Magyarország tényleg olyan hely kezd lenni, ahol a szivárvány is fekete-fehér?
Úgy értem, hogy az átlag számára a fiziológiai létet fenntartani is akkora feladat, hogy az élet éltető kissebb örömein már átsiklunk? Hogy monotónikusan kűzdünk a túlélés gyorsvonatán, anélkül hogy lenne időnk, esélyünk, kinézni az ablakán a világunkra.
És ha néha egy egy pillantást vetünk is rá, csak az egyre elhalóbb lepusztulást és a remények elszürkülését tapasztaljuk?
"Egyébként jellemző ez a siránkozás, mindig csak a nyugati életvitelhez hasonlítjuk magunkat. "
Tévedés! Az átlag magyar nem ismeri a nyugati életvitelt, így nem ahhoz viszonyít. Hanem a nyugati felső-középosztály életviteléhez, amit a tévésorozatokban lát. Ha az átlag magyarnak úgy kellene élnie, mint az átlag (nem tévésorozatbeli) amerikainak vagy angolnak, akkor még mindig úgy érezné, hogy "le van maradva a Nyugattól".
"A gond, hogy itt hiába gürizik valaki, a többség úgy sem jut ötről a hatra"
Nem hiszem, hogy egy informatikusnak, gépészmérnöknek vagy közgazdásznak a maguk 300-400 ezres átlagos fizetésével filléres gondjaik lennének.
A minimálbéres segédmunkásokkal más a helyzet, de ők nyugaton sem élnek nagy lábon.
"de ők nyugaton sem élnek nagy lábon"
Senki nem mondta, hogy nagylábon élnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!