Miért szorul magyarország élelmiszer behozatalra?

Mert szétverték a termelési szerkezetet.

A mezőgazdaságban fontos hogy az egymásra rakódó költségek hogy alakulnak.

1, üzemanyag árak "nincs állami kedvezmény ami sok országban van"

2, A műtrágya és egyébb növényvédőszer stb gyártását átvették a külföldiek, és egy jelentős részét meg is szüntették hogy elkerüljék a konkurenciát, így kivásároltak sokszor.

Az az, sokkal magasabb a beszerzési ár.

3, Hatalmasat csökkent a termelési volume, az az kevesebbet előállítani drágább.

4, Nem jó a termőföldjeink felosztása, és az állami földeket valami érthetettlen okból nem akarják termelésre fogni. Direkt termelés amikor élből termelnek, és föld csere, amikor egy gazda becseréli a földjeit az államéval hogy ne szétszórva lehessen. Ennek az egyenes következménye hogy nincsenek szövetkezetek szövetkezések, az az nem vesz közösen pld 5 db 500 hektáros gazda 1 kombánjt hanem bérbe arattat. "csal 1 pld"

Illetve a feldolgozó ipart is kivásárólták a külföldiek és kivitték egy jelentős részét a termelésnek, aminek a következménye hogy az ottani termékeket dolgozzák fel.

A ker multik is felelősek, hiszen ide a szemetet hozzák 80% ban,amivel nemlehet versenyezni. Mivel az Eu s élelmiszer törvény sokkal engedékenyebb mint a magyar, egy fúrcsa helyzet állt elő. "Minden szemét bejöhet, de mi nem csinálhatunk szemetet.

Persze sok oka van, hiszen a mezőgazdaság egy élő gazdasági forma, aminek ha a lépcsőzetességéből kiütnek egy egy fogat már az egész rendszer billen.

Helyer kellene állítani, és a termelésünk akár meg is triplázódhatna.

Amit meg is termelünk, jórészt megy külföldre.

Mi meg esszük a kínai fokhagymát, lengyel burgonyát, marokkói paprikát, argentín szarvasmarhát.

Egy olyan országban, aminek simán el kellene látnia magát a mezőgazdaságból! Sőt...

Nonszensz!

Nem szorulna behozatalra Magyarország gyakorlatilag semmiből sem.

Lényegében alapvető szükségleti cikkekből önellátóak vagyunk. Olyan dolgokból szorulunk behozatalra, ami alapető szükségleti cikk.

Cerébe kivisszük az országból a valóban nélkülözhetetlen szükségleti cikkekket...

Tehát mindenféle drága eektronikai kütyüért, és luxuscikkekért magyar élelmiszert, adunk ki (persze csak a példa kedvéért), mert ugye az itt terem, míg sok dolog nemállítható elő nálunk.

Pedig lényegében egy valós összeomlás megmutatná, hogy egy kiló krumpli, vagy egy plazmatévé ér-e többet.

A krumpli ugyanis szemben a tv-vel, ehető.

Helmet válasza:

Hát persze !!

Csak a tejhez hasonló szlovák és lengyel termékekről ne beszéljünk, a szójás tescó trapiata ami szintén szlovák, és lehetne a sort bővíteni rengeteg magyar cimkés termékkel ami csak látszatra magyar.

Ma a multik 60% ba külföldi élelmiszerek árúsítanak, amit meg valahogy csak behoznak!

Persze, szeretünk tonhalat enni, meg a banán sem terem meg. Ez igaz.

De ezek nem is alapvető, mindennap fogyasztott élelmiszerek! Itt nem ezekről van szó.

Miért kell külföldi hagymát, paprikát ennünk, miért kell sóvárogni a makói hagyma, kalocsai paprika után? Miközben a boltokban csak a marokkói, kínai, cseh, stb. vackokat lehet megkapni? És maximum annak örülhetünk, hogy legalább itt csomagolták, legalább pár embernek munkát adtak!

Emellett ha elmegyek az alföldre, megdöbbentő látvány fogad, embermagasságú, többéves gaz a földek jó részén!!!

Én egyébként ennél a kormánynál hallottam először, hogy tudják mi az az export-import mérleg. Ha a fogyasztó nem látja be magától, hogy keresse a hazait, akkor kormányzati intézkedésekkel kell befolyásolni, hogy hány %-ban legyen itthoni termék a polcon.

A kérdésben még a termelők életszínvonaláról esik szó. Ezzel nincs semmi gond, általában jól élnek, de mint minden üzletben ebben is vannak vesztesek. Nyilván nem a "zsíros" gazdát mutogatják a híradóba, hanem azt amelyiknek éppen elvitte a fagy vagy az aszály a termést.

Ettől függetlenül mezőgazdasági technológiában bőven lenne mit fejlődni, mert borzasztó az amikor a 8 általánost végzet pénzes paraszt nyomja ki eszetlenül a brutális vegyszereket a földekre.

Én inkább ott látom a problémát, hogy senki nem akar már gazdálkodni. De nem hibáztatom őket, megértem, én sem élnék nagyon vidékei helyen, nem lenne kedvem ehhez a nem túl érdekes munkához, hogy be a traktorba, szántani-vetni, róni a kilométereket.

Egyik ismerősömék is nagy gazdaságot visznek, de már idősödnek, persze ezt a nagyot úgy kell érteni, hogy igazán nem gazdagok, de nagyon szépen élnek, a gyerekeiket, akik már felnőttek hozzásegítették lakáshoz, üdülni is van pénz, mindezt malacozásból, ill. földekből.

De az ő fiaik már nem fogják ezt csinálni, mindannyian városi életre, munkára vágynak, nem arra, hogy irány ki a földekre, meg a disznók közé ganajászni, etetni, hallgatni a röfögést.