30 percesek lesznek a tanórák? (link)

És akkor hogy fognak csengetni? Mert a harminc perces órák csengetései valahogy nagyon nem fognak egybeesni a negyvenöt perces órákéval (hiszen ugye csak az alsósoknak lesz 30 perces az óra). Arról nem is beszélve, hogy mikor a felsősöknek van órájuk, akkor az alsósok hangoskodnak a folyosón, mikor az alsósoknak van óra, akkor pedig a felsősök.

Plusz, ha már itt tartunk: így nem alsóban lesz megterhelő 45 percet végigülni, hanem felsőben átszokni erre. Ugyanott tartunk.

Szerintem ki lehet próbálni, hátha jó sül ki belőle. Igaz, én nem emlékszem, h kisiskolás koromban (99-ben kezdtem az első osztályt) túl sok lett volna a 45 perc, az időérzék inkább csak később alakul ki. Plusz úgy gondolom, hogy az oktatón múlik, hogy mennyire unják a gyerekek az órát.

Ráadásul a nagyszünet és a napközi pont elég, hogy a gyerekek kitombolják magukat.

De én azt mondom, hogy ezt is ki kell próbálni, hátha így jobban megtanulnak írni-olvasni, számolni a gyerekek.

ma 14:57

Az általános iskolai oktatás nem 30 percig tartana, hanem továbbra is 8 évig.

Na, Rózsika néni megint alkotott. Amilyen agymenései vannak ennek a nőnek, csodálom, hogy még nem lőtte le senki. De most komolyan. Néha még a 45 perc sem elég arra, hogy bármit meg lehessen tanítani, nem, hogy 30. És majd 30 percenként meg 45 percenként is csengetni fognak? Az alsósoknak meg a felsősöknek külön? Nehogy már. Aztán ötödikben meg megy majd a cirkusz, hogy a gyerek nem tud egy helyben ülni 45 percig.

Amúgy nincs semmi köze a 45 percnek az olvasás tanulásához. Ehhez annak van köze, hogy karácsonyig a tanárnak meg KELL tanítani az összes betűt a gyerekeknek, mert ha nem megy, akkor az rossz tanár. És senkit nem érdekel, hogy nem érti a fél osztály.

Idézet az interjúból:

"45 perc helyett akár 30 percesek legyenek az órák az alsó tagozaton, természetesen megfelelő időbeszámítással. Régi problémája a közoktatásnak, hogy a hatéves gyerekek 45 perces órákat nem képesek végigülni."

Tehát az elképzelés _csak_ alsó tagozatra vonatkozik. Technikailag valóban nehéz lehet kivitelezni, hogy eltér a felső tagozat csengetési rendjétől.

De ez a rendszer több előnnyel is járna, ill. az alsós 30 perc után a felsős 45 percre átállni nem akkora probléma szerintem, mint amekkorának látszik elsőre.

Mégpedig a következők miatt:

Jelenleg az óvodából érkező gyerekek, akik ott viszonylag szabadon mozoghattak egész nap, az iskolában hirtelen, minden átmenet nélkül 45 percet kénytelenek végigülni. Mindezt 6 - 7 évesen, amikor még sokkal nagyobb a mozgásigényük, mint későbbi életkorokban.

/Persze jó esetben, normális tanító nem követeli meg a teljes mozdulatlanságot és a síri csendet; még jobb esetben pedig időnként "meg is mozgatja" a gyerekeket órán, de ez sajnos nem túl általános./

Ehhez képest (0 percről 45-re, ~7 évesen) sokkal kisebb terhelés a 30 percről 45-re való átállás; ráadásul mindez 10 - 11 éves korban történne, amikor már kisebb a mozgásigény, továbbá a figyelemtartás is jobb.

Szakirányú vizsgálatok, megfigyelések, kutatások alapján életkori sajátossága az iskolába kerülő gyerekeknek (az átlagnak), hogy kb. 15 - 25 percig képesek tudatosan figyelni valamire. A kisebb-nagyobb figyelemzavarral küzdők még ennél is kevesebbre; többre pedig csak igen kevesen.

Tehát a tanulók többsége egyszerűen képtelen 45 percig figyelni egyfolytában, pláne napi 4 - 5-ször 45 percig.

Ezt a problémát az órákon gyakori tevékenységváltással (akár 5 - 6 percenként is), ill. játékok, éneklés, kis lazító jellegű feladatok beiktatásával lehet(ne) kezelni. De sajnos ez sem jellemző az iskolák jó részében.

Több pedagógus pont az elvégzendő tananyag mennyiségére hivatkozva nem él ezekkel a lehetőségekkel, holott lehet, sőt valószínű, hogy így jobb eredményeket lehetne elérni, ha a gyerekek kissé felfrissülve jobban tudnának újból figyelni az órán.

És hogy 45 perc is kevés az anyag "leadására", nemhogy 30?

Szerintem egyrészt nem úgy gondolták, hogy maradna a napi 4 - 5 óra, hanem lenne kb. 6 db 30 perces. Így az egyes anyagrészekre fordított idő nem csökkenne.

Az órákat pedig meg lehet szervezni "normálisan" is, ha a számonkéréseket tekintjük: Alsó tagozaton azért még nem annyira jellemző a szóbeli feleltetés, legalábbis az első években. Vagy nem kellene annak lennie.

De ha van is, kevés időt kellene ezzel elpocsékolni, nem az óra felét.

Ismerek olyan középiskolai tanárt, aki kevesebb időt szán a feleltetésekre, így az óra hátralevő részében teljesen ráadásul érdekesen) le tudja adni az anyagot.

Egy-egy dolgozat megírása sem vesz igénybe egy egész órát, az átlagnak még a témazárók sem mindig. Ezeket viszont lehetne két óra alatt íratni, így ez is megoldódna.

Az előző válaszoló egyik állításához pedig csak annyit, hogy ahol tényleg rossz tanárnak számít az, aki nem tanítja meg karácsonyig az összes betűt, abban az iskolában nagy bajok vannak.

Többféle olvasás- és írástanítási módszer közül lehet választani, Mo.-on a legelterjedtebb az analizáló-szintetizáló. Ezen belül is több tankönyv van, eltérő haladási tempóval (tanmenet). A normál tempójú esetén kb. január végén zárul le a betűtanulás időszaka, de tapasztalatom szerint (= ismeretségi kör) ez sokszor februárra vagy akár márciusra is eltolódik.

De van lassabb tempó is, ill. kifejezetten diszlexia-megelőző módszer is.

Tehát szerintem pont az a rossz tanár, aki sietteti a dolgot, és elvárja a gyerekektől a teljesítményt; ha pedig nem megy, akkor televágja őket fekete pontokkal, pedig ez a kudarcélményen kívül még olvasási zavarok kialakulásához is vezethet.

Holott a tanító feladata pontosan az, hogy _megtanítsa_ azt, amit kell, jelen esetben az olvasást, nem csak az értékelésből kellene sportot űzni. Mondhatnám, hogy tkp. (de nem általánosítva, tehát nem minden esetben) a saját trehány munkáját értékeli azzal a fekete ponttal, amit a gyerekek ellenőrzőjébe ír...