Magyarországon miért nincs akkora jólét, mint Nyugat-Európában?

Ha egy szóval kellene válaszolni, akkor a válasz a "szocializmus" lenne.

Magyarország egy főre jutó GDP-je osztva Ausztria egy főre jutó GDP-jével:

1937: 0,80

1948: 0,80

1955: 0,61

1965: 0,57

1980: 0,46

1990: 0,38

A rendszerváltás után az átalakulás éveiben tovább folytatódott a leszakadás:

1993: 0,32

Ami még mindig a szocializmus utóhatása.

Ezután lassú felzárkózás kezdődött, ami 2004 után megtorpant. Most is csak ott tartunk, mint 1990-ben.

2000: 0,34

2005: 0,40

2008: 0,39

Aki ezt a "Kádár idején milyen jó" idiotizmust nyomatja, az csak azt felejti el, hogy ebben az időben húzott el mellettünk fél Európa. 1950-ben Magyarország fejlettebb volt pl. Spanyolországnál, Görögországnál és Portugáliánál, és nem volt nagyon lemaradva Olaszországtól, Finnországtól és Írországtól. A 60-as évek során lehagyott minket Spanyolország, Portugália és Görögország, a másik 3 pedig messze elhúzott tőlünk. A "kádári aranykorban" ugyebár.

A kádári aranykor csodáiról még annyit, hogy 1970-ben pl. 200 ezer autó volt az országban, ennek majdnem fele Budapesten. Vagyis vidéken 100 emberre jutott egy autó. Hasonló volt a helyzet a telefonokkal. Ugyan a 80-as években már tényleg hozzájutottak az emberek az autóhoz, tanácsi lakáshoz, tévéhez stb., de eközben már az ország a csőd felé haladt. Ideje lenne így 20 évvel a rendszerváltás után már leakadni erről a "de jó volt a Kádár-korszak" őrületről. Volt kb. 15 relatíve "jó" év, aminek azóta is isszuk a levét.

"sikerével nem fog rajtunk segíteni, hanem inkább megtapos majd vele minket. "

Miért taposna meg téged bárki a sikereivel?

Én úgy örülök, ha sikeres és boldog embereket látok, nem mindig csak a savanyú, panaszkodó, elégedetlenkedőket.

Az agyamra megy már, hogy mindenki csak sír és sír, és panaszkodik vég nélkül.

Bár több olyan embert látnék, aki sikeres, elégedett és boldog!

„Ez mekkora igazság! Csak az a baj, hogy egyedül hiába vagy, hiába próbálsz úgy élni, hogy másoknak is jó legyen, ha azok el akarnak taposni... Nincs más megoldás, mint átmenni a másik terembe, azaz kiköltözni nyugatra, ahol van kultúrája az egymást való segítésnek. Nálunk csak az egymást való gáncsolásnak van...”

Én ezt visszautasítom, és kezd elegem lenni abból hogy ilyen aljas, rosszindulatú, irigy népnek állítják be a magyarokat. Nem tudom hogy Budapesten mi folyik, de biztosíthatlak afelől, hogy sem nálunk, sem a környéken nem jellemző ez a mentalitás, sem pedig az ilyen vádaskodás.

Nem tudom elképzelni, hogy külföldön miféle segítség az, amivel az itteni fizetések többszöröséhez juttatja őket, illetve itt milyen gáncsolás folyik, ami miatt közel nem olyan az életszínvonal?

Kis segítséget kérnék ebben a kérdésben, mivel kéne segítenem mondjuk a szomszédot, hogy német színvonalon éljen? Ha a fizetésem egészét odaadom, az még mindig a német alatt lesz, az övével együtt is.

Ez az egész nagyrészt nem több, mint rágalom.

Egyszerű!

A német termelékenységnek a magyak kb 70-75%-a.

A német béreknek a magyar kb a 20-25% -a.

Akkor valahová el megy a pénz, amiből a gazdaságunk működhetne. Amiből adóságot lehetne csökkenteni.

stb

„úgy látszik valami (talán a magyar, sőt a keleti mentalitás) ezt akadályozza”

Na jól van most már...

16:45:

"Nem tudom hogy Budapesten mi folyik,"

Akkor tapasztald. Ha 2 hónapig itt vagy, itt dolgozol, átlátod majd, miért is tart itt ez az ország!

„Egyszerű!

A német termelékenységnek a magyak kb 70-75%-a.

A német béreknek a magyar kb a 20-25% -a.

Akkor valahová el megy a pénz, amiből a gazdaságunk működhetne. Amiből adóságot lehetne csökkenteni.”

Nincs ebben semmi bonyolult, a külföldi, jó termelékenységű cégek nem tartják itt a tőkét, a kevés hazainál (annál a kevésnél ami még maradt) pedig sok esetben nem történtek olyan fejlesztések, amik olyan jövedelmezőséget tennének lehetővé, mint a nyugatiak esetén.

A probléma egyértelműen politikai, ugyanis a hazai vállalkozások helyett a külföldi nagytőkét részesíti előnyben, sok esetben milliárdos támogatásokkal is. Maga a gazdasági környezet sem a legjobb.

A privatizációval olyan bevételi forrásoktól esett el az állam, amit adó formájában soha nem lát viszont, ráadásul legtöbb esetben megkérdőjelezhető hogy mennyire reális összegen cserélt gazdát az állami tulajdon, tehát nem éppen korrupciómentes üzletekről van szó.

Most is rohadt sokba kerül az országnak a korrupció, elég csak az utóbbi időben felszínre került dolgokra gondolni.

A törvények sem állnak eléggé a munkavállalók oldalán, meg úgy általában nem nekünk kedveznek, lásd például a bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét.

Stb, stb.

„Akkor tapasztald. Ha 2 hónapig itt vagy, itt dolgozol, átlátod majd, miért is tart itt ez az ország!”

Kíváncsian hallgatom, mondhatod!