Valamirevaló magyar település nem létezhet Trianon emlékmű nélkül?

Nálunk nincs.

És bár történelem szakot végeztem, szerintem azért már "elég" Trianonból. Persze nagy csapás volt, fájdalom, de most olyan 20-30 évesek gyűlölködnek miatta, aki fel sem tudják fogni, mit is jelentett az akkor élőknek.

Utálják miatta a franciákat, románokat.... nem a ma élők tehetnek róla, és nem is az akkori emberek, hanem a politikai vezetés, a tárgyaláson résztvevők.

Na most ez egy eléggé összetett kérdés volt. Lenin nem értem, hogy jött Trianonhoz (kortársak voltak, legfeljebb ezt tudom elképzelni összekötő kapocsként - Szent István és Elvis Presley esetében meg már ezt sem). Mivel a kérdés alapvetően a Trianon-emlékművekre vonatkozik, ezért a többit most hanyagoljuk.

Egyfelől, (tudom, ez közhely) Trianon a magyar nemzet legnagyobb tragédiája. Nem az egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb. A tatárjárást simán kihevertük, Mohács után még csak-csak megvoltunk, Trianonban azonban kivégeztettük magunkat. Magunkat, merthogy ezt mi csináltuk magunknak. Ráadásul azóta sem mozdítottuk a kisujjunkat sem azért, hogy valamit visszakapjunk, mindig csak siránkozni tudtunk.

Tehát, ilyen tragédiákat nem szabad elfelejteni, de nem elég csupán emlékműveket állítani és azokat minden év június 4-én megkoszorúzni, hanem végre a romantikus ködöt eloszlatva meg kell keresni az igazságot (ahelyett, hogy folyton köcsögrománozunk), és levonni belőle a tanulságot, hogy soha még egyszer ilyen ne fordulhasson elő.

Másfelől, ez az egy-két éves Trianon-őrület abszolút politikai célzatú. Ez egyszerűen undorító. A különböző, magukat nemzeti radikálisnak nevező pártok, mozgalmak, kocsmai asztaltársaságok körében már régóta fő téma (gyakorlatilag az egész eszméjük eköré épül). Ez azonban az évek folyamán mindig megmaradt tüntetések, kocsmai beszélgetések szintjén.

Aztán 2009-ben jöttek az EP-választások, ahol a Jobbik bekerült a köztudatba. A Fidesz persze elkezdett attól félni, hogy hátha ezek miatt nem alakíthatnak kormányt (persze azóta láthatjuk, hogy ezt a "veszélyt" sikeresen elhárították), ezért mindent megtett azért, hogy a Jobbik szavazóit elhappolja. Akár a legradikálisabb Trianon-mániásokat is, ezeket pedig ugye csak a Trianon-kérdés felvállalásával lehet megnyerni (ha meg lehet egyáltalán, de egy próbát mindenképpen megért). A Trianon-kérdést és a határon túli magyarok kérdését tokkal-vonóval lenyúlták a Jobbiktól. Ennek tudható be, hogy tulajdonképpen minden fideszes polgármesterrel bíró városban Trianon-emlékművet állítottak az utóbbi egy évben. Ezt sok helyütt annyira elsiették, hogy semmi ötlet nincs benne, és látszólag pénzt sem sokat áldoztak rá (se egy "Nagy-Magyarország"-alakú márványkő, se egy "életfa", csak egy nemzetiszínű szalaggal átkötött kopjafa, amelybe azt a bizonyos dátumot vésték bele). Ez árulkodik arról is, hogy mennyire fontos nekik a kérdés valójában.

Összességében tehát elmondható, hogy ez a mai Trianon-őrület az összes szerveződés részéről undorító módon politikai célokra használtatik ki, és ez teljesen eltakarja a lényegét: hogy legjobb "felhasználása" ugyanaz lenne, mint az összes többi történelmi eseménynek - le lehetne vonni belőle a tanulságot. Mint a La Fontaine-mesék végén: moralité?

Ez a trianonkodás szerintem inkább azért fontos, mert egy összetartozni törekvő csoportnak szüksége van történelmi fordulópontokra, viszonyítási, igazodási lehetőségekre.

Erre a szerepre leginkább a nagy történelmi események, nemzeti sorstragédiák alkalmasak, illetve a nagy nemzeti sikerek, (amelyek nálunk elmaradtak).

Ezért van az amerikaiaknál "hálaadás". Nálunk is lehetne, hogyha sikerült volna elszakadnunk valahonnan a saját erőnkből.

Sajnos nem sikerült, és ezért van egy Trianonunk a nemzeti "félmúltból".

Nem megérteni akarjákm mert nem filozófus a többség, de nem is tanulságot próbálnak levonni.

Egyszerűen elég jelentős ahhoz, hogy a saját önmeghatározásukat segítsék vele, és ez valakiknek fontos.

Sokaknak egyszerű következtetés, hogy mi vagyunk az áldozatok egyedül, és mi jobbak vagyunk, mert a bitangok vettek el tőlünk, és nem mi őtőlük.