Normális az, hogy nálam 200-szor keres többet pl. a kormányszóvivő? Mivel lehet ekkora aránytalanságot magyarázni? Helyes ez így? Ennyivel ha megszakad, akkor sem dolgozik többet, sőt, a felelőssége sem ennyiszeres.

Dehogy szégyellem! GYÓGYPEDAGÓGUS vagyok, halmozottan sérült (autista-értelmi-mozgás-beszéd-látás stb. fogyatékkal küzdő) gyerekeket nevelek.

Csakhogy. Mi adja egy munka értékét? Az, hogy mekkora rá a piacon a kereslet? És, ha kicsi (mert esetemben –szerencsére- nincs akkora), akkor már értéktelenebbé is válik? Szerinted ezt mondja az a szülő is, akinek sérült gyereke született és égető szüksége van szakemberre? Egyáltalán ki dönti el, hogy mi az érték, mi az értékesebb? Ti erre feljogosítva érzitek magatokat?

És, ha már itt tartunk, hiába tanultam annyit, mint pl. egy mérnök (4 év főiskola, 2 év szakvizsga, 2 év mesterképzés).

„Itt még egy kukázó is elvárná hogy legalább annyit keressen mint egy vezető vagy egy mérnök, kutató, vagy sebész. Nonszensz.” Beszélt itt valaki ilyesmiről? Figyelmedbe ajánlom előző kommentem utolsó pár sorát!

Nem érzelmi dolgokkal jöttem, kérdésekkel. (Viszont nem minősítgetem a hozzászólókat. Ez tűnhet „érzelminek”.)

Forradalomra: 3. oldali komment utolsó zárójeles sora...