Igaz, hogy ez erdélyi magyarok nem szeretnék, hogy valaha újra hozzánk (Magyarországhoz) tartozzanak?

Tőlem is kérdezték már meg, hogy tudok-e magyarul, a nevem tiszta magyar, szóval éreztem a gúnyt rendesen a kérdésben. Sőt, volt olyan aki azt hitte Erdély egy kis falu, szóval no komment. Vagy határátkeléskor mikor a határőr csak annyit mond, hogy "most megtelik Magyarország egy busznyi románnal"...Dec. 5-ről inkább ne is beszéljünk...

Aztán az a rész aki jön ide, aztán megkérdi, hogy milyen nyelvű az oktatás mikor látja az iskola neve híres magyar iró neve...meg lerománoz mikor megy el mellettem. Ezektől az emberektől felfordul a gyomrom, és valóban nincs semmi okunk arra hogy oda tartozzunk, ahol nem látnak szivesen...

Az az igazság, hogy nagy többségben van az aki nem akarja az erdélyieket, valljuk be be is bizonysult, amikor ide jönnek cserediákok Magyarországtól és azt kérdi tőlem, hogy honnan tudok ilyen jól magyarul és hogy milyen nyelven beszéljünk otthon, akkor mindentől elmegy a kedvünk,és ez egy mindennapos probléma.

mi akartunk volna hozzátok tartozni, de ti visszautasítottatok, mert hogy bevonulnak a románok.

Az is nagyon rossz érzés mikor lerománoznak, mert egy annyit nem tudnak, hogy Erdélyben is van egy jópár magyar.

Egyáltalán nem általánosítok, vannak barátaim az anyaországban, de az az érzésem hogy a többség a negatívum.

A dec. 5 nagy pofon volt. És túl büszkék az erdélyi népek, nem is akarják megérteni. Megszokták az elkülönülést, és még saját magunktól is elválasztják magukat.

Pedig én csak azért szavaztam az unióra, hogy eltöröljem a határokat.Pedig milyen rossz ez nekem!

Olyan kevély sok erdélyi, nem is érdekli a magyarok sorsa, csak a saját büszkesége. Akkor minek tartottak ki 100 évig? És persze mi csak másodosztályú magyarok vagyunk itt a csonkaságunkban, meg a szemükben.

De ez az elválasztódás beléjük nevelődött a román érában. Érthető is. Idejönnek Győrbe, és nem keverednek! Egymással barátkoznak, egymással házasodnak. majd csak oszlik a görcs.

Meg minek nekik a fogyi rokon? Bezzeg, mikor szegények voltak ott, mi segítettünk, akkor jók voltunk. Most ide kéne szív és lélek, majd lesz is, de a sértettségnek meg a büszkeségnek engednie kell. Soha nem fogják megérteni, miért nem kapták meg a szavazatok többségét(a kettős állampolgárságra, ami csak szimbólum lett volna)?

Nem érdekli őket, hogy mennyien igennel szavaztak és a nem vagy tartózkodók nagy részét csak elbizonytalanította az őrült és nagyon intenzív politikai kampány. November 10-én még mindenki igennel szavazott volna, és meglett volna az összeborulás. Nem tudom ilyen sebet hány év fog begyógyítani. Másrészt Erdély mindig büszke volt a függetlenségére, inkább a többi magyar miatt írtam És mert fáj.

Minden keserűségem ellenére, nagyon tisztelem az erdélyi embereket. De az előző generációkat jobban.

Itt fél évszázadon át nevelték belénk, hogy nem szabad ugrálnunk, mert azzal még többet ártunk a kinti magyaroknak. És az iskolában soha nem derült ki, hogy máshol is élnek magyarok. Nekünk úgy fájt, hogy a II.háború után még vesztettünk, hogy itt mindenki hallgatott. Mint ahol rákos van a családban és nem beszélnek róla. Meg hogy ha ugrálunk, már elveszünk végleg. És hogy a kívülzártaknak is ártanánk.

Az én szüleim konzervatív revizionista nacionalisták, mégis, 12 évesen még sehogyan sem értette, hogyan került Petőfi Segesvárra? Töriórán rajzoltunk.

Nem értik meg az erdélyiek, hogy ők sokat szenvedtek a magyarságért, de meg tudták őrizni. Mi itt, talán könnyebben éltünk anyagi szinten, de elvesztünk lélekben.

Én úgy örültem, mikor annyi erdélyi ideköltözött, úgy éreztem az Úr küldi, hogy megmentsék a magyarokat a pusztulástól, hiszen ez az ősi feladatuk. És ma már nem karddal, várral kell védeni, hanem szívvel és becsülettel, szétszóródva, beépülve. Mi pedig megmentenénk székelyeinket, hogy itt tanulnak engedni, magukat nézni és a többi(van tovább, szükségük lenne rá)

meg ugye pár éve még anyagilag is emelhettük volna, ha nem küzdjük így le magunkat közben)

De most eljött a próba ideje, tudunk-e mind engedni a sértettségből/kishitűségből vagy magunkat vesztjük-e el, ha a világ nem tudott eddig elveszejteni.

Ha összekevered