mert a környező országokban még a volt kommunisták is mindent meg akartak tenni hazájukért,..."

És Milosevics, a "nagy hazafi" ugyan mit tett a szerbekért? Nagy-Jugoszlávia és Nagy-Szerbia álma helyett egy igen kicsi és egyre zsugorodó tönkretett, a világból kiközösített Szerbiát hagyott a népére. Orbán is jó úton jár Magyarország nemzetközi elszigetelésének és gazdasági csődhelyzetbe juttatásának útján :(

Milosevics számára a nemzeti érdekek képviselete ugyanolyan lózung volt csak, mint Orbán esetében. Hatalommániás beteg ember mindkettő. Nekik más nem számít.

ma 00:17

Milosevicset nem akarom védeni, a magyarokat tűzvonalba küldte az összecsapásokban. Mi voltunk a golyófogók.

De mégis hazája érdekében úgymond képes volt az egész világgal is szembefordulni. Mi ezt nem tettünk meg 1920-ban, a lényeg ugyanaz jelentős területektől megfosztott ország. Hogy melyik volt a jobb, az ahogy mi 1920-ban tehetetlenül néztük országunk szétszakítását, vagy az, ahogy ezzel ők a délszláv háborúkban szembementek vitatható. Kellett-e Milosevicsnek küzdenie, vagy hozzánk hasonlóan elszenvedni a beletörődést. (Persze az analógia nem teljesen helyes, hiszen nekünk akkor egy majd 1000 éves államisággal rendelkező országunk volt, kulturális egységben, a délszláv Jugoszlávia egy mesterséges alakulat volt 70 éves, és teljes kulturális differenciáltságban: keresztény, muszlim, ortodox)

Mégis képes volt akár az egész világgal szembefordulni országa érdekében.

Ezt tette Orbán is. De ezt soha nem tették volna meg a mi egykori kommunistáink, hazán érdekeinek képviselete miatt.

Körül lehet nézni, hogyan süllyedtünk mindig a posztommunista hazaáruló "szocialista" kormányaink idején a környező országokhoz képest. 2002 és 2010 közt az egykori kommunista országok közül az első helyről az utolsóra csúsztunk vissza. Szlovákia sehol nem volt hozzánk képest, Románia sem, 2010-re pedig gazdasági mutatók tekintetében mindkettő elhúzott, de a lengyelek, észtek, lettek, litvánok mind, mind. Mert nincs a politikai elitjüknek egy olyan szelete, amely gondolkodás nélkül alárendeli az ország érdekeit a különböző külföldi érdekcsoportok érdekeinek.

#01:19

Kedves válaszoló, abbahagynád a fröcsögést? Igen, tudjuk, hogy te aztán nagyon kommunistaellenes vagy, értékeljük is, de nem kell ám egyfolytában hazaárulózni, posztkommunistázni... Főleg azért, mert a posztkommunisták ott ülnek ám a Fideszben és a KDNP-ben is. Csak régebben elvtársnak szólították egymást, mert akkor éppen az volt az érdekük. Tudod, ez egy ilyen ország. Tegnap annak tapsoltak, ma meg ennek.

Pedro