A vonatjegy-árak többszörösei a Kádár-rendszerbelieknek, a MÁV színvonala mégis rosszabb, mint akkor, annyit kivéve, hogy lett InterCity. Hova tűnik el ez a sok pénz?

Intercity is volt a Kádár-rendszerben, csak akkor nem nagyzoltak, és egyszerűen gyorsvonatnak, vagy később valamilyen expressznek hívták.

Tényleg elgondolkodtató, amit írsz, mert egy vonatnál a legfontosabb a menetidő, és az Bécset leszámítva mindenütt ugyanannyi mint 30-40, sőt 50-60 éve volt, illetve a mellékvonalakon a pálya lepukkanása miatt inkább hosszabb. És a Kádár-korszakhoz képest az átlag vonatokon elképesztő a kosz, a mellékvonalakon ritkábbak a vonatok és rosszabb a menetrend. Valahogy nekem se áll ez össze. Akkor nyilván nem volt még közbeszerzés, meg privatizáció, azaz nem loptak ki súlyos 10 és 100 milliárdokat a kasszából.

Akkor a Szovjetunióból szinte ingyen jött a vas, az áram, az olaj.

Ezt se feledjük.

Meg tegyük hozzá, hogy a Kádár-korszakban nem igazán emlegették, hogy mennyi pénzt nyomattak bele a cégbe (és jóóóóval többet, mint most...) mivel a hátunk mögött volt a Szovjetunió, aki tudta pénzelni az elképzelhetetlenül idealista szintre felduzzasztott dolgokat.

Szerinted mi a fenéért volt az, hogy akkor szinte mindenki dolgozott? Nem azért, mert annyival több munkahely volt, hanem egyszerűen azért, mert amit egy ember is meg tudott volna csinálni, azt nyolcan csinálták. Így sokkal könnyebb volt rendben tartani a dolgokat. Meg, az is igazság, hogy a mocskot nem a MÁV-osok csinálták, és csinálják, hanem az utasok. Én még nem láttam kalauzt szétvágni az üléshuzatot, se összefirkálni, vagy betörni az üveget, ellenben sajnos utast már láttam. És mindenki elfordítja a fejét, és nem szól, aztán szívjuk a fogunkat amikor ezt velünk, a néma tömeggel fizettetik ki. Régen ha valaki ilyet csinál, rászólnak, sőt, megjön a rendőr is, és pofánvágja, és többet nem csinálja.

Nem mondom, hogy az volt a jó, de ne hasonlítsuk már a kádár-korszakbeli dolgokat a maihoz! Teljesen más gazdasági, anyagi helyzet van az országban.

A másik meg, amit szintén említettek: régen szinte ingyen volt az olaj, a vas, az áram, szinte minden, ami a vasúthoz kell, most meg kemény pénzeket kell fizetni érte. Kevesebb bevételből.

Korrupció meg régen éppen ugyanígy volt, csak akkor a kedves elvtársak nem verték nagydobra, meg az újság sem ezzel foglalkozott, pár, cirkuszként felkoncolt embert kivéve.

Szétszedték a MÁV-ot több KFT-re. Mindegyiknek van vezérigazgatója,és stábja. Mindegyik magas fizetést kap,prémiumokat,ha leváltják őket,akkor több millió végkielégítést.

A kisárú forgalmaz pedig átadták a Volánnak,mert az akkori Máv vezér fia volt a Volán főnöke.

A Kádár rendszerben,ha egy cég veszteséges volt,senki,még a főnökök sem kaphattak jutalmat vagy prémiumot. Végkielégítés ismeretlen fogalom volt.

Ezeket kellene megszüntetni,akkor több jutna a működtetésre.

Ha az árakat vinnék le, az csak azt eredményezné, hogy a vasút egyszerűen a szociális háló részét képezné közszolgáltatás helyett, úgy mint egyes latin-amerikai és afrikai országokban, ahol vonattal csak a társadalom legszegényebb rétegei, a nincstelenek utaznak, mindenki más buszra száll. Ez sehová sem vezet, nem európai megoldás.

A MÁV a Kádár-rendszer folyamán sem volt egyforma színvonalú. Az 1960-as évek végéig eléggé elmaradott szolgáltatást nyújtott, a látványos fejlődés az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció elfogadása után indult be: a kisforgalmú, elavult mellékvonalakat, kisvasutakat elkezdték felszámolni, ugyanakkor megindult a dízel- és villamos mozdonyok, korszerű személykocsik, motorvonatok forgalomba állítása, a pályák villamosítása, kétvágányúsítása, a sebesség növelése. Ez a fejlődés az 1980-as évek elejéig tartott, aztán kifulladt, és azóta sem igen történt semmi pozitív változás ezen a téren.

Egyébként egyetértek azzal, hogy az 1980-as években a MÁV még összehasonlíthatatlanul jobb színvonalú szolgáltatást nyújtott, mint ma. DE ismétlem, akkor sem volt minden rózsaszínű: 1982-ben például a tarifákat 100 százalékkal emelték fel, ami akkor is sokakat érzékenyen érintett.

A MÁV rendbetételére, felzárkóztatására pénz kellene, a vasúton terpeszkedő hatalmas bürokráciát, vízfejet fel kellene számolni, rengeteg embert el kellene bocsátani, számos, a múltban gyökerező előjogot kellene eltörölni, a veszteséges vonalakat be kellene zárni. De ezt persze, hogy senki sem meri felvállalni. Amíg ez meg nem történik, és a MÁV szolgáltatásait nem a 21. századi igények kiszolgálásához igazítják, a fejlesztésekre elkülönített pénzeket nem a vasútnak azokra a szegmenseire költik, amelyekre most is van igény, addig nem lesz semmi változás.

Pesszimista vagyok ezen a téren, sajnos.