Mit szólnátok hozzá, hogyha az állam létrehozna egy új társadalmi osztályt, akik el lennének látva mindenben az állam által, de cserébe "tartalékosként" bármilyen feladatot el kéne vállalniuk, amire az államnak éppen szüksége van?

És minek vonulnál be egy központba, amit soha többé nem hagyhatsz el?

Vagy mik azok a minimális életkörülmények?

Jó hogy nem kibucokat hozzon létre az állam!

Az államnak nem a feladata az állampolgárokat eltartani.

Az államnak a lehetőség megteremtése a feladata, hogy az állampolgárok eltartsák magukat, és minnél magasabb szinvonalon élhessenek kihasználva a lehetőségeiket.

" Ma az a baj, hogy az állam a társadalom számára közel nem nyújt akkora segítséget, hogy a széles társadalmi rétegek fejlődőképes módon termeljenek és annak a gyümölcséből fejlődhessenek. Ezért a hibáért az államnak sok sok szoc juttatással kell fizetnie, ami visszahat a lehetőségei korlátozására is.

Az elmúlt 22 évben még nem vol olyan kormányunk, ami az ország lehetőségeit, adottságait, mérlegelve, a politikai hatalmon túllátva vezette volna az országot.

ez olyan katonaság féle?

az biztos, hogy nagy problémákat hozna, ha 14 éves kortól "nem kell tanulni és dolgozni"

akkor a "villámkiképzés" is komoly mentális akadályokba ütközne, valamint számos emberi problémát vetne fel

(az unalom is nagy bajokat okozhat)

tanulni nagyon kell - és amellett lehetne egy ilyen villámkiképzésre rendelkezésreálló katasztrófa elhárító-csapat.

szóval 14 évesen, amikor zero élettapasztalatod van, hülye vagy mint a föld, egyértelműen nem alapítottál családot, nincs feleséged/jegyesed. Bevonulnál valahova, ahol ismét gyerek vagy (nem csinálsz semmit, és a "szülő" eltart) csak azért, hogy aztán elrontsd/meg se csináld a feladatot amit kiosztanak neked? Hát nem hiszem hogy ez jó:D

Továbbá hiába vagy atomfizikus, ha nincs megfelelő fizikumod egy munkát ellátni, vagy te vagy a világ legerősebb embere, de hülye mint a föld.

Mellesleg, ha szükség van pótemberre, akkor nincs idő villámkiképzésre, akkor menni kell, a munka/szükség nem vár. Egy embert meg nem lehet mindenre kiképezni:/ Meg se éri.

Hú, kiráz a hideg, ha ezekre a "tartalékosokra" gondolok.

Egyből olyan veszélyben érezném magam, hogy rohannék innen el, észt veszejtve...

Értem én a nagy segítőszándékot is, a bizonytalanságtól való félelmet is.

Az előbbit, jobb ha hozzáértőkre bízzuk, van belőlük rendesen.

Az utóbbihoz: mindenki bizonytalannak érzi magát, akinek nincs megfelelő tudása, mert nem tudja mit kezdjen magával, mit kezdjen a környezetével. Ők azok, akik utálják a változást, mert az azt jelent, valamit megint meg kell tanulni. Önállóságuk csekély, mástól várják a megoldást.

Pedig a megoldás kulcsa a minőségi tanulásban van.

Hogy itt mégis sok embernek nem jó? Ez is csak az előbbi alapján oldódik meg. Okos(abb) emberek olyan vezetőket választanak, akik az ő érdekeiket képviselik. Folyamatosan ellenőrzik a folyamatokat és beavatkoznak, ha kell. Nem dőlnek be a meséknek, mert felismerik a hamisságát. És legfőképpen megtanulnak együttműködni, mert az a tempó kulcsa.