Melyiket tartod szélsőségesebbnek? Bayer Zsolt vs Bolgár György.

ma 16:28

"Te is a kurucinfón nőttél fel, ugye?"

Nem tudom miből jutottál erre a következtetésre.Egyébként nem.A kuruc.infót hiánypótló hírportálnak tartom,de a stílusát az alsóbb néposztályok értelmi képességéhez és a radikális ifjúság primitíven heves érzelemvilágához igazították,éppen ez miatt kb. olyan a színvonala mint a Blikknek.

Hogy "min nőttem fel" az más kérdés.A világnézetem főként ma a jobboldalhoz kötött írók,gondolkodók(Pl:Julius Evola)műveinek hatására alakult ki.Jelenleg nincs olyan párt ami teljes mértékben képviselné a nézeteimet,de állampolgári kötelességből eljárok szavazni és a rosszak közül a jobbikat választom.

Hogyne, nagyon szívesen:

[link]

Hát, ha valaki mindenképp ÚGY akarja érteni, az ÚGY is értheti. :)

Illő lett volna az eredetit idézni:

[link]

Itt meg egy válasz azoknak, akik jól elvannak abból, hogy mindent ÚGY értenek:

[link]

A medencés történetet ismered? :)))

Bocs, de akárhogy is olvassa az ember, ugyanaz a benyomása: Bayer egy iszonyú otromba, gyűlölködő tuskó. Az, hogy te egyetértesz vele, nem őt szépíti, sokkal inkább téged minősít ;)

Én is örülnék, ha legalább egy, a fentihez hasonlóan alacsony színvonalú írást idéznél mondjuk Bolgártól...

Bolgárúrtól CSAKIS színvonalas írást tudok idézni.

Parancsolj: :)))))

"Szétterpesztett térdeim között Erzsébet remegve várta elkerülhetetlen sorsát, én viszont nem voltam hajlandó megadni neki, ami az övé, és ő ezt csak abból érezhette meg, hogy alatta az ágy elkezdett ütemesen rázkódni, mert látni nem láthatta, hogy néhány centiméterrel a mellei fölött ütemesen verem a farkam, és elfog a kísértés, hogy verjem is ki, hogy ráfröcscsentsem a felgyülemlett ondót a mellére, a nyakára, a szájára, hadd ejtsem őt kétségbe azzal, hogy bármennyire készült is, nem fog történni semmi, kielégítetlen marad, és ennél nagyobb kínzás számára el sem képzelhető.”

És mivel a medencésre nem reagáltál, tessék, hátha nem ismered: :))

"Tíz éve is van már, vagy még annál is több.

A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen, majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta. Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin, észrevétlenül, víz alatt – nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!

Akkor egy másik fürdőző, odaérvén nagy magyar író mellé, rászólt nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem egészen pontosan, hogy kicsoda a "mi", és kicsoda az "ők", szóval nagy magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy "itt inzultálják a zsidókat!"… Megőrzendő, emblematikus pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész életünk."

Ugye milyen ismerős?