Orbán viktor hazudott, vagy "Nem bontotta ki az igazság minden részletét"?

Ez igazán megtisztelő, de sajnos nem vállalnám el.

Részben azért, mert nincsen olyan párt, amihez jószívvel tudnék csatlakozni, részben azért, mert azt gondolom, hogy magával a "rendszerrel" annaka felépítésével van a hiba, másrészt én inkább szociális, és gyermekvédelmi vonalra készülök, abban reménykedve, hogy talán a következő generáció lehet képes azokon a romokon valamit kezdeni, amit a mostaniak hátrahagynak majd.

Esetleg gonolj arra, hogy a mostani parlamenti rendszer is eleve lyan, hogy csak olyanok juthatnak vezető pozícióba, akik egyaránt korrumpálhatóak, megvesztegethetőek, megzsarolhatóak. Olyan ember, akinek tiszta szándékai, becsületes, egyenes gondolatai lennének, az eleve be sem kerülhet.

A kontraszelekció számtalan lépcsője erről gondoskodik.

Ma is ez megy. Hallgatólagos megegyezés van arról, hogy egymás embereit nem nagyon kóstolgatják, csak éppen annyira, amennyi cirkusszal a nép beéri. Cserébe majd a másik oldalról is csak akkor "dobnak be valamit", ha éppena figyelmet kell valamiről elterelni.

Sajnos nem vagyok elég gerinctelen a politizáláshoz.

Szóval lényegében eleve csak olyan jut el "addig" aki már eleve "elkurvult" ahhoz, hogy bevegyék a "kuplerájba".

Szerintem Orbán sem lehetett addig miniszterelnök, ameddig a Gyurcsány Feri "futtatói" partiba nem vágták a púzóját.

Nincs más megoldás, mint a nemzeti radikalizmus.

Tulajdonképpen ez a parlamenti "kártyapakli" ez olyan, amit nem mikeverünk, nem mi osztunk.

Mi csak lesünk, hogy ebből a "pakliból" mindíg olyan pocsék a lapjárás.

Cinkelt az egész pakli. Nekünk innen jó lapot osztani soha senki nem fog.

Nemzeti radikalizmus alatt sem feltétlenül a parlamentáris utat értem. Ezektől mi semmi jóra nem számíthatunk. Csak akik nemzetben gondolkodnak, azok számíthatnak egymásra, nekik nekünk kellene "radikálisan" máshogy hozzáállnunk a kérdéshez.

Sajnos még mindíg képesek megosztani minket napi politikai, gazdasági érdekek mentén, pedig itt kilencmillio ember érdeke áll szemben ötszázezer másik érdekével.

Ezt persze sokan csak most kezdik észrevenni, de hát ez van. Az idő nekünk dolgozik, úgylátszik minden tévutat be kell járnunk ahhoz, hogy a valós nemzeti egység kialakuljon. Illetve ha már kialakult, akkor abba az irányba forduljon, amerre az egész közösség igénye kívánja, nem pedig arra, amerre szűkebb érdekcsoportok diktálják.

Lehet persze az is, hogy a jelenlegi nemzeti radikálisok felfordítanák ezt a rendszert, de sokaknak (és egyre többeknek) nincsen mit veszíteni. Lassan eljutunk oda, hogy az is kész nyereség lesz, ha a romokon építhetünk valami újat és nem vén öreg fejjel fog a nyakunkba dőlni az egész.